Világosi Gábor (SZDSZ)
DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tűz elleni védekezés több évezredes hagyományra visszanyúló szervezett, és ebből adódóan szabályozott emberi tevékenység. Hazánkban már Szent István királyunk törvényei között megtalálhatók a tűz megelőzésére, a tűzoltásra és a szándékos tűzokozók felelősségre vonására vonatkozó rendelkezések. Fokozott veszélyessége miatt a tűzre és az ellene történő szabályozott védekezésre az ezt követő évszázadok során is megkülönböztetett figyelmet fordítottak.Az első önálló tűzvédelmi törvényt azonban több évtizedes előkészítés után csak 1936-ban fogadták el hazánkban. A II. világháborút követően a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok gyökeresen átalakították a hazai tűzvédelem szervezeti és szabályozási rendszerét. Ezt tükrözik a tűzoltóságról és a tűzrendészetről 1956-ban hozott törvényerejű rendelet, majd az azt felváltó és jelenleg is hatályos 1973. évi 13. törvényerejű rendelet, valamint a végrehajtására kiadott kormány- és miniszteri szintű jogszabályok.
A kiadásuk idején korszerűnek mondható szabályozásokat az elmúlt negyedszázad során többször módosították. A rendszerváltást követően jelentősebb mértékben a tűzoltóságra vonatkozó rendelkezések alakultak át. A kiegészítések és a változtatások azonban csak részben módosították azokat a kereteket, amelyek a tűzvédelem, illetve a tűzoltóság működésének feltételeit és fejlődési lehetőségeit biztosítják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az új törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseit röviden bemutatnám, néhány dologra fel kívánom hívni az önök figyelmét. Az egyik, hogy az elmúlt időszakban jelentősen romlott az ország tűzvédelmi helyzete. Ezt jelzi, hogy az utóbbi öt évben mintegy 30 százalékkal több tűzeset keletkezett, mint a korábbi azonos időszakban. Jelentősen növekedett mind relatív, mind abszolút értékben az ország gazdaságát ért kár. A legsajnálatosabb, hogy évente mintegy kétszázan válnak áldozatává a tűznek.
Másfelől a tűzvédelmi helyzet romlása a gazdasági gondokon túl visszavezethető arra is, hogy mind a gazdaságban, mind a magánszférában jelentősen romlott a tűzvédelmi fegyelem. Egyre többször találkozunk azzal, hogy az új létesítmények kivitelezése vagy a meglévők használata során megsértik a tűzvédelmi szabályokat. Az új kodifikációt szükségessé teszi az is, hogy a több mint két évtized során történt módosítások a jelenlegi szabályozási rendszert a jogalkalmazók számára szinte áttekinthetetlenné tették.
Részben erre vezethető vissza, hogy a jogalkalmazásban bizonytalanságok alakultak ki, ugyanakkor sok esetben a szakmailag is elavult előírások gátolják a korszerű technika széles körű alkalmazását.
A rendszerváltozást követően alapvetően átalakult a gazdaság szerkezete. A privatizáció következtében a korábbi nagy állami vállalatok, szövetkezetek és állami gazdaságok döntő többsége megszűnt. A gazdaságban egyre jelentősebb helyet kaptak a kisvállalkozások és mind nagyobb mértékben teret nyert hazánkban a külföldi tőke. Az elmúlt öt esztendő bebizonyította, hogy változatlanul szükség van különösen a veszélyes üzemekben a vállalati, létesítményi tűzoltóságokra.
A törvényjavaslat egyik fő célja, hogy a hazai szabályozást összhangba hozza az európai normákkal és lehetőséget biztosítson a jogharmonizációra.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hat év alatt fontos változások történtek a tűzoltóság szervezetében is. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvény a tűzvédelemről való gondoskodást a települési önkormányzatok feladatkörébe utalta. Ezt követően az úgynevezett hatásköri törvény, az 1991. évi XX. törvény a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok székhelye szerinti települési önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladataként határozta meg a tűzoltást és a műszaki mentést.
Az elmúlt évben a törvényi szabályozásnak megfelelően ez a szervezeti átalakulás megtörtént. A hivatásos tűzoltóság szervezete kettévált. Állami tűzoltóságként működik az országos parancsnokság és a megyei parancsnokságok. Ezek a szervek irányító, felügyeleti és ellenőrzési tevékenységet látnak el, ugyanakkor a korábbi állami tűzoltóság területi szervei, amelyek a végrehajtó szolgálatot jelentik, az önkormányzatok intézményeivé váltak.
A törvényjavaslat ennek megfelelően kiemelt gondot fordít a 94 készenléti szolgálattal rendelkező önkormányzati tűzoltóságra, amelyeknek alapvető feladata a közel 3200 település tűzvédelméről való gondoskodás. Ezen tűzoltóságok működésének, fenntartásának fedezetét az önkormányzati törvénnyel összhangban a központi költségvetésből a fenntartó önkormányzatok hozzájárulásként kapják meg. A fejlesztés és a beruházás fedezete központi kezelésben maradt.
Néhány mondatot szólnék a nagymúltú önkéntes tűzoltóságokról, amelyek döntő többsége az elmúlt öt évtizedben csak formailag létezett. Ebben közrejátszott az is, hogy az elmúlt évtizedekben a tűzvédelmet kizárólag állami feladatként tekintették és visszafejlesztették az önkéntes mozgalmat.
A számos negatív hatás ellenére azonban ezek a mozgalmak, illetve maga az önkéntes tűzoltóság megőrizte helyi közösségformáló, aktív szerepét. Közülük ma már egyre több alkalmas nemcsak a saját, hanem a környező településeken is a hatékony beavatkozásra.
