Juhász Ferenc (MSZP)

1996. február 19.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ezt a nagy pakkot nem azért hoztam, hogy elrémítsem önöket és mindent fölolvassak belőle, hanem a saját tájékozódásom érdekében egyfajta sillabusz.A konkrét hozzászólás előtt engedjenek meg három rövid gondolatot, amely azt gondolom ide kívánkozik. Az első ügyrendi természetű. Tisztelettel kérem, ha erre mód és lehetőség van, a következő héten a három törvényt noha összefüggenek próbáljuk különválasztani, legalábbis itt a vitában, mert hiszen annyira egymás mellett beszélünk el, hogy ez nemigen tartható.

A másik, amit rögzíteni szeretnék, hogy én a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek és hallgatóinak jogállásáról szóló törvényhez szeretnék hozzászólni nyilvánvalóan a megadott időkeretben és az önök türelmére való tekintettel próbálom összefoglalni mondókámat.

A harmadik: úgy gondolom, e helyen nem célszerű, nem szabad, nem indokolt Bokor Imre magyar hangján az előző sértéseket, az előző kifejezéseket használni.

Egy kormánypárti képviselőnek, amikor e pulpitusról hozzászól, gyakorlatilag három lehetősége van. Az egyik: ha meg van győződve arról, hogy a törvény jó, akkor elkezdi méltatni, hogy a törvény jó, ennek mi az előnye, miért fontos, miért szükséges és sorolhatnám. A második lehetősége, hogy eljátssza az ördög ügyvédjének szerepét, pláne akkor, ha nem ért egyet vele, pláne akkor, ha valamiféle gondja van. A harmadik megoldás az, hogy megpróbál reagálni azokra az észrevételekre, felvetésekre, amelyek már az általános vitában idáig elhangzottak, mert azt gondolom, a vita valamiféleképpen erről kell hogy szóljon. Én az utóbbit választom, bár nyilvánvalóan ki fog derülni belőle az, hogy az első tételt is magamévá teszem, nevezetesen ezt a törvénytervezetet támogatom. Ezt azért húzom alá nagyon hangsúlyosan, mert amivel majd a későbbiekben foglalkozni szeretnék, az egy olyan kérdés, amelyet ellenzéki képviselőtársaim hogy is mondjam? csúnya szavakkal illettek e Ház falain belül, a sajtó előtt is és más helyütt is.

Reagálni természetesen csak azokra a konkrét felvetésekre, tényekre, észrevételekre lehet, amelyek elhangzottak. Olyan észrevételekre, felvetésekre, amelyek gyakorlatilag a minimális helyzetismeretet nélkülözik, amelyek gyakorlatilag azt sugallják a külső szemlélődő számára, hogy az illető hozzászóló a törvényt sem olvasta el, és nem arról beszél, e helyütt reagálni nyilván nem tudok. Ezért nagy-nagy sajnálatomra Lányi képviselőtársam hozzászólásával e kérdésben nem tudok foglalkozni, hiszen szent meggyőződésem, hogy egy egészen más törvényről beszélt, egy egészen más helyen és egy egészen más időpontban.

Nem ugyanez a helyzet Póda Jenő képviselőtársammal, hiszen ő itt e helyről elég summás összegzett véleményt mondott, és ha nem sértem önöket, akkor megpróbálom tételesen idézni őt, és erre valamiféle választ, reakciót megfogalmazni, mert azt gondolom, a dolgokkal így tudunk haladni, így tudunk előrejutni.

Póda Jenő képviselőtársam azt mondta a hozzászólásában és itt idézem: "Összefoglalva tehát, a szokásos és mostanában nem túl magas szintű honvédelmi témájú törvények sorából is kilóg ez a törvénytervezet, a még megfelelő szintnek is mélyen alatta marad. Éppen a Magyar Demokrata Fórum semmiképpen sem tartja elfogadhatónak. Módosító indítványokkal sem lehet olyan állapotba hozni, ami megfelelne a kitűzött kettős célnak." Szó szerint idéztem képviselő urat, és gyakorlatilag e megállapítást a tételeken keresztül szeretném cáfolni, hiszen ő kilenc pontban sorolta föl azokat az aggályokat, amelyeket megfogalmazva úgy találta, úgy gondolta, a törvénytervezet nem alkalmas arra, hogy elfogadjuk. Megjegyzem és majd konkrét tételeknél szeretnék erre utalni , fölmerül a gyanú, hogy Póda képviselő úr is felületesen olvasta a törvényjavaslatot, illetőleg nem olvasott néhány hivatkozást, mert hiszen ha olvasta volna, akkor nagy valószínűséggel egy-két észrevételén módosított volna, egy-két problémafelvetést árnyaltabban fogalmazott volna meg, és azt mondta volna, hogy kérem tisztelettel ez a törvényjavaslat, bár nekem nem tetszik, bár nekünk nem tetszik, de módosításokkal egészen biztosan elfogadható, módosításokkal szükséges és indokolt elfogadni.

