Torgyán József (FKGP)

1996. február 19.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Pusztai Erzsébet előadásával ellentétben úgy érzem, van miről tárgyalnia a Háznak, hiszen a tisztelt Ház előtt fekszik a Magyar Köztársaság kormánya által T/1680. szám alatt előterjesztett törvényjavaslat és az Állami Számvevőszéknek a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről adott véleménye.

Más kérdés az, hogy ez a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól beterjesztett törvényjavaslat milyen színvonalú, mert itt már teljes mértékben egyetértek Pusztai Erzsébettel, nevezetesen úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat valóban az állatorvosi ló eseténél is kiválóbban példázza, hogy milyen bajok vannak a magyar törvényalkotással és különösképpen a költségvetéssel, ezen belül pedig a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival.

A dolog annál inkább tragikus, mert hiszen a társadalombiztosítás nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási pénzügyi alapjai összességükben közel 950 milliárd forintot tesznek ki, tehát az egész állami költségvetés közel felét, és külön tragikusnak tartom, hogy az egész tb-költségvetésről való döntési jogosultságot a korábbi kormányzat hibájából egy szűk szakszervezeti lobby kaparintotta meg, és ez a szakszervezeti lobby egész egyszerűen olyan helyzetet teremtett a tb pénzügyi alapjait illetően, amikor is a kormányzat maga sem tud megküzdeni ezekkel a problémákkal, mert hiszen egészen más anyag szerepel az írásbeli előterjesztésében, mint amiről a különböző tárgyalások során hallani lehet. Elég, ha ebben a körben arra utalok, hogy a beterjesztett törvényjavaslat szinte alig számol valamiféle hiánnyal, míg maga a kormányzat ma már hozzávetőlegesen 60 milliárd forint hiányt emleget. Tehát óriási eltérés van az írásbeli anyag és a különböző társadalmi fórumokon, illetőleg kormányüléseken elhangzó anyag között.

Ezért tehát egyértelmű, hogy az írásbeli beterjesztés érdemi tárgyalásra valóban alkalmatlan, tehát a kormánynak vissza kellene vonnia ezt az előterjesztést, és egy új előterjesztéssel kellene a Ház elé állnia.

Legyen szabad külön is kitérnem arra, hogy miközben a parlamentben folyik a mindenki által használhatatlannak minősített társadalombiztosítási pénzügyi alapokról, illetőleg annak '96. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitája, és a kormány 60 milliárd forint körüli hiányról beszél, aközben mindenképpen felmerül a társadalombiztosítási önkormányzat felelőssége.

Ebben a körben külön kiemelném: a Független Kisgazdapárt számos alkalommal hangoztatta már, hogy a tb-t teljes egészében át kell világítani, de nem parlamenti bizottságokkal és albizottságokkal amelyek sajnálatos módon még igazán eredményt semmilyen vonatkozásban és semmilyen tárgykörben nem hoztak. Itt nyilvánvalóan az egyetlen megoldás az lenne, hogy a fizetett szakértők tucatjait kellene ráereszteni a társadalombiztosításra, mégpedig úgy az egészségbiztosításra mint a nyugdíjbiztosításra is, és a legnagyobb részletességgel át kellene világítani ezeket az intézményeket és azok működését is.

Ami a tb-önkormányzatok felelősségét illeti, a Független Kisgazdapárt a következőkre hívná fel a figyelmet:

Sorozatosan megsértik az államháztartási törvényt, hiszen a törvényben írt határidő alatt nem nyújtják be a költségvetést, ha pedig benyújtják, akkor az nincs szinkronban az állami költségvetéssel. Külön gondot okoz az a tény, hogy a nyugdíjbiztosítási költségvetés nincs szinkronban az egészségbiztosítási törvénnyel, ezért tehát a tényállásnak a valóságos és megnyugtató felderítése önmagában is nehéz, nem is szólva arról, hogy ennek a következményeit miként kell értékelni.

Ebben a körben külön kiemelném a Független Kisgazdapárt álláspontját, nevezetesen, hogy a társadalombiztosítási alapok a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási alap is , de sajnálatos módon a kormány is zsarolásra használja fel önmaga hibáját. Tudniillik azt a tényt, hogy a tb pénzügyi alapjait nem terjesztik be időben, hogy annak a parlamenti döntése nem történhet meg, ezt a tb és az egészségbiztosítás is egy olyan helyzet kialakításához használja fel, hogy lehessen zsarolni a társadalmat azzal amiről az előbb Pusztai képviselőnő is szólt , hogy a kórházak működésképtelenek. És akkor, erre hivatkozással, a kormány mondhatja, hogy el kell fogadni legkésőbb március közepéig ezeket, mert különben megbénulnak a társadalom szempontjából legfontosabb intézmények.

Egyértelmű, hogy ilyen módon nem lehet törvényt alkotni, nem lehet egy kérdésről az Országgyűlésben szakmailag megalapozott véleményt elfogadni.

