Szabad György (MDF)

1996. február 19.

DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka, Póda Jenő most kiegészített előadásában megvilágította álláspontunk lényegét a törvénnyel és főbb rendelkezéseivel kapcsolatban. Én néhány azt kell mondanom kiegészítő módosítást nyújtottam be, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényhez 11-et, a katona- és rendvédelmi felsőoktatási intézmények munkatársainak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvényhez kettőt. Azt kell mondanom, hogy ezek túlnyomó részben, vagy talán teljesen valamennyi részletkérdéssel foglalkoznak. A módosítások jelentőségét nem akarom eltúlozni, benne tükröződik azonban néhány olyan kérdés, amelyiknek az apró módosításon túlmutató jelentőséget tulajdonítok.Ezek részben garanciális jellegűek, értve rajtuk olyan apró módosítást, amelyet a magyar csapatok külföldi felhasználásával kapcsolatban külön ismétlésszerűen, de indokoltnak tartok, hogy a törvény szövegébe belekerüljön, hogy természetesen az Országgyűlés döntése nyomán sorra kerülő ilyen lépésről van szó. És vannak más hasonlók is, amelyek majdnem csak stiláris jellegűek.

(A jegyzői székben dr. Kiss Róbertet dr. Trombitás Zoltán, Boros Lászlót dr. Semjén Zsolt váltja fel.)

Hármat azonban szeretnék kiemelni. Ezek a hadköteles katonák szolgálati viszonyával kapcsolatban bizonyos olyan általános jogi mondhatom , emberjogi, állampolgárjogi problémákat vetnek fel, amelyek némely vonatkozásban túlmutatnak a módosítás szűk keretein. Nagy örömmel olvastam a törvényjavaslatban azt a paragrafust, amelyik a szabad vélemény-nyilvánítás jogát nemcsak címében, hanem tartalmában is biztosítani kívánja. Józanul fejti ki, tudomásul véve, hogy olyan intézményről van szó, amelyben a fegyelemnek megvan a maga nagy súlya és jelentősége, ugyanakkor a fegyelmi korlátok között nyilvánvalóan biztosítani akarja az alkotmányos állampolgári jogokat.

Mégis szeretném felhívni a figyelmet egy bekezdésre. A szabad vélemény-nyilvánítás jogát tartalmazó paragrafust követő paragrafus, a 18. § (2) bekezdése így szól. Kihagyással ismertetem: "Nem engedélyezhető a rendezvény, ha az most jön egy a) pont, amihez nincs észrevételem b) pont a szolgálati feladat, a szolgálati rend és fegyelem ellen irányul teljesen egyetértek vele, józan, helyes, az előzővel összhangba hozható megállapítás , vagy azt bírálja." Kérdezem én, mi lehet akkor egy ilyen rendezvénynek a célja?

Teljesen nyilvánvaló, hogy a megszövegezett törvény óv attól, hogy fegyelemlazító legyen, a szolgálati feladat, a szolgálati rend ellen fellépjen. De mi marad akkor ismétlem, teljes egyetértésemmel , ha ez benne van a rendelkezésben, de benne van az is, hogy "...vagy azt bírálja". Egy rendezvényen akkor csak dicsérheti a fennálló állapotokat a hadköteles katona? Mert ha bármilyen olyan megjegyzése van, amit az alternatíván túllépőnek minősít az, aki minősíti, könnyen beleütközik ebbe a három szóba, hogy "vagy azt bírálja". Úgy gondolom, hogy a szabad vélemény-nyilvánítás kimondott jogának ellentmond ez a három szót. Ezért ha szükséges, a részletes vitában bővebben indoklom ez a három szó akadálya annak, hogy ez érvényesüljön.

Némileg hasonló, majdnemhogy megfogalmazásbeli kérdés az, amit a 25. §-sal kapcsolatban teszek szóvá egy módosító javaslat keretében, azaz aminek a módosítását javaslom. A 25. § (2) bekezdésében arról esik szó idézem az eredeti szöveget , hogy "a hadköteles katona jogait és jogos érdekeit az érdekvédelmi szervezetek is védik és képviselik". Igaz, egy valóságos, kívánatos állapotot rögzít a törvény szövege. De engedjék meg, hogy mindjárt az én módosító javaslatomat olvassam. "A hadköteles katona joga, hogy érdekeinek védelmét és képviseletét érdekvédelmi szervezetek révén is törekedjék érvényre juttatni."