(20.10)

Miért? Azért, mert az ő időszakukban és az ő közreműködésével fogadta el a parlament a felsőoktatási törvényt, az 1993. évi LXXX. törvényt, amely '93. VIII. hó 3-án lépett hatályba. Ez gyakorlatilag kötelezi a honvédelmi minisztert, illetve a belügyminisztert, hogy az ezzel kapcsolatos jogállási törvényt fogalmazza meg, és tételesen felsorolja azokat a szabályokat, hogy milyen ponton és milyen helyütt kell megfogalmazni ezeket.

Póda képviselő úr azt mondja: kérem tisztelettel, mi meghoztuk ezt a törvényt, sőt mi több, alkottunk egyet, benyújtottuk az utolsó időszakban, ti pedig, kormánypárti képviselők, nem foglalkoztatok vele, elutasítottátok és írtatok egy teljesen más törvényt. Tény, hogy bizonyos kérdéseket összevont az új kormányzat és akként kezeli. De szeretném felhívni Póda Jenő képviselőtársam figyelmét arra, hogy az általuk annak idején előterjesztett törvényjavaslatban e kérdéssel egy fejezet, két szakasz foglalkozott. Ez tartalmilag még nem feltétlenül jelzés, de azt gondolom, hogy egy fejezet, két szakasz nem feltétlenül tudja szabályozni korrekt és tisztességes módon a felsőoktatási törvény felhatalmazása alapján a hallgatói-oktatói jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseket.

Mit mond a képviselő úr? A képviselő úr azt mondja megint idézem -: "A törvényekkel kapcsolatosan csak egy közös vonás fedezhető fel mármint a szabályozott rétegben, ezt én tettem hozzá, bocsánatot kérek , hogy tudniillik pisztoly van az oldalukon, munkáltatói, közjogi helyzete más és más, így felkészítési igényük is, ennek következtében a törvényi szabályozás is különböző megközelítést kíván és kívánna." Azért mondtam, hogy a képviselő úr nem feltétlenül gondolta át, mert a törvény pontosan ennek az igénynek felel meg. Ha a képviselő úr megnézi a dolgot, a hiányolt többoldalú megközelítést alkalmazza a törvénytervezet, amikor differenciálja az intézményi hallgatókra vonatkozó szabályokat ekként:

1. "A fegyveres szervekhez nem tartozó polgári hallgatók esetében gyakorlatilag a polgári felsőoktatási intézményekre meghatározott jogállás az irányadó, az intézményi specialitásokból adódó néhány részletszabály beemelése mellett."

2. "Az ösztöndíjas hallgatók esetében a rendőrtiszti főiskolánál nem tartoznak a rendvédelmi szervek tényleges állományába, a katonai felsőoktatás esetében viszont a Hvt. hatályos szabályai miatt igen, erre tekintettel a javaslat sajátos jogállást teremt, váltogatva a felsőoktatási hallgatói státus elemeit a tényleges katonai jogviszonyból eredő elemekkel."

3. "A kettős jogállású hallgatók és ez a harmadik, amit szabályoz a Hszt. szerinti hivatásos állomány tagjai, akiknek jog- és kötelezettségi szabályait e javaslat csak az általános szabályokhoz képest határozza meg."

Képviselő úr azt mondta, hogy nem differenciál. E példák azt gondolom bizonyítják, hogy némiképp sántít az érvelés.

Következőként képviselő úr a hozzászólásában elmondja: "A hatálybalépést illetően is súlyos kifogások merülnek fel. Például a tanintézetek vezetőinek nyilvános pályáztatására csak 1998. június 30-ától kerülne sor, az indoklás szerinti akkreditáció miatt."

A képviselő úrnak és mindenkinek, aki ezt az érvet magáévá teszi, szíves figyelmébe ajánlom, hogy a javaslat 49. § (1) bekezdése szerint a törvény a többi szolgálati törvénnyel egyidejűleg a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba. Ezen nem változtat az említett paragrafus (3) bekezdése, amely egy halasztott alkalmazási lehetőséget és nem kötelezettséget, ezt szeretném hangsúlyozni enged vezetői beosztások pályáztatását illetően.

A bekezdésben a határidő nem megnyitó, hanem lezáró időpont, ellentétben azzal, amit képviselő úr mondott. A pályázatok kiírása a hatálybalépést követően megvalósulhat, ahogyan a katonai felsőoktatás vonatkozásában a honvédelmi miniszter által kiadott 41/1995-ös utasításban már szerepel is. A képviselő úrnak ajánlom ezt figyelmébe, hiszen ott előírják, hogy bizonyos posztot már a honvédelmi miniszter úr megelőlegez, pályázhatnak, pályáztatnak ebben a kérdésben. Tehát szintén pontatlan volt a megfogalmazás.