Ami külön kiemelést érdemel ebben a körben, hogy már eleve olyan költségvetést terjesztenek a Ház elé, amelyről mindenki az első pillanatban megállapíthatja, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy elfogadásra, vagy akár csak érdemi megvitatásra kerüljön. Mert egyrészt hiányoznak belőle azok az összefüggések, mely összefüggések feltárása nélkül ezekről a költségvetésekről megalapozott véleményt kialakítani nem lehet.

(18.20)

Ezen túlmenően a tb és az egészségbiztosítás helyzetértékelése között is döntő különbség mutatkozik.

Bizonytalan a nyilvántartásuk. Az utóbbi idők folyószámla-egyeztetései arra utalnak, hogy a kintlévőségeiket sem képesek összeállítani, holott mindenki előtt ismeretes, hogy a legutóbbi években ha jól emlékszem, egymást követő évekről van szó évente legalább egymilliárd forintot fordítottak számítógép-rendszerek kiépítésére. A számítógép-rendszerek kiépítésére való csillagászati összeg felhasználását távolról sem követte egy olyan megbízható adatnyilvántartás, amelyre támaszkodni lehetne. Ebben a körben hadd ne a saját tapasztalatainkra kelljen támaszkodnunk, hanem utalnék azokra a botrányos jelenetekre, amelyekről a médiák is és külön kiemelném és a televízió is több alkalommal beszámolt. Nevezetesen rokkantnyugdíjas kap óriási vállalkozási díj elmaradásával kapcsolatos azonnali fizetési felhívást, olyanok kapnak végrehajtási eljárással kapcsolatos felhívásokat, akik soha nem vállalkoztak.

Tehát úgy gondolom, hogy pillanatnyilag olyan káosz uralkodik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál, amely sajnálatos módon azt kell mondjam a visszaélések tömkelegére alkalmas.

Amíg az egyensúly nem a társadalom további megszorításával, hanem a tb racionalitásának a megteremtésével lesz megoldható, addig a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy mindenekelőtt a központi adminisztráció költségeit kellene csökkenteni, mert ez jelenthetné a tb-alapok működési lehetőségeinek a megteremtését. De ők ahelyett, hogy ezt az utat járnák, 36 százalékkal növelni akarják a saját központi költségvetési adataikat, ami önmagában 7 milliárd forintos többlettételt jelent, és aki ehhez figyelemmel kíséri még azt, hogy milyen luxuspaloták épülnek a tb-költségvetésből, azok egyet kell hogy értsenek velünk abban, hogy ez egy elfogadhatatlan állapot ismétlem a teljes állami költségvetés közel felét kitevő egészségbiztosítás és nyugdíjbiztosítás összegszerűségeit illetően.

A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy létszámcsökkentésre mindenképpen szükség lenne. Javasoljuk is, hogy a kormány teremtse meg a létszámleépítés alapjait ebben a körben, hiszen ha már egyszer a sok milliárd forintos beruházási költséggel a számítógépes rendszer alapjait megteremtették, akkor ezek ne maradjanak kihasználatlanul. Ennek a személyi konzekvenciáit tehát mindenképpen le kell vonni, különben egy ésszerűtlen állami pazarlás esetével állnánk szemben.

Úgy gondoljuk, hogy a kintlévőségek konkrét és korrekt számbavétele sem halasztható tovább. Enélkül egyáltalán nem lehet világosan látni, hogy a kintlévőségek behajtása miként lenne realizálható. Tehát ahhoz, hogy a kintlévőségek behajtása realitássá válhasson, mindenekelőtt a kintlévőségek számbavétele és ezek összetételének a meghatározása szükséges.

Ezt követően lehetne csak a kintlévőségek behajtását a Nyugaton már szokásos és igen eredményes módszerekkel számbavenni.

Legyen szabad azonban arra is kitérnem, hogy a behajtásnak semmilyen körülmények között sem szabad a társadalom zaklatásával együttjárnia, és egyáltalán ez a gondolat nem eredményezheti a társadalom zaklatását, hanem a saját munka jó megszervezése az a lehetséges út, amelyet a költségvetéseknek járniuk kell.

A Kisgazdapárt határozott álláspontja az, hogy ameddig a tb egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási pénztárai körül a szóban forgó hivatalok vezetése, illetőleg a kormány nem tesz rendet, addig le kell állítani a vagyon- és a székházjuttatásokat, tudniillik ezek ilyen körülmények között jelentős állami vagyon további elherdálásához vezethetnek.

A kormány azonban rövidesen mintegy 36 milliárd forint vagyonhoz kívánja juttatni a tb-t, miközben maga is elégedetlen a tb működésével.

