Rott Nándor (FKGP)

1996. február 19.

DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kissé nehéz helyzetben vagyok, mert az előttem felszólalók a törvénnyel kapcsolatban nagyon kevés kritikai észrevételt engedtek meg maguknak, és most én vagyok kénytelen pótolni ezeket a kritikai észrevételeket.

(11.10)

Mielőtt erre rátérnék, meg kell állapítanom, hogy meglepő módon ebben a törvényjavaslatban kevesebb a helyesírási hiba, mint a szokásos; úgyhogy gratulálok a belügyminiszter úrnak. (Derültség a kormánypárti képviselők padsoraiban.) Nem mondhatom el ezt a jogszabály-szerkesztési hibákról és hiányosságokról.

A törvények között az azonos tárgykörre vagy hasonló tárgykörre irányuló jogszabályok, törvények között ugyanis valamiféle szimmetriának kellene kialakulnia. Úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat ennek a szimmetria-követelménynek nem tesz eleget.

Tóth Tihamér igen tisztelt képviselőtársam nagyon helyesen észrevételezte azt, hogy amíg a honvédelmi törvény azzal indít legalábbis az első fejezetei között , hogy megállapítja az Országgyűlés feladatát és ezen belül aztán az Országgyűlés honvédelmi bizottságának a feladatát, ez a törvényjavaslat erről a kérdésről hallgat. Márpedig egy olyan rendvédelmi szervezet létrehozásáról szól ez a törvényjavaslat, amely bizonyos szempontból szervezett egységet képez; nem lehet tudni a törvényjavaslat alapján, hogy mekkora ez a szervezeti egység, nem lehet tudni, hogy ennek a szervezetnek mekkora lesz a hivatásos állománya, és főképp azt nem lehet megállapítani, hogy mekkora az az embervolumen, akiket a honvédelmi törvény alapján polgári védelmi kötelezettség fog terhelni és akik a polgári védelem tartalékos tagjaivá válnak.

Én azt hiszem, hogy ahogy a honvédelmi törvény szerint a honvédelmi miniszternek számot kell adnia az Országgyűlésnek, és tájékoztatnia kell, hogy mekkora a honvédség, ugyanúgy ebben a törvényben is meg kellene határozni a polgári védelem tagjainak a számát; tehát itt is meg kellene határozni a hivatásos tagok számát, és meg kellene határozni a tartalékos volumennek, a tartalékos erőnek a számát, hogy erről legalább az Országgyűlésnek legyen fogalma. És meg kellene nagyon pontosan határozni ennek az egész költségét. Mert teljesen egyetértek az a költség-előirányzat, ami a jelenlegi költségvetésben van, olyan kevés szerintem, hogyha annyit szánunk a polgári védelemre, akkor az egy tragédia lenne. Ez sokkal nagyobb eszközráfordítást igényel, de ugyanakkor azt is igényli, hogy ezekről az Országgyűlés ugyanúgy, ahogy a honvédség esetében rendszeresen tájékoztatást kapjon.

Ha ez a törvény valóra válik és létrejön az az egész szervezet emberállományával, mindennel együtt, akkor az több tízezer, netán százezer főt fog elérni az országban, és ezek végső soron, a jelenlegi törvényjavaslat szerint, a belügyminiszter úr kizárólagos parancsnoklása alatt fognak működni. Persze, van egy országos parancsnok; de az egy közbeeső lépcső. Tehát én azt hiszem, hogy nagyon pontosan kellene definiálni ebben a törvényben a belügyminiszternek az Országgyűlés felé teljesítendő tájékoztatási kötelezettségét és az emberállomány legfontosabb adatait. Még azt is el tudom képzelni, hogy az eszközállományról is valami képet kellene kapni. Mint ahogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a honvédség esetében is; illetve ott már most is bizonyos lépések történnek ebbe a helyes irányba.

