Semjén Zsolt (KDNP)

1996. február 12.

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Ház! Karácsony hetében jéggé fagyott csecsemőt találtak egy park közepén álló fenyőfa alatt. Pár nappal később egy három kilogrammos, élve született kisfiú nejlontáskába csomagolt holttestére bukkantak egy budapesti ligetben. A reklámszatyor felirata ez volt: Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Január második felében egy nő mert anyának nem nevezhető manikűrollójával százhuszonnégy szúrással megölte csecsemőjét, majd az udvari WC-be rejtette, azután fél órán belül ő is elvérzett.

Magyarországon egy szülő nő minden második héten megöli újszülöttjét. Egyre több és több a felderített csecsemőgyilkosság, ráadásul a szakértők szerint ennél tízszerte több a fel nem derített esetek száma. A közvélemény elborzadva értesül a női bűnözésnek erről a legszörnyűbb formájáról, és a legsúlyosabb büntetést követeli a magzatukat elpusztító nőkre. Mi nem ítélkezni akarunk, hanem olyan körülményeket teremteni, hogy életben maradhassanak a most még pusztulásra ítélt csecsemők, az áldott állapotukat terhességként, teherként megélő nők pedig ne váljanak gyilkossá. A rendelkezésemre álló néhány percben nincs módom a csecsemőgyilkosságok szerteágazó tudati és szociális gyökereit, a család erkölcsi és anyagi tartópillérei megrendülésének okait kutatnom, csupán a következményekről és e döbbenetes jelenség kezelésének lehetőségéről szeretnék elmondani néhány gondolatot a társadalom és a tisztelt Ház lelkiismeretére apellálva.

Az újszülöttek ellen elkövetett emberölésnél nem egyedül a csecsemő hal meg, hanem az esetek nagy százalékában a titokban lefolyó szülések orvosi ellátatlansága miatt a súlyos szövődményeken túl a nő élete közvetlenül is veszélybe kerül.

A csecsemőgyilkosságok tényének a társadalomra nézve tragikus következményei vannak. Hiszen ez a bűncselekmény közvetlenül a társadalom legvédtelenebb és legártatlanabb tagja, a csecsemő, de közvetve az anyai szerep ellen is irányul, így az erkölcsi rend olyan alapértéke kerül veszélybe, amelynek pusztulása során maholnap minden emberi élet értéktelenné válhat.

Meggyőződésünk, hogy az eddig titokban zajló szülések helyett minden krízishelyzetbe került nő számára lehetővé kell tenni, hogy egészséges körülmények között, és kilétüket titokban tartva, anonimitást biztosítva hozhassák világra gyermekeiket, és ezzel együtt azt is lehetővé kell tenni, hogy a vér szerinti szülei által elhagyott csecsemő ne elsősorban intézetbe, hanem nyílt örökbefogadással családba kerüljön.

Feltétlenül szükséges, hogy a készülő gyermekvédelmi törvényben megfelelő hangsúlyt kapjon az állami ellátórendszerek által valóban nagyon nehezen elérhető, senkiföldjén lévő csecsemők védelme. Mindez nem csupán fikció, hanem civil és egyházi kezdeményezések révén létrejött alapítványi gyakorlat.

Egyetlen példát említenék, a Bölcső Alapítványt, amely 1995. április 11-e óta 16 csecsemőt mentett meg a kukától, ugyanennyi terhes nőt az emberölés bűnétől, és kétszer ennyi gyermekre vágyó szülőt tett boldoggá.

Tisztelt Ház! Mindezek mérlegelését és hathatós segítését kérem a kormánytól, az Országgyűléstől, a magyar társadalomtól. Mert lehet-e döbbenetesebb szimbóluma érték- és életvesztő társadalmunknak, mint a nemzet jövőjét, életét, célját jelentő újszülött a szemét helyén, a kukában?

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(9.10)