Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtt országos ügyként mi a pénzügyminiszter-cserének szélesebb körével szeretnénk foglalkozni. Tudniillik a napokban az ország közvéleményét leginkább foglalkoztató aktuálpolitikai kérdés valóban ez, a pénzügyminiszter lemondása és utódlásának még meg nem oldott kérdése. Ennek ez az egész végkielégítési ügy csak egy ága, neuralgikus és morális szempontból kétségtelenül nagyon fontos ága, de ennél sokkal lényegesebb összefüggések is vannak.A pénzügyminiszter-cserének nemzetközi pénzügyi, gazdasági vetülete is van, befolyásolja a pénzvilággal meglévő kapcsolatainkat, a külföldi tőke gazdaságunk számára annyira fontos beáramlását. Ennek a vetületnek is van egy, a mindenkori minisztercserénél izgalmasabb részlete, mivel a kormányfő tárgyban írt megnyugtató levelei egyrészt nem fedhették be a teljes kört, másrészt olyan fontos tárgyalások, események küszöbén íródtak, mint amilyen az OECD-be történő, valóban történelmi jelentőségű felvételünk.
A belföldi vetülete ennek a minisztercserének a szokásosnál sokkal nagyobb. Ez a gazdasági problémák függvényében teljesen érthető, annál is inkább, mivel képletesen szólva köztudomású, hogy jelenleg, furcsa, de így van, míg más országoknak van egy pénzügyminisztériuma, nálunk pedig a Pénzügyminisztériumnak van egy országa.
(15.30)
A múlt héten szóltunk itt napirend előtt az ország egyre növekvő elszegényedéséről. Egy elszegényedő ország számára messzemenően nem közömbös a pénzügyminiszter személye.
És van ennek a pénzügyminiszter-cserének egy, a szokásoktól valóban messze elrugaszkodó mellékzöngéje, ez pedig a távozó miniszter végkielégítése, amiről itt már az előbb szó volt. Közismert, hogy a miniszterelnök úr a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, eldöntendő ezt a jogi kérdést. Mindenki tudja, hogy a Legfelsőbb Bíróság peres ügyekben szokott dönteni. Tehát végül is és mégiscsak itt is egy perről van szó, képletesen: a magyar nép és kormánya közötti perről. Nem a gazdasági nehézségek megoldásáért folytatott küzdelem miatt, hanem a társadalom kezelése, az alkotmányosság megsértése, az oktatásban, egészségügyben, szociálpolitikában feleslegesen okozott károk miatt, a nemzetellenes családpolitikáért, a középosztály lecsúszásáért, a tömeges elszegényedéssel torzuló társadalomszerkezet kialakulásáért. Ezért valóban perben áll a kormány a társadalommal, azonban ebben nyilván nem a Legfelsőbb Bíróság fog dönteni.
Mi most a pénzügyminiszter-csere kapcsán sürgetjük a külső és belső egyensúlyjavítás fontossága mellett illetve éppen azért is a gazdaságpolitikai fordulatot, a reálgazdaság megerősítésének elősegítését, az infrastruktúra fejlesztését, a humán befektetéseket, a belföldi fogyasztást előmozdító lépéseket, a mikrogazdaságot fojtogató helyzet megszüntetését, a reálbérek további csökkenésének megakadályozását.
Bokros Lajosnak az ismeretes 25 pontjában is szereplő alapelve volt az, hogy a magyar gazdaság akárhányszor növekedésnek indult, az mindig egyensúlytalanságot okozott. Ez a felfogás összemossa a tervgazdaságban valóban létező egészségtelen növekedést a piacgazdaság szükségképpen egészséges növekedésével. Ezért a belső kereslet megélénkülése a gazdasági növekedés elengedhetetlen feltétele. Az igazság az, hogy a tavalyi 10 százalékos reálbércsökkenés lefékezte a gazdasági növekedést is, mely nem volt egészségtelen.
Folytatni kell a stabilitást, a stabilizációt de egészen más hangsúlyokkal. A gazdasági növekedés automatikusan javítja majd a külső és a belső egyensúlyt. Mi erre a gazdaságpolitikai fordulatra ösztönözzük a kormányt és az új pénzügyminisztert.
Köszönöm türelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)