Kis Zoltán (SZDSZ)

1996. február 19.

DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Tartsunk egy kis Pósalaki úr-féle olvasó félórát! A 44/1995-ös FM-rendeletet olvassuk el együtt! Nem lenne haszontalan. S ne azzal, hogy "No, lapozzunk, Nyilas Misi!", hanem minden mondatot szépen, értelmesen. Ez az állami támogatás, amelyet most az üzletrész-kivásárlásra adunk, nem a főkönyvelőt, nem az elnököt, hanem a szövetkezetet illeti meg akkor, ha kifizetik legalább 15 százalékos értéken annak a szerencsétlennek, akinek most 6-8 százalékon kell eladnia az üzletrészét. Csak akkor kaphatják meg, ha oszthatatlan, közös vagyonba teszik. Tehát sem a főkönyvelő, sem főagronómus, sem az elnök nem "nyúlhatja le" zsebre. Ha ezt meg akarja tenni, saját pénzén megteheti, de ahhoz nem kap állami támogatást, csak adókedvezményt, azt is azért, hogy magasabb árat fizessen annak a Józsi bácsinak meg Mari néninek, aki 6-8 százalékon ketyerészett szegény üzletrészével együtt. (Derültség.)

Azt szeretnénk, ha a vagyon végre ki lenne fizetve, kemény milliárdokkal, amit nem mi osztottunk ki természetesen, de ránk maradt ennek a terhe. Azt szeretnénk, ha az a társadalmi feszültség, amely emiatt keletkezett, megoldódna.

Kedves jó képviselőtársam, legalább azt mondjuk már el akkor, ha itt kérdezgetünk, ami a jogszabályban le van írva, ne mást, mert ez bármikor visszakereshető! És ne keltsünk hangulatot sajtótájékoztatáson, itt-ott, hogy ki teszi, "nyúlja le" ezt a pénzt állami támogatással, mert ez sajnos nem így van a jogszabályban illetve hála a jó istennek, nem így van jogszabályban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)