Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A klasszikus tragédiaszerkesztésnek megvannak a maga szabályai. Hasonlóan a balladák megírásánál is, a tragikus események előjeleként mindig valamiféle sötét, baljós eseményt kellett a szerzőnek leírnia, hogy ezzel mintegy előrevetítse a bekövetkező események szomorúságát. Nekem is óhatatlanul ezek az elvek jutottak eszembe akkor, amikor megkapván a napirendi javaslatot hogy a mai napon fogjuk tárgyalni ezt a törvényjavaslatot bemondták tegnap a televízióban, hogy lemondott Bokros Lajos úr. Hisz valójában azt kell mondani, hogy az ő tragikus pályafutásának az első baljóslatú előjele éppen a személyi szám kapcsán következett be, amikor tavaly márciusban meghirdették azt a csomagot, amelynek részeként tárgyalta az Országgyűlés a személyi szám meghosszabbítását. Az indulatok magasra csaptak, számtalan érv hangzott el, hogy miért kell meghosszabbítani ezt; majd utána az Alkotmánybíróság eldöntötte, hogy a rendszer nem jó, a rendszert át kell alakítani. Az alkotmányosság diadalaként kell ünnepelnünk ezt a napot, amikor a kormány meghátrált, a kormány tudomásul vette, hogy az Alkotmánybíróság döntése rá is kötelező. És immár az a pénzügyminiszter nincs jelen az ülésen és rövidesen nem is lesz kormánytag, aki ki merte jelenteni, hogy az alkotmánysértés lehet kicsi is, és el lehet tekinteni a Magyar Köztársaság alkotmányának az előírásaitól.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ezen törvényjavaslat kapcsán sajnos ismételten el kell mondani azt, amit már nagyon sokszor kifogásoltam ebben a Házban, hogy a kormány nem tartja be a Házszabály azon előírását, amelyre s elnök úr ezt ne vegye rossz néven a Ház elnökének figyelmeztetnie kellene a kormányt, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat indokolásában ki kell térni a számszerűsített gazdasági eredményekre. Tavaly ebben a Házban nagyon sokan ágáltak amellett, hogy azért kell meghosszabbítani a személyi számot, mert 30-40 milliárd forintot lehet megtakarítani. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, a T/1876. szám alatt beterjesztett törvényjavaslatban egyetlenegy sor nem szerepel arra vonatkozóan, hogy az átállás mibe kerül az országnak. El is hiszem, hogy nem szerepel, mert a sajtóban lehetett olvasni olyan minisztériumi véleményeket, hogy néhány milliárd forintba kerül az átállás: évente 500 millió, vagy 50 millió forint körüli összegbe fog kerülni az, hogy az adatállományokat mindig frissen tartsák. El is hiszem, hogy a kormány ezt nem merte leírni, mert akkor szembesíteni lehetett volna azzal, hogy ugyan milyen alapon számoltak tavaly és riogatták az országot 30-40 milliárd forintos pluszkiadással, amikor kiderül, hogy ez jóval olcsóbban a tizedébe kerülvén megoldható.
Azt sem szabad elfelejteni ezen törvényjavaslat tárgyalása kapcsán, hogy én jelen voltam azon a tudományos konferencián, ahol a Belügyminisztérium legmagasabb rangú köztisztviselője azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság követelményének nem lehet megfelelni, nincs alkotmányos megoldás. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, mégis van alkotmányos megoldás? A kormány mégis képes volt arra, hogy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően egy olyan szakazonosító rendszert dolgozzon ki, amely végrehajtásában megfelel az előírásoknak? Ha igen, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mennyire szavahihető a kormány, a kormány felelős beosztású tisztségviselői milyen módon próbálnak meg a közvéleményre nyomást gyakorolni. Úgy gondolom, ha felelős kormányzat van, akkor a kormányzat szavának súlya kell legyen, hogy a későbbiekben is hinni lehessen neki. Ha egyszer a kormány azt mondja, hogy 30-40 milliárd forintba kerül az átállás, és utána egy 3 milliárd forintos kihatású átalakítással előáll, akkor miért higgyük el legközelebb, hogy valóban olyan súlyos a helyzet?
