Tóth Pál (MSZP)
TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Még mindig többen ülnek ezen az oldalon, mint ott... (Derültség a bal oldalon.).., sőt egyre többen. Ezt Varga képviselő úrnak mondom, aki felolvasott egy szöveget, amit leírt, közben nem nézett ki a teremből, mert a bevezetőjében biztos nem mondta volna el. De nem erről akarok szólni. Arról, és tessék végre tudomásul venni, mert teljesen igaza van Aszódi Ilonának, hogy rossz hallgatni, amikor arról az oldalról szólnak a dörgedelmek, hogy volt egy kegyelmi pillanata a dolognak, a lusztrációnak, s ez a kegyelmi pillanat, az igazság pillanata 1990-ben volt, a rendszerváltás időpontjában volt. Minden olyan lusztrációs törvény, amelyik az eredeti funkciója szerint működött, személycseréket hajtott végre és radikálisan megtisztította a közéletet azoktól az emberektől, akiket érint a mi törvényünk is. Azok abban az időpontban születtek, amikor eleven élmény volt a rendszerváltás.
A probléma azonban az, hogy a rendszerváltás sok forgatókönyv szerint ment végbe ebben az országban és a mi forgatókönyvünk bizonyos értelemben különleges volt. Én nem teszek szemrehányást senkinek, hogy elmulasztotta ezt a bizonyos ügynöktörvényt a '90-ben összeült Országgyűlés meghozni, éspedig azért nem, mert Magyarországon a rendszerváltás tárgyalásos módon ment végbe, ezt mindenki tudja, aki ebben a Házban ült és ül, úgy nevezték jogász körökben én nem vagyok jogász , hogy a jogállami forradalom.
Eörsi Istvánnal értenék egyet, akinek a Népszavában nemrég megjelent cikkét figyelmesen elolvastam, "Ügynöktörvény erkölcsi szemszögből", amelyben egy nagyon fontos mondatot ír le. Egy másik összefüggésben azt írja, hogy sok mindent meg lehetett volna csinálni '90-ben, nem '96-ban, ha mint '56-ban nem szakad meg a társadalmi fejlődés kontinuitása. Így írja szó szerint Eörsi István. (Az elnökhöz fordulva:) Abbahagyjam? (Derültség a bal oldalon.)