Tóth Tihamér (MDF)
DR. TÓTH TIHAMÉR, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A parlamenti szereposztásból adódóan a kormánypárti képviselők egy-egy törvényjavaslat beterjesztését követően elmondják, hogy miért volt szükséges a javaslat benyújtása, illetve melyek azok a pozitívumok, amelyek alapján a javaslatot elfogadásra ajánlják.A következőkben nem azt szeretném bizonygatni, hogy egy másik szempontból nézve egy javaslatról miként lehet ellenkező véleményt alkotni, hanem azokra a hiányosságokra szeretnék rámutatni, amelyek szerintünk a beterjesztett törvényjavaslatban fellelhetők. Természetesen nem azért, hogy megpróbáljuk a kormányt rábírni arra, hogy másik törvényjavaslatot nyújtson be ugyanis tudjuk, hogy ez is hosszú ideig készült inkább azért, hogy itt, az országgyűlési tárgyalás során próbáljunk meg javítani a javíthatókon.
Csak röviden szeretnék utalni arra mert már mind bizottsági előadók, mind pedig az előttem szóló kormánypárti képviselőtársaim is utaltak rá , hogy egy alkotmányos kötelezettség némi határidő-mulasztását követően került benyújtásra ez a törvényjavaslat. De nem is ez a legnagyobb problémánk, hanem elsősorban az, hogy nem látjuk a benyújtott javaslat színvonalán a ráfordított időt, illetve a ráfordított időből következtethető minőségi színvonalat. Erre szeretnék a következőkben néhány konkrét példát is felhozni.
Megemlítem azt, hogy tulajdonképpen pozitívumként értékeljük, hogy meglehetősen széles körű volt a törvényjavaslat előkészítésébe bevontak köre, ennek ellenére a terminológiája nem mindig mondható szakmainak, szakszerűnek, a szerkezete pedig álláspontunk szerint nem sikeredett teljesen tökéletesre. Egyszerűen azért, mert van egy honvédelmi törvény, és tulajdonképpen sok mindenben a honvédelmi törvényhez kellene igazodni ennek a javaslatnak, de ezt nem minden esetben tudjuk fellelni.
Magam is egyetértek az előttem szóló képviselőtársammal a tekintetben, hogy nem szeretném, ha olyan katasztrófahelyzet lenne az országban, amikor bebizonyosodna, hogy ezen javaslatnak, illetve majd az elfogadott törvénynek milyen hiányosságai vannak, de tartok tőle, hogy már korábban is bekövetkezhetnek azok az események, esetek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos tekintetben nem volt teljesen körültekintő ez a szabályozás. Ez különösen a törvényjavaslatban meghatározott célok megvalósításához szükséges anyagiak biztosítására vonatkozik.
A javaslat három forrást jelöl meg. Első forrásként a Belügyminisztériumot mint önálló fejezetet, amely a költségvetésből kapná évenként a feladatokhoz szükséges pénzt. Második forrásként az egyes minisztériumok kerülnek meghatározásra, a hozzájuk telepített polgári védelmi feladatok ellátásához szükséges pénzek biztosítása tekintetében, míg az egyik legbizonytalanabb tényező a harmadik forrás, az önkormányzatok által történő finanszírozás.
Tulajdonképpen lehet, hogy ez a rendszer a jövőre nézve jól fog működni, de miután ez a törvény a kihirdetését követő 30. napon már hatályba lép, ezért meg kell néznünk azt is, hogy 1996-ra milyen forrásokat biztosít majd a kormány a feladatok ellátásához. Ha megnézzük a Belügyminisztérium fejezetét a költségvetésben, akkor mindösszesen 38,2 millió forint szerepel polgári védelmi célokra ez évre, '96-ra. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt más minisztériumok költségvetési fejezetére vonatkozóan, ugyanis itt nincs elkülönített alfejezet erre a célra.
