Bogár László (MDF)

1996. február 18.

DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDF): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy rövid, illetve kis terjedelmű, de nagyon fontos törvényjavaslatról van szó. Én is igyekszem rövid lenni, de természetesen legalábbis ezt remélem azért a törvénymódosítás szempontjából lényeges dolgokra felhívni a figyelmet.Nincs könnyű helyzetben, aki hozzászól ehhez a törvénymódosításhoz, illetve most már a törvénymódosítás módosításaihoz, mert két evidencia ütközik egymással a törvény tárgyalása során. Az egyik evidencia és ez az eddigiek során is elhangzott már , hogy teljesen természetes mind a hat parlamenti párt eltökéltsége azzal kapcsolatban, hogy Magyarország OECD-tagsága rendkívül fontos dolog. Mindenki egyértelműen támogatja, így az is természetes, hogy minden olyan törvényjavaslatot, amely igyekszik megteremteni az OECD-tagságunk procedúrájának zavartalan végigvitelét, illetve a végigvitel feltételeit, természetesen támogatni lehet, és azt gondolom, kell is. Ez tehát az egyik evidencia.

A másik evidencia viszont az eddig kibontakozott viták kapcsán az, hogy azért akármilyen jóindulatúan is próbáljuk megközelíteni ezt a törvénymódosítást, azt mindenféleképpen meg kell állapítani, hogy egyfajta árukapcsolás is történt, legalábbis a törvényjavaslat eredeti változatában. Tulajdonképpen még ez sem volna nagy baj bár nem túlságosan szerencsés dolog , az azonban már meglehetősen súlyos kockázatot jelent, hogy ebbe a kapcsolt árutömegbe, azon belül is elsősorban az 1. §-nál tehát ahol a banktitokról van szó nagy valószínűséggel alkotmánysértő vagy alkotmánysértés esélyével gyanúsítható részek is bekerültek.

(18.00)

Ha ugyanis ez a gyanú esetleg alaposnak bizonyulna, akkor paradox módon az előterjesztő ezzel éppen nem elősegítené az OECD-felvételünk procedúrájának zavartalanságát, hanem éppen fordítva: igen kellemetlen helyzet állhatna elő. A második evidencia tehát azt hiszem megint csak nagyon konstruktív módon az, hogy kerüljük el. Tehát a parlamentben helyet foglaló mind a hat párt, úgy gondolom, érdekelt abban, hogy kerüljünk el egy ilyen, meglehetősen kínos szituációt. Ezért azt gondolom, mindenféleképpen a lehető leginkább konszenzusra emlékeztető állapotot kellene létrehozni újabb módosítványok segítségével.

Ezt a dilemmát, amire utaltam, tulajdonképpen az előterjesztő is észlelte, és legyünk őszinték a Burány Sándor neve alatt beadott módosító indítvány tulajdonképpen pontosan azt a célt szolgálta, hogy legalábbis valamilyen módon kezelje ezt a dilemmát. Ez úgy történt meg, hogy a Burány-féle módosító indítvány egyszerűen elhagyná az inkriminált részeket, de ezzel tulajdonképpen az alkotmánysértés gyanújával alaposan illethető először j), utána most már az ő átírása vagy módosítványa szerint k) pontra változó bekezdés éppen nem kerülne ki, illetve nem változna.

Azt gondolom, sajnos azzal a kétségtelenül nagyon fontos ténnyel, hogy ezentúl nem j), hanem k) jelzéssel lesz illethető ez a bekezdés, a tartalma még aligha fog megváltozni. A probléma pontosan a tartalmával van. Azzal a tartalommal, amelyet majd az utánam következő Kutrucz Katalin képviselőtársam jogilag részletesebben és precízebben fog kifejteni, mint én. De hát azt hiszem, hogy aki figyelmesen elolvassa, mindenféleképpen joggal feltételezi azt, hogy bizony, az Alkotmánybíróság nem fog kifejezetten örülni ennek a "megoldásnak".

Másrészt viszont a kialakult vita és a dilemma ráirányítja a figyelmet arra az azt gondolom, semmivel nem indokolható és igen jelentős késedelemre, aminek itt tanúi lehetünk. Hiszen a kormány számára hivatalba lépése kezdete óta azt gondolom, természetes evidencia, hogy az OECD-csatlakozás érdekében ezt a terjedelmét tekintve, legyünk őszinték, módfelett csekély, de mint ahogy azt hangsúlyozni igyekeztem nagyon fontos törvénymódosítást mindenképpen végre kell hajtani.

Éppen ezért érthetetlen, hogy miért kellett ezzel a tartalmát tekintve teljesen nyilvánvaló és evidens törvénymódosítással másfél évet várni, illetve kockáztatni azt a helyzetet, hogy itt tényleg heteken vagy netán napokon múlik az, hogy a parlament egy, az OECD-tagság szempontjából zavartalannak minősíthető törvényt elfogadjon. Így aztán, ezen késlekedés következtében úgy látszik, most a kapkodás és némi feszültség az ügy körül elkerülhetetlennek látszik.

Ami azt a bizonyos és azóta már a Burány-féle módosító javaslattal részben megoldani látszott árukap-csolást illeti, amelynek hivatkozási alapja a feketegazdaság elleni, egyébként abszolút jogos és támogatandó küzdelem, azt hiszem, ezt a valóban nemes célt más és kevésbé ilyen szorító határidővel rendelkező törvény keretében kellene és nagyon szükséges volna szabályozni. Arra azonban azt hiszem, igen nagy figyelmet kell fordítani, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem sem az OECD-csatlakozás ürügyén, sem másfajta ürügyeken, semmilyen körülmények között ne vezethessen mint ahogy jelen esetben itt ennek fennáll a kockázata az elemi állampolgári személyi jogok csorbításához vagy legalábbis ezen csorbítás veszélyéhez.

Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy a Kutrucz Katalin által megfogalmazott és az MDF-frakció egységes véleményét tükröző csatlakozó módosító indítványt támogatni szíveskedjenek. Pontosan annak érdekében, hogy ez a fajta konstruktivitás ahogyan szeretnénk megközelíteni ezt az egész kérdéskört, látva és átérezve annak jelentőségét az OECD-csatlakozással kapcsolatban ennek kapcsán kibontakozhassék, és valóban akadálytalan és zavartalan legyen a következő hetekben Magyarország formális csatlakozása az OECD szervezetéhez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)