Tímár György (FKGP)

1996. február 12.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Igen tisztelt Államtitkárok! Amikor ennek a törvénynek a sorsa felett dönt a Magyar Országgyűlés, akkor úgy gondolom, elsősorban azt kell vagy azt kellene megvizsgálni, hogy ennek a törvényalkotásnak mi a célja. Az-e a célja, hogy egy látszat-szépségflastromot ragasszunk a magyar demokrácia homlokára, vagy pedig tényleges funkciójának adjunk helyt és érvényesülési lehetőséget, amiről itt szó van?Mi lett volna egy ilyen törvényalkotás originális és eredeti célja? Előre kell bocsátanom, hogy messzemenőkig egyetértek jogelméletileg és politikaelméletileg azzal, hogy egy alapvető politikai változás kapcsán igenis, célszerű meggátolni olyan személyiségek politikai hatalmának az értelmezési tartományokon történő túlélését, amely az új politikai konstrukcióban már nemkívánatos, illetőleg éppen azért történik az úgynevezett politikai rendszerváltás, mert ezek a tényezők a korábbiakban olyan hatékonytalanul mondhatom úgy is, hogy alkotmánysértő módon éltek vagy éltek vissza hatalmukkal, ami oda vezetett, hogy egy ilyen rendszerváltozás aktuálissá vált.

Úgyszintén célja lett volna ennek a törvényalkotásnak az, hogy meggátolja a politikai hatalmak átkonvertálását hibás módon történő átkonvertálását gazdasági hatalomra. Ez egy nagyon tisztességes konstrukció, illetőleg az lett volna, de én a magam részéről úgy kell hogy értékeljem, hogy nem tekinthetünk el az időnek, a bekövetkezett politikai és egyéb folyamatoknak a tényeitől, tehát figyelembe kell venni azt a reális valóságot, hogy elmúlt hat év vagy körülbelül hat év , és aki úgy tesz, hogy nem veszi figyelembe az élet reális tényeit, az nem biztos, hogy célszerű munkát végez egy látszat-törvényalkotásnál. 1990-ben vagy azt megelőzően időszerű lett volna, politikai tisztességet fejezett volna ki és valódi úgynevezett rendszerváltás lehetőségét nyitotta volna meg egy ilyen jellegű politikai tisztítótűz. Nem történt meg.

Ne menjünk kutatni a múltba, az elmúlt hat év múltjába, hogy ez miért nem történt meg. Én a magam részéről elítélem azt a hanyagságot, negligenciát, politikai hibát vagy lehet bármi egyéb minősítést is alkalmazni , amelynek a következtében elmaradt ezen törvény életbe léptetése vagy megalkotása. De tényként kell leszögezni, hogy elmaradt. Ma már egy ilyen törvény alkotása nem azt jelenti mert nem jelentheti azt , amit a maga idejében, az értelmezési, a logikai értelmezési tartománya idejében jelentett volna.

Először is hivatkozni kívánok az általam igen tisztelt dr. Balsai István képviselőtársunk javaslatára, amelyet nem olyan régen tárgyalt a maga módján a parlament. Azt a javaslatot önmagában rendkívül logikusnak, tisztességesnek tartom, de sajnos, az a javaslat nem vette figyelembe sem most, sem hat évvel ezelőtt az időfaktort, az aktualitást.

Az általam igen tisztelt Tóth Károly képviselőtársam logikai sorozatával teljes mértékben egyetértek; az egy megalapozott, kitűnő jogászi, jogelméleti eszmefuttatás. És most mi van?

A Ház előtt van, és a megszületése gyakorlatilag már csak politikai értelemben vett percek kérdése egy olyan törvénynek, amelynek tulajdonképpen azért bizonytalan az értelmezési tartománya magyarul, hogy kikre terjed ki , mert a politikai mondanivalót ma már csak nagyon falsul lehet megfogalmazni. Mit jelent az, hogy átvilágítják? És mi van akkor, ha politikai hogy úgy mondjam flekk lesz az átvilágítás eredménye? Hiszen bekövetkeztek a folyamatok, és legfeljebb veszi az illető a kalapját de megtartja az időközben kialakított bankbetétkönyvét vagy részvénykötegét.

