Ecsődi László (MSZP)
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés régi hiányt pótol, mikor a kormány által a T/1566. számon benyújtott, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényt tárgyalja. Fontos ez a törvény, mert a másik két szolgálati törvénnyel közösen szabályozza a társadalom jelentős részének kötelességeit, jogait. Megfogalmazza, hogy a Magyar Honvédségnek milyen jogi keretek között szabad, illetve kell megoldani azon feladatát, amit az Országgyűlés meghatároz. A jelenlegi szabályozás honvédelmi miniszteri rendeletekkel és utasításokkal történik ez nem felel meg a jogállamiság követelményeinek. A törvénytervezet tizenhárom fejezetből áll, s régóta hiányzó jogpolitikai célokat fogalmaz meg. Kiemelkedő ezek közül az állampolgári, az emberi jogok érvényesülésének szabályozása, a korlátok és garanciák egységes rendbe foglalása, a szolgálatból eredő kötelezettségek tartalmának és mértékének meghatározása. A jogok és érdekek korlátozásával olyan összhang megteremtésére kell törekedni, hogy a Magyar Honvédség működőképes legyen. Ugyanakkor a három jogállásról szóló törvény elfogadása után a honvédelmi törvénnyel együtt a honvédelmi joganyag egy magas szinten szabályozott, összetett törvényi keretbe kerül.Ez a magas szintű szabályozás fontos és szükséges, de ezt követnie kell az alacsonyabb rendű jogszabályoknak, szabályzatoknak, utasításoknak azért, hogy a hadkötelesek kötelességei és jogai megfelelően szabályozottak legyenek. Hogy ezek az alacsonyabb szintű jogszabályok kövessék a most tárgyalt törvény szellemiségét, a honvédelmi bizottságnak, mint a civil kontroll egyik megtestesítőjének, fontos feladata lesz abban, hogy figyelemmel kísérje ezt a folyamatot, segítse, ellenőrizze ezek kidolgozását. Ebből következik, hogy e törvény elfogadása nem a folyamat végét, inkább a kezdetét jelenti.
Katonakörökben gyakran felvetődik az a jogos kritika, hogy ezt a törvényt 5-6 éve meg kellett volna alkotni. Jogosnak tartom ezt a kritikát, de a jelenlegi kormány mentségére hadd mondjam el, hogy végre másfél év kormányzás után az Országgyűlés tárgyalhatja ezt a törvényt. Végre nem a ruhákkal és rangjelzésekkel foglalkozik, mint az elődje, hanem érdemi, a katonák életét modern, jogállami módon szabályozó törvényt alkot. Ugyanakkor meglep az azon képviselőtársaim által megfogalmazott kritika, akik az előző négy évben kormánypártiak voltak, és szinte semmit sem tettek, hogy e nagy társadalmi csoport életét, illetményét törvényi úton rendezzék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontosnak tartom a katonák jogainak meghatározását, ugyanakkor véleményem szerint meg kell különböztetni az alkotmányos eredetű alapvető jogokat és a katona részben ebből származtatott jogait, mint például az elhelyezéshez és a kiképzéshez való jogot, mert ezek a jogi státuszukat tekintve különböznek egymástól.
Nagyon fontos és támogatandó cél a katonák érdekvédelmével kapcsolatos szabályozás tervezete. Viszonylag pontosan szabályozza és adaptálja az érdekvédelem lényegét. Próbálja megoldani, hogy a sorkatona csak annyira legyen megkülönböztetve a civiltől, amennyire a szolgálat ellátásához szükséges. Ugyanakkor ezzel ellenkező hatású az a megfogalmazás, mint például: a katona jogainak és jogos érdekeinek védelme a parancsnok kötelessége. Véleményem szerint a törvény viszonylag egyértelműen szabályozza a parancsnok kötelességeit, és nem fontos ilyen, úgynevezett gumiszabály beépítése. A szolgálati viszony szabályozásánál nagyon fontosnak tartom a szolgálati viszony kezdetének, megszűnésének és az előmenetel pontos szabályozását. Ugyanakkor elnagyoltnak tűnik a minősítés meghatározása. Ez talán részletesebb és pontosabb szabályozást érdemelne.
