Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint a törvény megalkotása időszerű volt, mert az utolsó szabályzás az 1971. évi X. számú törvény alapján történt.A törvénytervezet tartalmazza a hivatásos állománnyal szembeni fokozott követelményeket. Ugyanakkor ezzel nem koherens az erkölcsi, anyagi megbecsülés.
A törvénytervezet magán viseli a liberál-kozmopolita stigmákat. (Derültség.) Igen, egyetlen szót sem ejt ugyanis a nemzeti jellegről, a hazaszeretetről, a magyar katonai tradíciókról. Így lehetne bármely hadsereg szabályzóinak gyűjteménye.
Bármennyire furcsa, uraim, az 50 éves mulasztás dacára a magyar honvédség mindig hivatása magaslatán volt és hazafias volt, sohasem lehetett szembeállítani a magyar nemzettel. Még '56-ban sem.
Hát hivatás. A kormány, Pénzügyminisztérium, kultuszminisztérium felsőoktatást érintő káros intézkedései következtében a fegyveres szervek tanulmányi intézeteibe való jelentkezés feltehetően vonzóbbá válik, mivel ezeket egyelőre nem sújtották a többi intézményt érintő diszkriminációk, és bizonyos előnyös feltételek jellemzik őket. Ezt a lehetőséget kihasználva szükségesnek tartjuk a jelenleginél sokkal magasabb színvonalú és sokoldalú kiválasztási rendszer létrehozását.
Ugyanakkor szükséges lezárni azt a joghézagot, ami lehetőséget biztosít egyeseknek, hogy a diploma megszerzését követően lemondanak szolgálati viszonyukról és a civil szférában helyezkednek el.
Továbbá a tisztképzés színvonalának magasabbra emelése, a kiválasztás biztonságosabbá tétele érdekében el kellene gondolkodni az al- és főreáliskolák visszaállításán. És a jelenlegi főiskolákon a szakma elsajátítása mellett nagyobb szerepet kell kapjon a hazafias nevelés és a magas etikai követelmények oktatása. Erről a törvénytervezet diszkréten hallgat. Talán a jelenlegi tanári kart nem tartják erre alkalmasnak? Én nem hiszem, hogy ez így van.
Az egyenruháról sok szó esett itt. De véleményem szerint vissza kellene állítani azt a megbecsülést, amelyet a hadsereg, illetve a magyar királyi honvédség tagjai körében élvezett, és amelyben a magas fokú társadalmi megbecsülést is biztosította a katonatisztnek. Részletesebben kellene szabályozni a viselésnek rendjét és az ezzel járó követelményeket. Büntetőeljárás esetén a viselést azonnal fel kell függeszteni. Mégis tarthatatlan, hogy a bírósági tárgyaláson a vádlott egyenruhában feszítsen. Lásd az olajezredeseket.
Meg tudná-e mondani a honvédelmi miniszter úr, hogy miért tűnt el a közéletből az egyenruha? Holott most végre a nemzeti hagyományoknak megfelelő, elegáns ruházatot kapott a hivatásos állomány. Még a tv-ben nyilatkozó szóvivő is polgári ruhában tetszeleg, holott szolgálatban van. Aki szégyelli az egyenruhát, az szereljen le.
Rendfokozat. Az elmúlt 50 évben itt is jelentős torzulások mutatkoztak. Hovatovább az ezredesek hadserege lettünk. Holott ezt sem a létszám, sem a jelenlegi erő nem indokolja. A háború előtt a honvédségben, de mostanság oly buzgó szervilizmussal csodált NATO-hadseregben is a százados már magas rendfokozatnak számít. Nálunk ha valaki hosszabb ideig százados, már megrekedtnek számít.
(20.00)
Tessék visszaállítani a rendfokozat jelentőségét, ezáltal megbecsülését! Nem kell annyi ezredes, magyar tradíciótól idegen dandártábornok! A HM-ben csak úgy nyüzsög a sok ezredes, lassan már a kapuügyeletes is főtiszt lesz. Inkább állítsák vissza a vezérkari megkülönböztető jelzést, ami a tudás megbecsülését és azonos rendfokozat esetén feljebbvalói jogokat biztosít a főtisztnek!
Anyagiak. Már Montecuccoli is megmondta: a katonásdihoz pénz kell, ezen spórolni nem lehet. Aki spórol, az így vagy úgy emberéletekkel játszik. Gondoljunk bele, csak a repülőknél mit jelent a hajózószemélyzet repülőóráin spórolni: adott esetben katasztrófához vezet.
A fegyveres erők állománya alulfizetett, filléres gondokkal küzd. Nyugdíjasai, a régi nyugdíjasok méltatlanul alacsony nyugdíjat kapnak, s ezen változtatni kellene. Méltatlan munkákat kényszerülnek elvégezni, hogy megéljenek. Nem valamilyen reaktivált vagy visszacsempészett "tábornok elvtársak"-ra gondolok, de valamit feltétlenül kellene tenni a régi nyugdíjasok érdekében.
Emlékeztetnék az előző ciklusban még csak képviselő Fodor Gáborra, aki e Ház falai között azzal a magyar történelemben egyedülálló szégyenteljes javaslattal állt elő, hogy a hadigondozottak, hadiárvák, hadiözvegyek részére szánt pénz egy részét fordítsák a homoszexuálisok szórakozásának biztosítására. (Zaj.) Ez a nemzet és az egész fegyveres erő arculcsapása volt. Minden valamirevaló rendszerben egy ilyen megnyilvánulás után az illető politikai és erkölcsi hulla lett volna. A liberális kormányban miniszter lett. Ez megkérdőjelezi e törvény komolyságát.
Ismerve az állomány anyagi helyzetét, számunkra elfogadhatatlan, hogy az új illetményrendszert csak '97-től kívánják bevezetni. Ígéretekkel főleg ezen kormány ígéreteivel már teli van a padlás. Erre nem adnak kenyeret sehol. (Zaj.) Visszacseng az elvtársak régi jól bevált szlogenje: gürizzetek csak, majd a kommunizmusban jobb lesz! Hát, jobb lett! (Közbeszólás: Miről tetszik beszélni?)
Ha a kormány komolyan gondolja, hogy kell a hadsereg, a fegyveres erő, akkor áldozzon is rá, és védje meg attól, hogy mindenféle frontlógós, pacifista, anarchista, Kerényi Imre-féle békeapostol beletörölje a mocskos lábát. (Zaj.) Ha ez a hadsereg valóban a nemzettudat hordozója és a magyar érdekek védelmezője lesz, akkor majd kivívhatja az állampolgárok megbecsülését és áldozatkészségét is. A magyar nép mindig hajlandó volt a honvédségnek, a szabadságnak áldozni bármit is. Köszönöm, hogy meghallgattak.