A következő tétel, melyet cáfolni szeretnék: "A katonai jellegű felsőoktatási intézmények esetében egyszerre lenne szükség a katonai megközelítés parancsuralmi jellegére, valamint a felsőoktatási oldalról kívánkozó önkormányzatiságra. Ez a törvénytervezet ezen elvárásoknak nem felel meg. Ezek a felsőoktatási intézmények egyértelműen szolgálati helynek minősülnek a helytelen szabályozás miatt". Ennyi volt verdikt.

Tisztelettel ajánlom képviselő úrnak, hogy olvassa el még egyszer a törvényjavaslatot, mert egy kritika sem talált. Azért nem talált, mert a módosító rendelkezéseket tartalmazó 51. § (1) bekezdése a honvédelmi törvény 10. § egy ponttal való kiegészítésével, valamint a 49. § (4) bekezdése a honvédelmi törvény 11. § (1) bekezdése h) pontjának hatályon kívül helyezésével éppen annak iktatja ki a hivatkozási alapját, hogy a katonai felsőoktatási intézményt katonai szervezetnek tekintsék békeidőben. Ennek megfelelően az intézmény külön nem szabályozott jogállására a felsőoktatásról szóló, önök által elfogadott törvény az irányadó, amely eltérésre az intézmény státusát illetően nem is ad felhatalmazást. Ezt a következtetést viszi tovább a Hszt. 42. § (2) bekezdése, amikor a d) pontjában valamennyi felsőoktatási intézményt a fegyveres szerveken kívüli szolgálatteljesítés körébe sorolja.

Képviselő úr azt mondja a későbbiekben, hogy a törvény azért sem jó, mert önálló hatósági jogkört ruház a hallgatókra és szó szerint idézem "például önálló hatósági jogkör gyakorlása nélkül köteles a hallgató bizonyos feladatokat végrehajtani". Nehezen értelmezhető, alkalmazhatatlan, mert például van kollektív hatósági jogkör is. Más példák szerint intézkedésekben részt venni, vagy részfeladatot önállóan végrehajtani köteles a hallgató. Ilyen felfogás szerint a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények nem válnak a magyar felsőoktatás részévé, csak egy darabjává.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele abba, hogy ha egy pedagógus, aki főiskolára jár, nem feleltethetne diákot, nem készülhetne fel arra, hogy a későbbiekben mit kell csinálnia. A törvény egyébként arról szól és itt szeretnék megint konkrétan fogalmazni , hogy tudniillik az intézkedési jogkört a hallgató önállóan nem végezheti. A törvény arról szól, hogy mellette mindig ott van egy hivatásos, aki mellett intézkedhet, aki azt a feladatot ellenőrzi, önállóan soha sem. Maximum annyi, hogy szólnak, hogy telefonálj ide, hívj erősítést, de én azt gondolom, hogy ez nem tartozik a hatósági jogkörbe. Még egyszer hangsúlyozom: egy hivatásos felügyelete és felelőssége mellett intézkedhet a hallgató.

Képviselő úr a következőkben említi: "Ugyancsak érthetetlen a honvédelmi miniszter túlzott jogköre például intézményen belüli személyi kérdésekben, például a rektorhelyettesek ügyében, vagy még lejjebb. Teljesen nyilvánvaló, hogy politikai ellenőrzésnek és irányításnak kell megfeleljenek a felsőoktatási intézmények, de ez ilyen mélységben káros." Szó szerint idéztem. Tisztelt képviselő úr! A felsőoktatási intézmények belügyeibe való beavatkozásról már ismerünk példákat, hiszen az ön előző időszakban történt képviselősége idején esett meg, hogy a honvédelmi miniszter egyetlenegy levélben utasította a felsőoktatási intézményeket, hogy legyenek kedvesek hitet oktatni. Akkor ez a kérdés nem volt probléma, akkor ez a kérdés nem vetődött fel. A jelenlegi jogszabálytervezet ténylegesen több lehetőséget ad a miniszternek annál, mint ami a gyakorlat, de nem ad több lehetőséget annál, mint amit a felsőoktatási törvény e tárgykörben engedélyez.

(20.20)

Itt tehát semmiféleképpen nem lehet vádként megfogalmazni azt, hogy a honvédelmi miniszternek valamiféle túlzott politikai jogköre, hatalma lenne, amivel olyan egyéni, kézi irányításos módszerrel avatkozhatna bele a dolgokba.