"A hadköteles katona ellátása" című fejezet nagyon fontos alapelvet fogalmaz meg, azt, hogy a katonáról az államnak gondoskodnia kell. Azt a plusz terhet, amit mint egyenruhás állampolgár vállal, az államnak honorálnia kell illetményben, elhelyezésben, ruházatban, egészségügyi és szociális ellátásban. Ugyanakkor talán kerülni kellene, hogy a miniszter valamennyi, szociális támogatást kérő katonának egyedileg állapítson meg támogatást. A szolgálatteljesítés rendje valószínűleg a törvény életbelépése után a legtöbbet értelmezett fejezet lesz.
Nagyon fontosnak tartom a 69. és 70. §-ban megfogalmazott tervezetben, hogy igyekszik a katona, az újonc kiszolgáltatottságát megszüntetni, igyekszik gátat vetni az emberi zsarnokságnak, próbálja megakadályozni az alacsonyabb beosztásúak megalázását. Ugyanakkor egyes rendelkezések megfogalmazása pontosítást igényel, mint például a 72-73. §-okban, ahol az egyik szakasz a kimaradást mint engedélyhez kötött formát jelenteti meg, a másik szakaszban pedig már mint jogosultságot.
A szolgálati viszonyt érintő egyéb szabályok körében fontos előrelépés a fegyelmi eljárási és kártérítési szabályok részletes törvényi szintű szabályozása, de még javítani kellene a megfogalmazások pontosságán, kidolgozottságán.
A fenyítések listájára érdemes lenne felvenni a pénzbírságot, már csak azért is, mert a fenyítések között nem szerepel, de a fenyítések hatálya között egy szakasz mégis utal rá. A gondatlan károkozás esetén a felelősség terjedelme olyan alacsonynak tűnik számomra, ami semmilyen kárra sem nyújt fedezetet. Ezt azért is fontos szigorítani, mert a honvédség finanszírozása az adófizetők pénzéből történik. Úgy gondolom, itt is szigorítani és tudatosítani kell, hogy az adózó állampolgár által befizetett adóforintok könnyelmű elherdálása büntetendő. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy a kártérítést az adózás rendje szerint hajtsák be. Ez olyan szabályrendszert kívánna meg, amire a mai adó- és pénzügyi szabályok nem alkalmasak.
A katonai elismerések és a fegyelmi felelősség és felelősségrevonás szabályai, úgy tűnik, megfelelnek annak az elvárásnak, hogy a szigorú, fegyelmezett, eredményes munka megfelelő anyagi, erkölcsi és rendfokozati elismerést eredményezzen, ugyanakkor a fegyelmezetlen, kárt okozó tevékenység megkapja a megfelelő büntetését. De nagyon fontosnak tartom, hogy a vétkesnek vélt katonát megilleti az ártatlanság vélelme, hogy megfelelő jogi garanciák védik, nem állítható bűnbaknak. A parancsnoknak szigorú jogi keretek között van joga és kötelessége irányítani a rábízott embereket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a javaslat szakít azzal a ma még hatályos, de tarthatatlan gyakorlattal, hogy a panasz nyomán a parancsnok a fenyítést nem enyhítheti.
Az előzetes vitákban sokszor elhangzott ellenérvként, hogy ezek a szabályok túl liberálisak, egy hadseregben sokkal szigorúbb, diktatórikusabb szabályoknak kellene uralkodni. Ez a tervezet nem szabályozza a katona minden percét, s ezáltal lazul a fegyelem, operetthadsereg lesz a Magyar Honvédség. Nos, úgy gondolom, hogy a szolgálati törvényre épülő alacsonyabb jogszabályok, utasítások hivatottak a hiányzó perceket szabályozni, értelmesen kitölteni. Nem fogadom el azt az érvet sem, hogy a hatékony működéshez csak a vakfegyelem vezethet. Szakítani kell a honvédségen belül is azzal, hogy a hozzá nem értő parancsnok kiskirályként uralkodjon beosztottjai felett. Ugyanakkor e törvény érvényesülésénél a rátermett, szakértő parancsnok szakszerűen és jogszerűen tudja működtetni a rábízott egységet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásommal nem kívántam senkit meggyőzni arról, hogy ez a törvénytervezet tökéletes, arról sem, hogy elfogadhatatlan, inkább kételyeimet, támogató véleményemet próbáltam önökkel megosztani, hogy egy értelmes vita és módosítások után egy olyan törvényt sikerüljön a végszavazásnál elfogadni, amely hosszú ideig és jól szabályozza a Magyar Honvédség működését. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)