Az igazi problémát azonban mint ahogy jeleztem az önkormányzatok által történő finanszírozás jelenti majd, mivel erre az évre az ehhez szükséges forrásokat az országgyűlés a helyi önkormányzatok normatív forrásszabályozási rendszerében nem biztosította. Tehát ez a megoldás enyhén szólva kétségessé teszi azt, hogy '96-ban jól működhet majd ez a finanszírozási rendszer. Tulajdonképpen itt is azzal a helyzettel állunk elő, hogy az önkormányzatok újból feladatot, hatáskört kapnak, ugyanakkor az ehhez szükséges forrásokat nekik kell kigazdálkodni. Emiatt mondjuk azt, hogy ez a javaslat ellentétes az önkormányzatokról szóló, 1990. évi LXV. törvény 5. §-ában foglaltakkal, amely szerint a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskör meghatározásával egyidejűleg az országgyűlésnek kell biztosítani az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, és dönteni a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról. A feladat tehát megvan, azonban a forrásokat az országgyűlés erre az évre egyáltalán nem biztosította.
A javaslat 39. §-a bizonyos alkotmányossági aggályokat vet fel, miután a munkahelyi polgári védelem költségeit a polgári szervekre terheli azzal, hogy ezen költségeket a polgári szerv el is számolhatja. A törvényjavaslat meghatározza ugyan a polgári szerv fogalmát, és eszerint polgári szerven kell érteni a magánszemélyt, az államigazgatási és önkormányzati szerveket, valamennyi jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet.
A törvényjavaslat későbbi részeiben előírt feladatok a polgári szervezetre jelentős kötelezettségeket, ezzel együtt költségeket is rónak. Tekintve, hogy a 3. § alapján a polgári védelem szervezése és irányítása államigazgatási feladat, így annak költségei nem terhelhetik a nem állami szerveket. Ha pedig az állam feladatokat hárít polgáraira, akkor ezt valamilyen módon kompenzálni is kell.
(11.00)
Ellenkező esetben álláspontunk szerint sérül az alkotmány 13. §-a, amely szerint a Magyar Köztársaságnak biztosítani kell, illetve biztosítja is a tulajdonhoz való jogot, és tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott módon, teljes feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
Tehát ha a polgárok számára a törvény az állami feladatban való részvételt írja elő, amely adott esetben a tulajdon sérelmével is járhat, akkor a polgár költségeit is az államnak kell fedeznie. Ellenkező esetben ugyanis az állam úgy sajátítja ki a polgárainak javait, hogy ezért nem fizet kártalanítást. Ezért tűnik a törvényjavaslatnak ez a módszere alkotmányellenesnek.
Tisztelt Ház! A továbbiakban a törvényjavaslat szervezeti problémáiról fogok szólni. A javaslat meghatározza a polgári védelem irányítási rendjét, ebből a meghatározásból azonban kimarad az egyik legfontosabb, az Országgyűlés irányítási jogköre. Az Országgyűlés ugyanis kiemelkedő szerepet játszik a polgári védelem feltételeinek megteremtésében, nemcsak azzal, hogy most törvényt alkot, hanem mert az Országgyűlésnek bizonyos irányítási jogköre is kell hogy legyen, amely katasztrófahelyzetben előállhat. Ezért lenne fontos meghatározni az alkotmány 19. § (3) bekezdése i) pontjának megfelelően, hogy az itteni szükséghelyzetben milyen feladatok hárulnak az Országgyűlésre a polgári védelmi irányítás során.
A törvényjavaslat külön problémája, hogy gyakran keverednek a feladat ellátásáért felelős személyek. Így például a 7. § (1) bekezdésében: "...fővárosi, illetve helyi védelmi bizottságok működnek". Itt a védelmi bizottságok vezetőinek felsorolásából kimarad viszont a polgármester, aki a helyi védelmi bizottságok működését irányítja. Szükségesnek tartanánk ezért ezen pontosítás elvégzését.
Ugyancsak szükséges lenne a polgármester irányítási jogkörét is pontosítani, mert indokolatlan megosztást tartalmaz a 9. § (1) és (2) bekezdése. Vagy például a mentességet rögzítő 20. §-ra vonatkozóan is további pontosítás volna szükséges. Nem szól arról, hogy a fővárosban a főjegyzőre nem vonatkozik a polgári védelmi kötelezettség. Lehet, hogy azért, mert az önkormányzati törvény ugyan ismer ilyen megoldást, hogy ahol jegyzőről beszélünk, az főjegyzőre is vonatkozik, de szerintünk ebben a törvényben ez így automatikusan nem érvényesül.
Ezek lettek volna, amiket 10 percben el lehet mondani a törvényjavaslatról, és szeretném jelezni, hogy részben az itt felsorolt hibákra, részben a nem érintett hibákra vonatkozóan módosító indítványokat fogunk benyújtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)