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a gondolatokat előre kellett bocsátani, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben. Hiszen, sajnos hozzá kell tennem az újságokban folytatott "hecckampány" idézőjelbe téve, de ez valóban így történt az Alkotmánybíróság döntése ellen a személyi szám kapcsán a közvéleményt tévesen informálta. Való igaz, hogy a személyazonosító rendszerek a világ különböző országaiban különbözőek, hisz mindegyik ország a saját történeti múltját is figyelembe véve alkotta meg ezeket a nyilvántartási rendszereket. Ebben a körben Magyarországon nem tudunk eltekinteni a múlttól. Nem lehet a diktatórikus időszakot figyelmen kívül hagyni, és azt mondani, hogy a magyar nyilvántartás, amely egyetlenegy azonosítóra épül, az a demokráciák követelményét kielégíti. Mert ez a mondat így üresen cseng. Kielégíti egy olyan demokráciának a kívánalmait, ahol soha nem történt komoly, az állam részéről elkövetett visszaélés az állampolgárok személyiségi jogaival szemben.
Sajnos ismerjük jól Magyarország történelmét. Amikor megtörtént a rendszerváltozás, akkor feladatul kapta a hatalomra került új Országgyűlés, hogy alakítsa át ezeket a rendszereket és a jogintézmények biztosításával teremtse meg, hogy az államhatalom ne kerüljön még egyszer abba a helyzetbe, hogy az állampolgárok magánéletéről oly mérhetetlen mennyiségű információt tudjon egy kézben összefogni, amellyel az állampolgárok életébe beavatkozván a diktatúrának a veszélye még egyszer felrémlik. Akkor, amikor az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési jog mellett tört lándzsát, ezt a történetiséget mindig is hangsúlyozta. E történetiség hangsúlyozásának a veszélye sosem volt olyan, hogy a jelenlegi kormányt vagy a mindenkori magyar kormányt gyanúsította volna meg az, aki az információs önrendelkezési jog mellett tört lándzsát, hogy az adott kormány vissza akar élni, hanem mindig személytelenül kell fogalmazni, hogy "a kormányok visszaélhetnek vele". Ebben az esetben nekünk az a feladatunk és a mindenkori kormánynak is az a feladata , hogy a demokrácia intézményrendszerének a kiépítésével ezt a veszélyforrást próbálja meg kiküszöbölni.
Tisztelt Ház! Megszüntetni nem lehet. Mészáros képviselőtársam utalt rá, hogy illetéktelen behatolásokra mindig lesz elméleti lehetőség, hisz a bűnelkövetést sem lehet megakadályozni pusztán a tiltással. De meg lehet nehezíteni. Ezért mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy önmagában már egy osztott azonosító rendszer megfelelhet az alkotmányossági követelményeknek természetesen az egyéb szabályokat is figyelembe véve. Ebben a körben tehát az a véleményem, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat elméletileg kielégíti azokat a követelményeket, amelyeket egy demokratikus államban az állampolgároknak az információs önrendelkezési jog gyakorlásához biztosítani kell.
Azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy ez a szabályozás ami előttünk áll kétlépcsős. A most beterjesztett törvényjavaslat rendelkezni fog az alapelvekről, és felállította ezt a hármas rendszert. De a törvényhozás számára jön még egy második lépcső: ez az ágazati törvényeknek a módosítása, ahol azért a részletekre is ki kell majd terjednie a jogalkotó figyelmének, hogy ott is tudja biztosítani mindazokat a követelményeket, amelyeket az alkotmánybírósági határozat, illetőleg a magyar alkotmány a jogalkotó számára előír.