Itt nyilvánvalóan nem egy állapotrajzról van szó, hanem arról a helyzetről és ezt próbálja az ember fogyatékos kodifikáló érzékével megfogalmazni , hogy a katona merje érdekeinek védelmét és képviseletét érdekvédelmi szervezetek révén érvényre juttatni. Ha úgy tetszik, csak stiláris különbség, de én úgy gondolom, hogy a törvény általam e vonatkozásban méltányolt felszabadító a katonák félnek , nemcsak alárendeltnek, nemcsak fegyelemre fogottnak tekintő alapvonulatával ha jól értem sokkal inkább összhangban van.

(19.00)

Végül a harmadik, amit szeretnék szóvá tenni s talán még a másik javaslattal kapcsolatban is egyet.

A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 105. § (2) bekezdése nagyon helyesen, nagyon méltánylandóan szól arról: "A keresetet a jogerős parancsnoki döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül, a polgári perrendtartás a továbbiakban Pp. közigazgatási perekre vonatkozó szabályai szerint lehet a bírósághoz előterjeszteni." A panaszjog érvényesítéséről van szó. Nagyon fontos és nagyon üdvözlendő, hogy bekerült. De azt kell mondanom, ha az ember mindazt figyelembe veszi, hogy milyen a hadköteles katonának a szolgálata letöltése idején a fegyelmi-függelmi helyzete, s ha ezt az élet és a kaszárnya engedjék meg, hogy ilyen röviden utaljak erre valóságában szemléli, én úgy gondolom, anélkül, hogy a fegyelmi szempontot sértenénk, de a panaszjog alkotmányos jogának most egy picit összevonom a dolgokat érvényesítését előmozdítani kívánjuk, akkor én szívem szerint írtam, amikor azt javasoltam módosító javaslatomban , tehát a panaszjog bíróságra való előterjesztéséről van szó , hogy egy mondattal egészítsük ki ezt a bekezdést. Ennek tudniillik a panaszjog érvényesítésének közvetlen vagy közvetett akadályozása esetén az akadályozó fegyelmi úton felelősségre vonandó.

Én úgy gondolom, ha komolyan vesszük a hadköteles katonának a panaszjogban való részesítését, akkor meg kell védenünk nem remélt, de esetleges akadályozó tényezőktől ennek a panaszjognak az érvényesítését. Így válik lehetővé alkotmányos jogfelfogásunk és jogállami intézményrendszerünk más útjaihoz hasonlóan a hadköteles katona számára az, hogy éljen a törvény által is biztosítani kívánt jogával.

A másik előterjesztéssel, az 1567. számúval, tehát a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatosban a 31. § módosítását javaslom, mégpedig a (3) bekezdés tekintetében. Ez arról szól, hogy az ösztöndíjas szerződését a fegyveres szerv egyoldalúan is felbonthatja.

Kérem, ez a magyar szerződésjoggal, amennyire én tudom jogászbarátaim majd esetleg kiigazítanak , összhangban van. Van olyan eset, amikor egyoldalúan fel lehet bontani egy szerződést. Itt azonban két tulajdonképpen egy "vagy"-gyal összekapcsolt esettel találkozom a szövegben, s ebből csak az elsőt tudom elfogadni. Az első így hangzik: "Az Országgyűlés vagy a kormány döntése alapján a fegyveres szerv állományát érintő létszámcsökkentést kell végrehajtani." Pontosítok, ez az a) pont alatt levő, mert még vannak további pontok nem érintem azokat.

A másik, amit kifogásolok: "... vagy átszervezés miatt a hallgatót a képzettségének és végzettségének megfelelő kezdő beosztásba nem lehet helyezni." A szerződő fél tehát tudja, hogy átszervezés miatt a hallgatót majd képzettségének és végzettségének megfelelő kezdő beosztásba nem lehet helyezni. Kérem szépen, az ehhez hasonló munkajogi vonatkozású rendelkezést a munkaügyi bíróságok nagyon jól ismerik: tömegével opponáltak azok, akiket sújtott. Innen van a gyakorlati tapasztalat. Mert melyik vállalatnál nem lehetett azt mondani vagy ha kellett olyan helyzetet produkálni , miszerint átszervezés van, s az átszervezés miatt az illető vállalatnál a megfelelően fogalmazott jogszabály alapján önkényes döntést is keresztül lehetett hajtani. Nem tartanám szerencsésnek, hogy egy ösztöndíjassal kapcsolatban egy ilyen, a szerződő felek egyenjogúságát erősen megkérdőjelező szabály belekerüljön egy 1996-ban megalkotandó törvénybe.

Javaslom ha szükséges lesz, a részletes vitában további érveket vonultatva fel , ennek szíves újra megfontolását.

Köszönöm szépen. (Taps.)