A következő tétel, ami szintén fontos, súlyos probléma, és itt megint idézem, hogy: "Nincs jól megkülönböztetve a szolgálati jogviszony és a hallgatói jogviszony keretében a fegyelmi és kártérítési felelősség, és persze sok minden más sem." A sok minden más semet cáfolni nem tudom, mert nem tudom, mi tartozik ebbe a kategóriába. De azt mondom, hogy el kellett volna olvasni a törvényt, hiszen az el nem választottságra való utalás kerestem a tételemet tételesen cáfolható a hallgatók vonatkozásában:

"1. A polgári hallgatók teljes tanulmányi idejük alatt az intézmény fegyelmi és kártérítési joghatósága alatt állnak. Esetükben a javaslat 22. §-ában található utalás alapján a felsőoktatási törvény 38-45. §-a az irányadó.

2. A Rendőrtiszti Főiskola ösztöndíjas hallgatói vonatkozásában az a) pontban tehát az előzőekben megfogalmazottak az irányadók.

3. A katonai felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatóira vonatkozó 27. §-ból az adódik, hogy a képzés elméleti szakaszában a polgári hallgatókhoz hasonlóan a felsőoktatási fegyelmi és kártérítési jogkör az irányadó, míg a szakmai gyakorlat és a katonai kiképzés ideje alatt a sorkatonákra vonatkozó fegyelmi és kártérítési szabályok az irányadóak 27. § (1)-(2) bekezdés. A fő szabály alól a kiszabott fegyelmi büntetés letöltésének a tanulmányi időszakra való átvihetősége 30. § (1) bekezdés ad lehetőséget".

S a kettős jogállásúakra mi vonatkozik? "A kettős jogállású hallgatók esetében a 32. § (2) bekezdés kizárja az intézményi fegyelmi és kártérítési jogkört, így e személyekre az eredeti jogállásuk szerinti fegyelmi és kártérítési szabályok az irányadók."

9. pontként fogalmazta meg Póda képviselő úr: nincs ilyen, hogy rendelkezés. Ez ténykérdés. Igaza van, ez az a pont, amit módosító javaslattal rendeletre vagy utasításra ki lehet cserélni, egyébként maga a gondolat, hogy tudniillik ilyen adható és jár, azt gondolom, ez az ő véleményével sem ellentétes. Azt gondolom, ha a Rendőrtiszti Főiskola esetében a Belügyminisztérium is akar hasonlót tenni, mint ahogy ez meg van fogalmazva a katonai felsőoktatási intézményeknél, akkor ez lehetőség számára. Ez egy olyan eset, ahol módosító javaslattal valóban lehetne segíteni a dolgon.

Summa summarum, mert Póda képviselő úr véleményének a végére értem, azt szeretném elmondani, nagyon jó dolog, ha a parlament falai között megfogalmazhatunk észrevételeket, véleményeket. Nagyon jó dolog, hogy a véleményeket ütköztetjük, mégis azt hiszem, és azt gondolom, hogy az volna a normális, az volna a korrekt, és az volna az igazán előrevivő, ha ezeket a javaslatainkat, a mondandónkat megpróbálnánk valamilyen úton és formában harmonizálni azzal, ami egyébként a törvénytervezetben, a törvényjavaslatban benne szerepel.

Úgy gondolom, ennek a törvénycsomagnak és itt már beszélek mind a három törvényjavaslatról az elfogadása nagyon fontos.

Befejezésül engedjék meg, hogy idézzek egy szociológiai felmérésből egy 38 éves őrnagy urat, aki a következőt mondotta volt, s amivel én alá szeretném támasztani, hogy nemcsak mi, akik e kérdéssel foglalkozunk, nemcsak a közvélemény egy jelentős része, hanem bizony-bizony és leginkább maguk a katonák várják ezeket a törvényeket, és itt indoklásként olvasnám: "Ha a katonai vezetés valamilyen módon nem állítja meg a hivatásos állomány kiáramlását a hadseregből, rövid időn belül kritikus helyzet áll be. Átlépünk egy olyan küszöböt, ahonnan nincs visszaút. A tapasztalt, jól kiképzett tisztek eltűnnek, és magukkal viszik a tudásukat anélkül, hogy átadnák a katonai főiskolán igen gyengén felkészített fiatalabb bajtársaiknak, ezért ezeket sorozatos kudarcok érik a kiképzés és a mindennapos élet területén. A tapasztalt tisztekkel szembeni elvárásokat akarják érvényesíteni velük szemben, ami természetesen nem megy, ergo: ezek a tisztek is leszerelnek. Ez a 22-es csapdája. Ezzel együtt pedig a kiképzés színvonala, az összes hadköteles férfi felkészítése egyre alacsonyabb szintre süllyed. A politikai vezetést, a parlamentet rá kell venni, hogy végre döntsön."

Tisztelt Képviselőtársaim! Végre döntsünk!

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)