Ez nagyon súlyos kérdés, és én a magam részéről bár megtehetném, hogy más állásponton legyek a legteljesebb ellenállást tanúsítanék minden mesterséges politikai boszorkányüldözéssel kapcsolatban. Ugyanis ez pusztán egy jelképekkel dobálózó törvény vagy annak a végrehajtása, hiszen ha nincs anyagi jogi következménye, akkor csak jelképekről van szó. Ez jóformán egy célt tévesztett jogi konstrukció, és nem tudom, hogy mennyiben fejezi ki ez azt a mondanivalót, azt a politikai vagy törvényalkotási mondanivalót, amit jelezni kívánunk vele.

Kikre vonatkozzon ez a törvény? Én a magam részéről ellenzek mindenfajta szűkítést. Igenis, ha már tudomásul vesszük a tényeket, hogy annak idején kik voltak azok, milyen pozíciót elfoglaló személyek, akikkel szemben olyan minősíthető magatartás állapítható meg, mint amit ez a törvény le kíván leplezni, akkor nem húzhatunk mesterséges határvonalat pillanatnyi kinevezési vagy megbízási szempontok alapján, hanem az igazságot igazságosan, egyenletesen, diszkriminációmentesen kell érvényesíteni. És ha már az évek miatt amelyek időközben, sajnos, elszaladtak úgysincs kézzelfogható, a társadalomból kirekesztő vagy a gazdasági élet kulcspozícióiból kirekesztő hatása egy ilyen átvilágításnak, leleplezésnek, akkor ellenzek mindenfajta mondvacsinált szempontokon alapuló korlátot.

Én a magam részéről úgy gondolom, óriási hiba lenne, hogyha az igazságszolgáltatási apparátus egészét nem érintené ez az átvilágítási kötelem. Nézzünk szembe a valós tényekkel! Ez az igen tisztelt országgyűlési épület tanúja volt olyan törvény alkotásának, amely bizonyos ítéleteket semmissé nyilvánított, mert politikailag megalapozatlannak, hibásnak, politikai bűncselekménynek is minősítette azokat az eljárásokat, amelyekre ez a megsemmisítési törvény vonatkozott.

(18.40)

Nem tekinthetünk el akkor attól, hogy megvizsgáljuk azokat a személyeket akik rosszhiszeműen, vagy jóhiszeműen, vagy kényszerből, de közreműködtek azoknak a törvényértékű vagy egyszerű büntetőítéleti anomáliáknak a meghozatalában , akikkel szemben tisztelgő főhajtásként semmissé nyilvánítást szavazott meg ez a parlament. Kérem, ezek az emberek, az igazságszolgáltatás eme tényezői jelenleg is közöttünk vannak. Ha akkor emelt fővel elkövethettek olyan tényeket, amelyek utólag semmissé kellett hogy nyilvánítva legyenek, akkor emelt fővel vállalják a korábbi hibáikat is!

Egyetértek minden személy átvilágításával. Azt hiszem, a parlament épületében nem egyes személyekről lehet szó... (Hajdú János: Érdemes, mert sokáig ott ült szemben...) kérem, mindenki azzal ült szemben, a múltjával, a jelenével vagy a múltjának egy-egy tényezőjével, amit átélt.

Menjünk tovább: vannak a lelkeknek avatott kezelői- az egyházak. Köztudott, hogy volt Állami és Egyházügyi Hivatal; bizonyos befolyást gyakorolhatott, mert hiszen azért volt. Nem hiszem, hogy bármelyik tisztességes egyházi tényező elzárkózna az elől, hogy őt átvilágítsák.

