Németh Zsolt (Fidesz)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hozzászólásom tárgya a magyar-román viszony. Különös aktualitását az adja, hogy egyfajta diplomáciai nagyüzem jellemzi ezt a relációt ezekben a hetekben. Az elmúlt hét végén a román helsinki bizottság szervezett konferenciát a magyar-román kapcsolatokról az euroatlanti integráció szemszögéből. Államtitkár úr, ön is részt vett ezen, és találkozott román partnereivel is. Tegnap és ma Somogyi államtitkár úr tárgyal Bukarestben, s a hét végén a Fidesz külpolitikai klubjának nyitó rendezvénye szól a román-magyar kapcsolatok kilátásairól, többek között Tőkés László püspök úr vitaindítójával.Tavaly augusztusban Iliescu román elnök bejelentette megbékélési csomagtervét. December végére sikerült is a magyar kormánynak válaszolni a román kezdeményezésre. A januári madridi csúcson Horn Gyula és Iliescu márciusra helyezték kilátásba az alapszerződéssel kiegészülő megbékélési csomag aláírását. December folyamán az RMDSZ alternatív javaslatot tett le az asztalra, a Fidesz pedig januárban memorandumban rögzítette álláspontját. A magyar kormány ezeket a lépéseket nem méltatta válaszra, bár az RMDSZ elnöke, Markó Béla a Fidesz memorandumát egyetértőleg vette tudomásul.
Első kérdésem: a nemzeti egyeztetett külpolitika deklarációjának szellemiségével összeegyeztethetőnek tartja-e ön, hogy a minisztérium válaszra sem méltatja az őket hivatalosan megkeresőket? A Fidesz memoranduma rögzíti, hogy az RMDSZ egyetértése nélkül nem írható alá a megbékélési csomag. Dinu román államtitkár az ön jelenlétében fejtette ki a hét végén: nem tartja szükségesnek nemhogy az egyetértést, de még azt sem, hogy egyeztessen a román kormány az RMDSZ-szel.
Második kérdésem: a magyar kormány mit ajánl az RMDSZ-nek? Egyeztetést, vagy egyetértési jogot, vagy esetleg egyebet?
Álláspontunk szerint a szlovák-magyar alapszerződés kudarcából egy év múltán érdemes levonni a tanulságokat: nem elég csupán jogelveket rögzíteni egy megállapodásban, hanem szükség van konkrét jogintézmények határidőhöz kötött létesítésének rögzítésére.
Harmadik kérdésem, államtitkár úr: példának okáért az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, illetve a magyar oktatási rendszer helyreállítása képezheti-e alku tárgyát az egyezkedés során?
Tisztelt Államtitkár Úr! Ha ezekre a kérdésekre nincs egyértelműen kedvező válasza, akkor azt kell mondanom, hogy a román megbékélési csomag jó úton halad a szlovák alapszerződés sorsa felé, ami jelenti az elhamarkodott aláírást egyfelől, másfelől a felerősödő nacionalizmusban testet öltő bumeránghatást. Mindez pedig a kétoldalú kapcsolatok viszonylagos destabilizálódásához, magyarán, feszültséghez vezet. A mosolydiplomáciát magára öltő, sodródó külpolitikánál a magyarság és a térség számára kevés kockázatosabb, bár reális lehetőség létezik.
Az imént vázolt helyzetet csak fokozza, hogy a román diplomácia hol burkoltan, hol nyíltan a magyar integrációs törekvések megtorpedózásával kísérletezik "dögöljön meg a szomszéd tehene is!" alapon. A román külügyminiszter szerint a magyar NATO-tagság ugyanis destabilizálná a térséget.
A magyar diplomácia érthetetlen módon illedelmesen és erélytelenül tűri ezeket a kijelentéseket. A Fidesz szerint a magyar külpolitika számára elérkezett a váltás ideje. A nem feltétlenül látványos, higgadt, de határozott váltásé. A Fidesz javasolja, hogy ennek jegyében, a térség stabilitási érdekeinek megfelelően, a magyar kormány hívja össze tanácskozásra a határon túli magyarság legitim szervezeteit autonómia-stratégiájuk összehangolása végett. A sajátosságok figyelembevételével kimunkált autonómia-stratégia a nemzeti érdekekkel összhangban áll, a vegyes etnikumú délkelet-európai térségben szerepet vállaló nyugati hatalmak számára pedig modellértékű lehetne.
Tehát negyedszer: államtitkár úr, egyetért-e ön javaslatunkkal? A diplomácia néha ugyanis nem csupán szóáradat és mosolygás, hanem körültekintő és határozott kezdeményezőképesség. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)