Én kérem az igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy figyeljenek fel arra, hogy mennyi realitás van abban, egyrészt micsoda logika rejlik egy olyan megoldásban, hogy a kormány egy olyan intézmény részére akar 36 milliárd forint vagyont juttatni, amelynek a munkájával elégedetlen. Vajon ez a piacgazdaság? Ez az államháztartás sokat hangoztatott reformja, hogy a kormány egy ilyen, a költségvetés közel felét kitevő intézményrendszerrel kapcsolatban arra a megállapításra kénytelen jutni, hogy azok rosszul dolgoznak, a nyilvántartásuk nem megfelelő, elfogadhatatlan ezen szervek eljárása, és akkor jutalmul 36 milliárdot és egymilliárd forintért plusz egy székházat akar adni?

Igen tisztelt képviselőtársaim ne csodálkozzanak, hogy itt tart ez az ország, hogyha ilyen eljárás egyáltalán lehetséges ebben az országban.

Ami most már nemcsak a mulasztó tb-önkormányzatra, hanem a mulasztó kormányra is igaz, hogy egy ilyen helyzetet mind a két intézmény, tehát a tb-önkormányzatok és a kormány is arra használ fel, hogy a saját mulasztásait igyekezzen helyrehozni. Az előbb említett igen erőteljes, de sajnos a valóságnak megfelelő kifejezéssel próbáltam felidézni ezt az egész helyzetet: ez a társadalom zsarolását jelenti. Sajnálatos módon ebben egy csepp túlzás sincs, mert ahogy a tb-önkormányzatok a zsarolással azt akarják elérni, hogy a parlament hunyjon szemet az elfogadhatatlanul pazarló és eredményt nem hozó gazdálkodásuk felett, ugyanúgy a kormány is erre akarja rávenni a Házat és azzal fenyegetőzik, hogy megbénulnak az intézmények, ha március közepéig a tb-alapok költségvetése nem kerül elfogadásra.

Az, hogy legfeljebb 17,8 milliárd forintos hiánnyal számolnak és össze akarnak szedni körülbelül 35 milliárd forintot a társadalom különböző rétegeinek megsarcolásával, ez önmagában rávilágít ennek az egész megközelítésnek az erkölcstelenségére.

(18.30)

És ismételten hangsúlyozom: az erkölcstelenség nemcsak a tb-alapok, hanem a kormányzat részéről is fennáll.

Ráadásul a kormányzat ezt az egész zsarolási manővert szokás szerint a nemzetközi pénzügyi világra és az OECD-re való utalással kívánja még nyomatékosabbá tenni, hogy mindazok, akik e szörnyű hiányosságokra fel kívánnák hívni a figyelmet, vonuljanak vissza, mert itt rögtön lehet arra utalni, hogy micsoda jelentős nemzetközi érdekeket sérthet mindazoknak a véleménye, akik ezt a javaslatot nem támogatják.

Én úgy gondolom, hogy a beterjesztett tb-költségvetés tarthatatlan a tévesen tervezett infláló hatás miatt is, hiszen ez az egész előterjesztés a kormányzatnak abból a hivatalos értékeléséből indul ki, hogy 1996-ban a várható infláció nagysága 19-20 százalék körül mozog. Én azt hiszem, hogy nem kell különösképpen belemélyedni ennek az állításnak a tarthatatlanságába, hiszen aki csak az ez évben bekövetkezett különböző áremeléseket figyelemmel kíséri, és látja, hogy a most bekövetkező energiaár-emelések milyen tragikus hatással lesznek a gazdaságra, és annak milyen inflációnövelő hatása lesz, az egyértelműen megállapíthatja, hogy a 19-20 százalékos inflációnövekedés egy messze alultervezett inflációnövekedés. Márpedig ebben az esetben az egész tb-önkormányzattal kapcsolatos költségvetés felborul.

A jelentős számbeli különbségekből kitűnik ugyanis, hogy azok az adatok, amelyeket a kormány beterjesztett, nem minősíthetők másként, mint egyszerű propagandaszámként: annak a kormányzati sikerpropagandának a részeként, amelyre a Független Kisgazdapárt kénytelen volt már egyszer a "goebbelsi propaganda" meghatározásával utalni.

Legyen szabad ezek után felhívnom arra az igen tisztelt Ház figyelmét, hogy a Háznak rendkívül határozottan kellene fellépnie az ilyen kormányzati munkával szemben, mert hiszen most már hónapok óta húzódik a tb-költségvetések ügye anélkül, hogy egy jottányival előrejutottunk volna. Sőt, ma már egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a törvényjavaslat benyújtása óta mindenki előtt teljesen egyértelművé vált: ennek a költségvetésnek a számai valótlanok, nem stimmelnek egymással, nincsenek összhangban a kormányzati előterjesztésekkel, és nincsenek összhangban a valósággal.

Ezért a Független Kisgazdapárt nemcsak elutasítja ezt az előterjesztést, hanem legyen szabad a kormány igen tisztelt képviselőivel a leghatározottabban közölnöm a Független Kisgazdapárt álláspontját: kikérjük magunknak az ilyen dilettáns, hozzá nem értő, a Házat félrevezető előterjesztéseket. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)