Torgyán Józsefné Cseh Mária (FKGP)

1996. február 19.

DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Mivel miniszter úr nincs itt, ezért államtitkár úrnak teszem fel kérdésemet.Hazánk kedvező geológiai adottságánál fogva olyan helyzetben van, hogy nemzetközileg elismert fürdőnagyhatalom lehet. Fővárosunk a területén található gyógyvizek és az ezekre telepített gyógyszállók alapján fürdővárosi rangot kapott. Az ország egyéb területén található gyógyüdülő körzetek Gyula, Harkány, Hévíz, Hajdúszoboszló alkalmasak lehetnének nemzetközi hírnevünk növelésére, ha nagyobb támogatást élvezhetnének.

A gyógyvizek olyan lehetőséget kínálnak hazánknak, amit feltétlenül ki kell használni. Egyrészt rendkívül fontos a nemzetközi gyógyturizmus fejlesztése, ami az ország devizabevételeit növeli, és nemzetgazdaságilag nagy jelentőséggel bír, másrészt viszont azt is világosan kell látnunk, hogy hazánk lakosságát is megilleti az a jog, hogy egészségük megőrzése érdekében méltányos térítéssel vehessék igénybe a gyógyfürdők által nyújtott lehetőségeket.

Azok a magyar állampolgárok, akik fiatalként, felnőttként élték meg és szenvedték végig a kommunizmus évtizedeit, ma már megöregedett, munkában megtört emberek, akik nemcsak munkaerejüket, hanem egészségüket is áldozták hazánk érdekében. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy lehetőséget adjunk számukra, hogy természeti kincsünket, a gyógyvizeket és az ehhez kapcsolódó gyógyszolgáltatásokat az arra rászorulók továbbra is tb-alapon ingyenesen igénybe vehessék.

Kérdezem a miniszter urat:

Miért kötik egy egyszerű fürdőjegy kiírását 200 forintos orvosi vizsgálathoz?

A gyógyszanatóriumi kezelés miért napi 3000 forint térítés fejében vehető igénybe, amit már a legtöbben nem tudnak kifizetni?

Képes-e az elszegényedett lakosság az európai hírű intézmények eltartására?

Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát.