Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A mostani parlamenti ülésszak kezdetén a miniszterelnök úr napirend előtti hozzászólásában ecsetelt olyan pontokat, amelyek szerinte a kormányzat eddigi sikereiről tanúskodnak. Ezt a kormányzati sikerpropagandát hallgatva, a tévénézők, a rádióhallgató polgárok kétségkívül nehezebb helyzetben vannak, mint mi, ellenzéki képviselők. Hiszen az állampolgárok pusztán saját vagyontárgyaikban tehetnek kárt ezt a sikerpropagandát hallgatva, míg nekünk, ellenzéki képviselőknek, cáfolnunk és visszautasítanunk kell a kormányzat eddigi sikerpropagandáját. Mit állított a miniszterelnök úr? Többek között hosszasan szólt a privatizáció eddigi eredményeiről. Napirend előtti hozzászólásomban most ezzel szeretnék bővebben foglalkozni.
Horn Gyula miniszterelnök úr szerint a kormány óriási sikereket ért el a privatizációban 1995 folyamán, hiszen a meghirdetett áron felül eladta a gáz- és villamosenergia-szolgáltató vállalatokat. Nos, tisztelt Ház, a Fidesz-frakció véleménye szerint siker helyett itt inkább kudarcról beszélhetnénk.
Először is: a cégek ára nyilvánvalóan alábecsült volt, így nem volt nehéz ennél nagyobb ajánlatokat kapni. Az átlagpolgár azt a kereskedőt, aki egy terméket féláron árul, majd ezért háromnegyed árat kapva még ennek örül is, nem sikeresnek, inkább bolondnak minősíti.
Másodszor: könnyű volt olyan szolgáltatást eladni, amely gyakorlatilag monopolhelyzetben van az országban, és ahol a szolgáltató maga szabja meg, szabhatja meg az árat. Ezt a magyar lakosság már kezdi megtapasztalni, hiszen az elmúlt másfél év során, az őszi várható áremeléseket is beleszámolva, az energiaárak mintegy másfélszeresére fognak emelkedni.
Végül harmadikként: a miniszterelnök úr elfelejtett szólni azokról a bevételekről és kiadásokról, amelyek ezzel a privatizációval együtt jártak. Hiszen a többletbevétel úgy tűnik el a kormány keze között, tisztelt Ház, mint a kámfor.
A napokban Suchman Tamás miniszter úr már arról sopánkodott, hogy a kamatkiadások megtakarítása miatt keletkező bevétel már nem 40 milliárd forint lesz, hanem csak tízmilliárd; így kevesebb pénzt lehet majd elosztani.
A kérdés az, hogy hogyan jutottunk el ezekhez az összegekhez, az adófizetőt az érdekli, hogy milyen kiadásokkal jár ez a folyamat, milyen kiadásokra fordítják az ő pénzét. Hadd idézzem, tisztelt Ház, azt az ÁPV Rt. által kiadott anyagot, amelyet a napokban kaphatott kézbe minden képviselőtársam. Ez a Parkinson-törvénynek megfelelően azt bizonyítja előttünk, hogy miközben csökken az állami vagyon, azonközben lavinaszerűen emelkednek az ezzel járó kiadások. Hadd emeljem ki, hogy 1995-ben ez a folyamat milyen kiadásokkal járt. A privatizáció előkészítésének költségei 5,1 milliárd forintra emelkedtek; soha nem volt még ilyen magas ez a kiadás. Az értékesítésért járó díj 3 milliárd forint fölött van. A vagyonkezelés költségeinek az összege soha nem volt még ilyen magas; 3,3 milliárd forintról van szó.
(10.00)
Végül a saját működés költsége nem egészen értjük, hogy ez mit takar 3,2 milliárd forint volt. Ha ezekhez hozzászámítjuk még, hogy milyen előzetes vállalásokat tett a privatizációs szervezet, akkor annak a kiadásnak a végösszege, amely 1995-ben ezt a folyamatot terhelte, 241 milliárd forint, tisztelt képviselőtársaim.
Szintén a kiadások mellett kell szólnunk egy kellemetlen fejleményről is. Hadd idézzem az Állami Számvevőszék jelentését, amely a '94/95-ös működést elemezte! A kormányhatározat alapján lehetséges 1,1 milliárd helyett az ÁPV Rt. 1995-ben 1,3 milliárd forintos bértömeggel gazdálkodik. A bértábla elérhető alsó és felső jövedelemhatára a kisegítő és egyéb alkalmazotti munkakörben havi 50-től 120 ezer forintig, érdemi munkatársaknál 90-től 200 ezer forintig, míg a vezetés felsőbb szintjein az ügyvezető igazgatói kategóriában havonta 380-980 ezer forintig terjed.
Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy az ÁPV Rt.-nél egy takarítónő vagy egy portás 50 ezer forintos kezdőfizetéssel lép munkába, míg egy pedagógus vagy egy ápolónő tizenöt-húszéves munkaviszony után keres 20-25 ezer forintot. A Számvevőszék jelentése külön kiemeli, hogy ettől teljesen független a prémiumrendszere, amely nem kötődik ahhoz, hogy milyen eredményességgel működik a privatizációs szervezet.
Ezért tisztelt Ház, a Fidesz parlamenti frakciója azt várja a kormánytól, hogy sikerpropaganda, az állampolgárok bosszantása s ingerlése helyett a magyar gazdaság és az ország tényleges helyzetét tárja föl, és a magyar gazdaság tényleges bajaival foglalkozzon.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)