Kis Zoltán (SZDSZ)

1996. február 19.

DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Lám-lám, itt a példa, hogy fél percen belül ugyanazt a problémát mennyire másképp is meg lehet világítani. Tehát minél szélesebb az a közvélemény, amely az exportüggyel foglalkozik, annál több véleménnyel találkozunk. Én nem fogalmaznék olyan erősen, hogy szándékos zavarkeltés vagy hisztériakeltés folyik itt a feldolgozó és értékesítési körökben, de kétségtelen tény, hogy bizonyos termékeknél indokolatlanul nagyobb a kampány, mint amit a vélelmezett veszteség feltételezne. A sertéshúsnál például az a 3 milliárd forintos exporttámogatás-csökkenés, amely ezt az ágazatot érintette, kilónként körülbelül 10-12 forintos árcsökkenést feltételezne a felvásárlási árnál, ezzel szemben 35-40 forintos csökkenéssel számoltunk. Tehát itt van egy bizonyos erőfölény, amelyet egyes ágazatok ki is kívánnak használni. Hosszú távon azonban ez nem megy, mert termelői háttér nélkül nincs feldolgozóipar, és egy 40-50 százalékos kapacitáskihasználtsággal dolgozó ágazat nem képes már finanszírozni az esetleges termelői háttér elveszítését. Kiváltképp akkor nem, ha az importhoz a kormányzat azokon a kvótákon kívül, amelyeket kötelezően meg kell hogy adjon, nem fog hozzájárulni, tehát nem engedi meg, hogy máshonnan szerezzenek be általában olcsóbban alapanyagot, és ezzel hozzák lehetetlen helyzetbe a termelőt. Itt azt az optimális helyzetet kell megteremtenünk, ahol a termelői és a feldolgozói vertikalitás találkozni fog, és ebből a támogatási összegből érdemei szerint mind a termelő, mind a feldolgozó, mind pedig a kereskedő részesedik. Erre az első lépéseket megtettük, és örülök annak, hogy az Országgyűlés kormányzati és ellenzéki képviselői közül is sokan ezzel egyetértenek. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)