Rendkívül örülök Hajdú képviselőtársam messzemenő egyetértésének az én gondolataimmal, és nagyon várom, hogy ugyanerről a helyről kifejtse ennek részleteit és köszönöm a megjegyzéseit. Tudom, hogy abszolút segítő szándékkal és az országgal szembeni tisztelgő főhajtástól vezéreltetve teszi meg.

Menjünk tovább: nem tekinthetünk el viszont attól, hogy időközben voltak úgynevezett iratégetések. Kérem, ne vitassuk most azt meg, hogy ezek az akkori törvényeknek megfelelően vagy a törvényeken kívüli módon lettek végrehajtva. De a tény akkor is tény: nagymértékben elerőtlenítették azoknak az úgynevezett bizonyítékoknak a bizonyító erejét hogy úgy mondjam, szövegkörnyezetüket , amik lettek volna ilyen iratégetés nélkül.

A magam részéről nem ismerem az igen tisztelt hatóság iratkezelési rendszerét, keresztbebizonyításait, lehetőségeit, de tényként kell megállapítanom, hogy ha voltak iratégetések, azok mindenképpen csökkentették a meglevő bizonyítékok bizonyító erejét ezt nem lehet kétségbe vonni.

Ha már ennyi aggályt fejeztem ki, azért úgy gondolom, hogy azzal teszek eleget ellenzéki képviselőségemből származó konstruktív és a kormányoldalt, a kormányt segítő feladatomnak alkotmányos feladatomnak , hogyha megpróbálok felvázolni olyan irányzatot, olyan tevékenységet, jogszabályalkotási programot, amely figyelembe veszi az én megítélésem szerint az összes tényezőt tehát az időközben bekövetkezett időmúlást, az iratégetést és a többi jelenséget is.

Kérem, először is előrebocsátom, hogy nagy hiba lenne bárki részéről gátlástalan bűnözőt látni abban, aki egy korábbi periódusban, az akkori értékelés szerint olyan magatartást tanúsított, ami most az átvilágítás során flekknek minősül; nem biztos, lehet, hogy az volt, de nem eleve biztos. Elképzelhető vagy legalábbis nem kizárható, hogy egyes személyek politikai tévedésből, politikai vagy egyéb kényszer hatása alatt vagy valami harmadik szemponttól vezéreltetve lettek tagjai ennek az úgynevezett belső csatasornak.

A magam részéről úgyszintén erősen megkérdőjelezek minden bizonyítékot, amit ma, 1996-ban vagy '98-ban a 40-50 évvel ezelőtti periódusra nézve az irattárak, a biztonsági irattárak produkálni tudnak hiszen időközben annyian kezelgették vagy kezelgethették az iratokat.

A javaslatom az igen tisztelt kormányzat felé a következő: ha tudomásul vesszük azt a tényt, hogy ezek a személyek lényegileg egyrészt átmentették politikai hatalmukat gazdasági hatalomra, azonkívül tudomásul vesszük azt a tényt, hogy az át nem világított személyek részt vehettek 1990-től '94-ig a jogalkotásban tehát itt arról van csak szó, hogy át nem világított személyek, és én nem kívánok senkit személyében ezzel kérdőjel elé állítani, de tény, hogy nem volt átvilágítás. És tény az, hogy megszülettek jogszabályok, olyan jogszabályok, amelyek nehezen illeszthetők bele vagy egyáltalán nem illeszthetők bele az alkotmányosságba vagy az európaiságba.

Csak egy példát, törvényi példát hozok fel: azt a bizonyos kárpótlásitörvény-csomagot, aminek a feladata az átmentésekben vagy a régi rendszer áldozatainak a gazdaságilag in integrum restitúcióval való főhajtó elismerésében problémákat okozott, ezt a joganyagot kizárta az igen tisztelt magyar parlament a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság által felülbírálható joganyagok köréből, amiből az én jogászi megítélésem szerint pusztán csak az az egyetlenegy következtetés vonható le logikusan, hogy tudatában volt, hogy nem bírna el ez a joganyag vagy ennek a végrehajtása egy pártatlan, politikailag semleges és kizárólag jogi alapokon funkcionáló kontrollt. Ha pedig ezt ilyen negatív módon, de ország-világ előtt beismerte az 1992. év parlamentje, amelyik azt a bizonyos Házszabályt meghozta, akkor ebben benne van annak az igaza, hogy számomra kérdőjel, hogy át nem világított személyek vettek részt az akkori jogszabályalkotásban.