De ennek a szimmetriaelvnek van még egy összefüggése; bár a törvényjavaslatból nem derül ki, és ezért én nem tudom pontosan, hogy ennek az egész szervezetnek hány tagja lesz, hány érintettje lesz a hivatásos és a nem hivatásos polgári védelmi tagok viszonylatában. Kétségtelen azonban, hogy ez egy jelentős és szükségképpen én nagyon helyeslem, hogy ez egy nagyon jelentős erőt képvisel, de viszont már akkor én azt hiszem, hogy az országos parancsnok kinevezése meghaladja a belügyminiszter úr jog- és feladatkörét. Azt hiszem, hogy ugyanazt kellene követni, mint a honvédelmi törvény esetében történik; tehát ahogy a honvédelmi törvény szerint a honvédség parancsnokát és a határőrség parancsnokát is a köztársasági elnök nevezi ki, éppen azért mert egy ennyire fontos rendvédelmi szervezetről van szó , én azt hiszem, hogy ennek a parancsnokát is a köztársasági elnöknek kellene kineveznie, természetesen a belügyminiszter úr előterjesztése nyomán.

És ugyanitt meg kell jegyeznem, hogy ahogy a határőrség országos parancsnokát is előzetesen meghallgatja a honvédelmi bizottság, úgy itt is biztosítani kellene vagy a honvédelmi bizottságnak, vagy a belügyi kérdésekkel foglalkozó parlamenti bizottságnak, hogy ők is meghallgathassák a polgári védelem országos parancsnokát. Ez nem a belügyminiszter úrral szemben valami bizalmatlanság, hanem ennek az egész szervezetnek azért mégis most bocsásson meg! egy magasabb szintre emelése. Tehát éreztessük azzal is az egésznek a jelentőségét, hogy igenis az országos parancsnokot a köztársasági elnök nevezze ki, és igenis a tevékenységükről számoljanak be rendszeresen az Országgyűlésnek, mint ez a honvédség és a határőrség esetében történik.

Elhangzott és én csak alá tudom támasztani magam is , hogy a költségek kérdésében itt elég nagy a homály, és magából a törvényjavaslatból nemigen derül ki, hogy ezeknek a költségeknek a biztosítása miképpen fog történni.

Ez talán nem egy ilyen általános, de mégis ahhoz elég általános kérdés, hogy itt szóljak róla: tudniillik ebből a törvényjavaslatból hiányzik a szükségállapot és a szükségállapotok különböző fokozatainak területileg előforduló, vagy az egész országra, vagy egy fél országrészre kiterjedő szükségállapotnak a pontosabb meghatározása. Ez pedig azért nagy hiányosság, mert így nem derül ki, hogy milyen hatáskörrel, mekkora erőket, hogyan lehet és kell, hogyan célszerű mozgósítani a feladatok megoldására.

Befejezésként csak egy gondolatot szeretnék itt közzétenni. Nevezetesen azt, ugye, a kormány mindig azt mondja, hogy ő szívesen fogadja a módosító indítványokat. Most egy ilyen törvényjavaslattal kapcsolatban legalább 20-30 módosító indítványt tartanék én a magam részéről szükségesnek. Azonban itt a kormány rendszeresen egy kissé félretájékoztatja a közvéleményt. Mert egy országgyűlési képviselőnek egyszerűen nincs apparátusa ahhoz, hogy egy ilyen tömegű módosító javaslatot ki tudjon dolgoztatni. Az pedig, hogy önmaga dolgozzon ki 20-30 érdemi módosító indítványt, fizikai képtelenség; és mindenki, aki valaha is foglalkozott ezzel, tudja, hogy lehetetlen.

Tehát én azt hiszem, a kormánynak kellene jobb előkészítéssel elérnie azt, hogy ne váljanak szükségessé olyan tömegben képviselői módosító javaslatok, mint ahogy ez jelen esetben is elkerülhetetlennek látszik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

(11.20)