A tűzoltóságok rendszerében új szerepet kap a jövőben köztestületként működő önkéntes tűzoltóság, amelynek feladata elsődlegesen a hivatásos tűzoltóságok által nem megfelelően védett területek tűzvédelmének biztosítása. Az átvállalt feladattal arányosan számukra központi támogatást kívánunk biztosítani.
Tisztelt Ház! A következőkben a benyújtott törvényjavaslat azon rendelkezéseire kívánom a figyelmüket felhívni, amelyek jelentősen eltérnek a hatályos szabályozástól. Alkotmányjogi követelmények tették szükségessé, hogy a törvényjavaslat pontosan meghatározza a személyi, a területi és a szervi hatályt, valamint azokat az alapfogalmakat, amelyeket az egyes részletes rendelkezések során alkalmazni kívánunk. Ezekkel olyan hiányt pótoltunk, amelyek a jogalkalmazó számára egyértelművé teszik mind a törvény, mind a végrehajtására kiadandó rendelkezések gyakorlati alkalmazását.
(11.50)
A tűzvédelmi hatóságok köre az elmúlt két évtized során többször változott. Olyan megoldást kellett keresni, amely összhangban áll az alkotmánnyal, illetőleg az önkormányzati törvénnyel, ugyanakkor figyelembe veszi azokat a szakmai követelményeket, amelyek a tűzvédelmi hatósági jogkör megfelelő érvényesítéséhez nélkülözhetetlenek. Ennek megfelelően került a törvényjavaslat szerint a hatósági jogkör megosztásra.
A hatékony tűzvédelem és a jól működő tűzoltóság megteremtéséhez, figyelemmel a külföldi és a második világháború előtti hazai gyakorlatra, nélkülözhetetlen a biztosítók aktív bevonása. Érdekeltségük egyértelműen igazolható, hisz ha kevesebb, illetve kisebb a tűzkár, akkor kártérítési kötelezettségük is mérsékeltebben jelentkezik.
A tűzoltóság munkájában egyre gyakrabban jelentkezik, hogy a különféle műszaki baleseteknél, káreseteknél és katasztrófáknál az elsődleges beavatkozást el kell végezni. Ennek ma hiányoznak a jogi feltételei, és ebből kiindulva a törvényjavaslat szabályozni kívánja a műszaki mentési tevékenységet is.
Abból az alapelvből indul ki a javaslat, hogy a tűzoltóságnak mind az ügyeleti, mind a kárfelszámolási munkájában hasonló jogosítványokat kell gyakorolnia a műszaki mentésnél, mint magánál a tűzoltásnál.
Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, a tűzvédelmi fegyelem az utóbbi időszakban rendkívül erősen lazult. Azok az eszközök, amelyek a tűzvédelmi szabályok megsértőivel szemben alkalmazhatók, ma kevésnek bizonyulnak arra, hogy ki tudják kényszeríteni a tűzvédelmi előírások meg-, illetve betartását.
Változatlanul indokolt a magánszemélyekkel szemben a büntetőjogi és a szabálysértési felelősség fenntartása, ugyanakkor szükséges, hogy a gazdálkodószerveket és a jogi személyeket tűzvédelmi bírság kilátásba helyezésével kényszerítsék a szabályok megtartására. A tűzvédelmi bírság jelentős anyagi hátránnyal járna, ami várhatóan jobban ösztönözné az érintetteket a jogkövető magatartásra.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok önkormányzati intézménnyé válásával az átmeneti jogszabályok a tulajdonviszonyokat, illetve a használati jogviszonyokat csak részben rendezték. Ez az elmúlt időszakban sok vitára adott okot az érintett önkormányzatok, az állami szervek és a tűzoltóságok között.
A törvényjavaslat ebben úgy kíván egyértelműen állást foglalni, hogy a tűzoltóság működését szolgáló ingó és ingatlan vagyont azon szervek rendelkezésére kívánja bocsátani, amelyek azokat valójában használják, illetve amelyek számára a feladatot a jogszabály előírja vagy a feladatellátást maguk vállalják.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat lényegesen nagyobb terjedelmű, mint a korábbi törvényi szintű szabályozások. Ez abból adódik, hogy egy demokráciában a magánszemélyekre és a jogi személyekre alapvető jogok és kötelezettségek csak törvényben írhatók elő. Így a korábbi kormány-, illetve miniszteri szintű rendelkezések egy részét is e törvény keretei között kell megfogalmazni. Ugyanakkor változatlanul szükséges természetesen, hogy a törvényhez számos alacsonyabb szintű jogszabály, jogforrás kapcsolódjék. Ezek az alapjogszabály megfelelő végrehajtását és egységes értelmezését biztosítják.
A törvényjavaslatot a kidolgozás különböző szakaszaiban több alkalommal is egyeztettük az önkormányzatok, illetve a tűzoltóságok érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezeteivel.
Észrevételeik döntő többségét bedolgoztuk, illetve döntő többsége tükröződik a törvényjavaslatban. Természetszerűleg az egymásnak ellentmondó elgondolásokat esetenként nem lehetett figyelembe venni.
Tisztelt Ház! Országunk biztonsága csak hatékony tűzvédelemmel valósulhat meg teljes körben. A törvényjavaslat ebből kiindulva kívánja meghatározni a tűzvédelemben közreműködő magánszemélyek és jogi személyek jogait és kötelezettségeit. Keret jellegű szabályozásával hosszabb távra ad lehetőséget az érintetteknek arra, hogy maguk is hozzájáruljanak biztonságuk kialakításához. Mindezekre figyelemmel kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)