Nem akarok sérteni senkit, de a tények önmagukért beszélnek. Én a magam részéről azt javasolom, hogy reálisan kövessük a folyamatot. Ha történt politikai hatalom átkonvertálása gazdasági eszközökbe, és mi igazságot kívánunk szolgáltatni ezzel a törvényalkotási komplexummal, akkor talán a reáltények figyelembevételével a privatizáció kontrollját végezzük el.

(18.50)

Azt vizsgáljuk meg, hogy ezek a személyek, akik a korábbiakban olyan mentalitást, magatartást tanúsítottak, amelyet most nem kívánatosnak minősítene egy ilyen átvilágítás és szándékosan használok nagyon visszafogott jelzőt , ezek a személyek milyen módon szerezték meg azokat a vagyontárgyakat, amelyeket nem adtak vissza az államosítás kárvallottjainak, vagy egyéb vagyontárgyakat; vagy olyan vagyontárgyakat, amelyeket a dolgozók, a vállalatok dolgozói téglajegyekkel és saját munkájukkal teremtettek meg mint vállalati üdülőket, mint szakszervezeti üdülőket... És aztán most ha valaki mélyen a forgalmi érték alatt privatizálhatta kérem, tessék ezekbe belegondolni. Nem arról van szó, hogy mi a Weiss Manfréd vagy a Weiss Manfrédok érdekeit védjük, hanem ha ebben az országban meg kívánjuk teremteni a polgári jogbiztonság, az egymás szemébe töretlenül szembenézés lehetőségét, akkor szolgáltassunk egymásnak igazságot ebben a vonatkozásban is.

És én úgy gondolom, hogy igen tisztelt képviselőtársaim, amikor 1994 júliusában az általam előterjesztett és a párt párt...! elnézést, a parlament napirendjére H/9. szám alatt felvett indítványomat elfogadta emlékezetem szerint körülbelül 90 százalékos többséggel , akkor már a legvégső aktualitását is elértük annak, hogy ennek a végrehajtását megkezdje az igen tisztelt parlament. De nem muszáj, hogy a parlament kezdje meg, hiszen nekünk van kormányzatunk.

Én azzal is messzemenőleg egyetértenék, hogyha a Ház felkérné az igazságszolgáltatási apparátust, a legfőbb ügyészt és az arra hivatott egyéb szerveket, hogy kezdjék meg. Hiszen tudom azt, hogy az Igazságügy-minisztérium folytatott egy igen zárt körben elvégzett vizsgálatot: azt hiszem, 38 vagy 39 privatizációs ügyet vizsgált meg, és ha lehet hinni a napisajtónak, mert csak onnan kaptam információt ezek között nem volt egy sem, amelyik jogilag hibátlannak bizonyult volna.

Hát kérem, ebben az országban az elmúlt öt-hat év alatt 1000-2000 ilyen privatizációs ügy bonyolódott le. Adjunk munkát jogászoknak, nyomozóknak! Én a magam részéről annak örülnék, hogyha ennek a törvénynek a parlamenti gazdája, a saját apparátusának a hatékony igénybevételével segítené az igazság feltárását ebben a tekintetben is. Én ezt tekinteném a valódi átvilágításnak. Tehát ne a politikai múltat, hanem a jelenlegi, úgynevezett hibás alkotmányjogi értelemben hibás vagyonoso-dást próbálnánk az eredeti állapotába visszatenni. Ezzel gyakorolnánk európaisági méretekben a XXI. század küszöbén valóban polgári demokratikus... hát uralmat azok fölött, akik a korábbiakban megsértették a jogokat. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)