Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Miután a Szájer képviselő úr által elmondottak következtében kialakult vita során több valótlan nyilatkozat elhangzott a korábbi ciklus felmentési gyakorlatával kapcsolatban, engedjék meg, hogy a mellettem ülő Győriványi Sándor, volt munkaügyi miniszter felmentésével kapcsolatos, Antall József által aláírt levelet ismertessem. Ezt természetesen bemutatjuk a televíziónak is. (Dr. Győriványi Sándor átadja a levelet dr. Torgyán Józsefnek.)"Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy amikor a köztársasági elnök úr lemondását elfogadva felmentette önt miniszteri tisztsége alól, köszönetet mondjak az elmúlt nehéz hónapokban kifejtett tevékenységéért. Külön köszönöm miniszter úrnak azt az áldozatos munkáját, amelyet az új tárca megszervezése és ezzel egyidejűleg a munkaügynek kormányzati szintre történő emelése érdekében végzett.
Bízom abban, hogy a magyar politikai életben változatlanul folytatja hasznos tevékenységét, és a kormánykoalíció pártjai egyikének országgyűlési képviselőjeként támogatja a kormány munkáját. Köszönti: dr. Antall József. Budapest, 1991. január 15."
Tehát itt semmiféle végkielégítésről nincs szó. A végkielégítés egy "köszönöm" írásbeli kifejezése volt, és amikor a Független Kisgazdapárt a végkielégítés ügyében felszólal, akkor éppen arra kíván utalni, hogy ez volt a helyes gyakorlat, nem pedig az az erkölcsileg és jogilag egyaránt menthetetlen eljárás, amelyet most Bokros Lajos esetében is tanúsított a Horn-kormány. Legyen szabad kiemelnem, hogy tulajdonképpen ebben az esetben is háromféleképpen lett volna értelmezhető Bokros Lajos levele.
(15.20)
Egyrészt értelmezhető lett volna felmentési kérelemnek, amikor is a munkavégzési kötelezettsége alóli felmentését kéri. Ebben az esetben nem járna végkielégítés. Másrészt rendkívüli felmondásként lenne értelmezhető a kormányülés alatt kézírással leírt levél. A rendkívüli felmondásnak azonban előfeltétele, hogy a kormánynak felróható ok miatt keletkezzék a felmondási ok. Ebben az esetben hároméves munkaviszony kellett volna a végkielégítéshez, és itt is egy hat hónapi átlagkereset alapulvételével járó fizetség járt volna. A harmadik eset lehetett volna a közös megegyezéssel való megszüntetése a miniszteri megbízatásnak, de ebben az esetben sem járt volna végkielégítés.
Ehhez képest, ha Horn Gyulának fogalma sincs arról, hogy kétéves miniszterelnöki gyakorlat után miként kell eljárnia, amikor egy miniszterének megszűnik a megbízatása pedig sorozatosan buktak meg a miniszterei , akkor én felvetem, már elnézést kérek, hogy miért nem tanult legalább a korábbi bukott minisztereinek dolgából. Az, hogy ő a Legfelsőbb Bírósághoz fordul jogi tanácsért, ez a dilettantizmusnak olyan non plus ultrája, hogy fel kell vetnem: a szakértői kormány szakértelem nélkül működik? Már elnézést kérek, de legalább annyit tudhatna Horn Gyula és a kormánya, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak nincs is joga jogi tanácsokat adni. A miniszterelnök úr számára sincs joga jogi tanácsokat adni! Természetesen a miniszterelnök úr nyilvánvalóan az állampárti sztereotípiák feléledése következtében fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, amikor telefonon is kaphatott volna választ.
De ezek az idők elmúltak, igen tisztelt miniszterelnök úr! A Független Kisgazdapárt, amikor tiltakozik ez ellen az arcátlan gyakorlat ellen, hogy dobálják a nép millióit, miközben a nép az éhhalál és megfagyás küszöbén van, akkor azt kell mondjam igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy ne csak a saját miniszterének jogi helyzetét mérlegelje, hogy mi a különbség a felmentés és a lemondás között.
Úgy gondoljuk, elérkezett az ideje annak, hogy ezeknek a jogi fogalmaknak... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)... a mikéntjét ő maga is megismerje és távozzék. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)