(16.50)
Úgy vélem, a beterjesztett javaslatban nagyon előremutató az a megoldás, amely az adatbázisok összekapcsolásával oly módon foglalkozik, hogy megalkotja a kapcsolati kód fogalmát. Ez a kapcsolati kód nem a különféle adatbázisok egyszerű összekapcsolását teszi lehetővé, hanem megkönnyíti az információk átadását. A korábbi megoldáshoz képest, amikor egy egységes szám alapján az adatbázisokat bármikor, egyszerű módon össze lehetett kapcsolni, önmagában a kapcsolati kód alkalmazása már egy jelentős gát arra, hogy a három rendszer között illetéktelen információadásra sor kerülhessen. Azonban föl kell hívnom a jogalkotó figyelmét, hogy ennek a kapcsolati kódnak a minden alkalmazás utáni megszüntetése nem biztos hogy szerencsés, és ebből a szempontból költséghatékony. Adott esetben elképzelhető ugyanis, hogy azoknál a nagy rendszereknél, amelyek folyamatosan kommunikálnak egymással hiszen a népesség-nyilvántartás az adóhatósággal folyamatosan kommunikál, hogy például a halottak adatai átadásra kerüljenek és tudja az adóigazgatás, hogy az illető jogi értelemben már nem minősül adóalanynak, és a hasonló esetekben , az adatátadások esetében minduntalan újabb és újabb azonosító kódok képzése akkor, amikor adott esetben ez a kapcsolat továbbra is élő maradhat nem biztos, hogy célszerű. Ezt a kérdést nyilvánvalóan elméleti szinten lehet vitatni; majd a specifikus ágazati törvényekben, úgy gondolom, erre nagyobb figyelmet kell majd fordítani, és ott erre vissza lehet térni.
Az információs önrendelkezési jog szabályozásának következménye, hogy a törvény csak bizonyos esetekben írja elő, hogy az állampolgár köteles akár az adóellenőrzési számát, akár az úgynevezett taj-számát vagy személyazonosító számát a hatósággal közölni. De akkor már megragadom az alkalmat, miután éppen a Belügyminisztérium ennek a javaslatnak az előterjesztője, hogy megkérdezzem: vajon mit szólhatnak a Belügyminisztérium állományába tartozó köztisztviselők, akiknek a mondjuk így: rendőri igazolványára, arra a kis új lapra, amit készítettek, és amibe lézerrel beleégették a köztisztviselők fényképét, rá van írva a taj-szám is? Nekem az a véleményem, tisztelt államtitkár úr, hogy szakértőket kellene megkérdezni, valóban megfelel-e ez az igazolvány ezen törvény majdan hatályba lépő előírásainak, hiszen minden egyes alkalommal, amikor a rendőr igazolja magát, aki ezt a kis lapot megnézi, az a taj-számot is elolvashatja; holott adott esetben ehhez nincs joga, és a rendőr nem is kötelezhető arra, hogy a taj-számát illetéktelen személy tudomására hozza, mert nem olyan cselekmény kapcsán igazolja magát, ahol erre szükség van.
Ez egy olyan kis kitérő volt, ami azért azt mutatja, hogy bármennyire is közismertnek tűnik ez a téma a Magyar Országgyűlésben, mégsem elég erről egyszer-kétszer beszélni; azt hiszem, néhányszor vissza kell még erre térni.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a Belügyminisztérium igen gyorsan készítette el ezt a törvényjavaslatot. Ha visszaemlékeznek rá képviselőtársaim, még tavaly december közepén fogadtuk el az országgyűlési határozati javaslatot; néhány napon belül már egy negyvenhat paragrafusból és három mellékletből álló nyugodt lélekkel mondhatom: színvonalasan kidolgozott törvényjavaslat került beterjesztésre. Talán nem lett volna hátrányos, ha már akkor a törvényjavaslatot terjeszti be a kormány az Országgyűlés elé, mert akkor módunk és lehetőségünk lett volna egy kicsivel oldottabbá tenni azt az alkotmányellenes helyzetet, ami jelenleg fönnáll. Azt ugyanis nem lehet eltitkolni, hogy az Alkotmánybíróság megerősítette azt a korábbi döntését, hogy az egységes jel használata '95. december 31-éig alkotmányos. Mi meghosszabbítottuk ezt a határidőt egy évvel, de azért kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a törvényjavaslatot minél hamarabb tárgyaljuk meg és minél hamarabb fogadjuk el, hogy jelezzük az Alkotmánybíróságnak: az az egy év valóban átmeneti hosszabbítás, és az Országgyűlés tudatában lévén felelősségének az új, egységesnek nem minősülő, hanem osztott azonosító rendszerre vonatkozó törvényt minél hamarabb elfogadta.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az eddig elmondottakból egyértelművé vált, hogy személyemben támogatni tudom a kormány elképzelését. A beterjesztett törvényjavaslat megfelelőnek tűnik; az ágazati törvényekkel kiegészítve, hosszú távon biztosítani fogja a magyar állampolgárok információs önrendelkezési jogát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)