Szabad György (MDF)

1996. február 25.

DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden nagyobb témakörnek kialakult vitaegyüttese van a parlamentben, és én nem tartozom a társadalombiztosítási kérdéskör szokott vitaszereplői közé. Hogy mégis vállalkoztam arra, hogy ma a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről, illetve az Állami Számvevőszék véleménye a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló előterjesztések vitájában részt vegyek, annak hamarosan szeretném az indokoltságát feltárni.Hosszú lenne, hogyha általában a pénzügyi alapok és a társadalombiztosítási költségvetések nem utolsósorban a most megszületettnek történetét akár csak dióhéjban fel szeretném idézni. Nem teszem. Szövevényes történetükről majd nyilván egyszer monográfia készül, most pedig a legfőbb mozzanatok az önök figyelmének középpontjában állnak és emlékezetük megőrzi azokat.

Én tulajdonképpen egyetlenegy dologról szeretnék szólni, és ez az a rendkívüli körülmény, amire már a február 20-i ülésen tehát alig egy héttel ezelőtt több felszólaló felhívta a figyelmet. Az, ami odavezetett a vitában, hogy az MDF részéről Pusztai Erzsébet, majd a különböző pártok részéről felszólalók jelezték, hány sebből vérzik az eredeti kormányjavaslat, és hogy a dolog odáig jutott a vitában nagyon rövid idő alatt , hogy egy modern fogalmat idecitálva: a kormányjavaslatot totálkárosnak lehetett minősíteni.

(16.40)

A vitának ezen a pontján szólalt fel Surján László és tette meg azt az indítványát, hogy az elnök napolja el az eredeti javaslat tárgyalását. Az elnöklő ha szabad emlékezetükbe idéznem azt mondotta: a házbizottságban már szóba került az a körülmény, hogy olyan módosításra kerül sor, amelyik lényegében a kormányzat megváltozott javaslatának előterjesztésében ölt testet, így ő elnapolja a tárgyalást abban a reményben, hogy közelesen ennek beterjesztésére, majd tárgyalására sor kerül.

Az előttem szóló dr. Kiss József és szerzőtársa, Matyi László a közös előterjesztésben fel is lebbentették a nagyon is átlátszó fátylat a dologról, és nyíltan, becsületesen elmondották, hogy ők a nevüket adták tulajdonképpen egy új kormányjavaslat beterjesztéséhez. Itt is csak hivatkozhatom a nagyon becsületes, nyílt szavú előadásra, hiszen önmagáért beszél az az előterjesztés, amit kezünkbe kaptunk, amint azt Kiss József az előterjesztés kapcsán meg is határozta: a szerzőként feltüntetett Kiss József és Matyi László, az MSZP, illetve az SZDSZ tisztelt képviselői, tulajdonképpen egy új törvényjavaslatot terjesztettek elő hallottuk ezt nagyon világos előadásban Kiss Józseftől. És az előterjesztés indoklása is ezzel a mondattal kezdődik: "a benyújtott törvényjavaslat egészében módosítást igényel". S valóban, kezünkbe kaptunk egy olyan szöveget, amelyik a törvényjavaslat preambulumát, mind a négy fejezetét és tíz mellékletét teljes egészében módosítani kívánja. Az előadói beszéd néhány mozzanatra fölhívta a figyelmet, és nyilvánvaló, hogy ennek a szövegnek a vitatása a részletekig lehatolóan számba fogja venni mindazt, ami a törvényjavaslatról, immár mint a kormánypártok tényleges ajánlatáról, elmondható és elmondandó.

Én egy olyan törvényhozási problémáról szeretnék szólni, ami tulajdonképpen nem jelenik meg közvetlenül az előterjesztésben, de úgy gondolom, hogy olyan nagy jelentőségű mozzanat, amelyet nem mellőzhetünk. Nem véletlenül utaltam rá, hogy az eredeti előterjesztésben 1/a és 1/b alatt a mai napirendi javaslat egy törvényjavaslatot és egy számvevőszéki véleményt tartalmaz. A módosítás révén egy olyan változattal találkozunk, amelynek vannak előzményei a magyar törvényhozásban, de nem ezzel azonosítható módon. Számos esetben történt meg, hogy egyes módosításokat, amelyek későn születtek, a vonatkozó törvény időben való megszületése érdekében, a kormány által ösztönzött módon, képviselők módosítással látnak el, és azután a kormányzat képviselője bejelenti, hogy maga támogatja a módosítást, és utat enged most a formai kérdések variánsait kellene felsorolnom ennek a módosításnak, mert meggyőződött annak helyességéről.

De itt másról van szó! Egy benyújtott kormányjavaslat teljes szövege, annak valamennyi melléklete helyett kíván helyt adni egy megszületett új szövegnek, amelyet a kormányzat vállal, amelyet a formai konfliktus elkerülése végett két kormánypárti képviselő jegyez. Azonban itt úgy gondolom, érdemes és szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az Állami Számvevőszék véleményének benyújtása nem mellőzhető. A magyar törvényalkotás rendje és az Állami Számvevőszék hivatása egyaránt megköveteli, hogy a törvény úgy szülessék meg, hogy annak vitatása, elfogadása és megalkotása során az azt megszavazó képviselők időben és behatóan tanulmányozhatták, mérlegelhették az Állami Számvevőszék véleményét, hogy annak ismeretében és megfontolásával alakíthassák ki a maguk véleményét és hozhassák meg a maguk döntését.

Legyen szabad emlékezetükbe idézni azt, ami az állami számvevőszéki törvényben, annak indoklásában van; és hadd emlékeztessek arra, hogy a korábbi ciklusban az akkori tisztségviselők előadásában egyre növekvő súlyt kapott annak precizírozása, hogy az Állami Számvevőszék véleménye kit illet, kinek kell foglalkoznia vele elsősorban és mi az igazi szerepe. Az Állami Számvevőszék és valamennyiünk tudatában él ez a mozzanat, de legyen szabad egy kis fényt felvillantani ennek megvilágítására a Magyar Országgyűlésnek választott testülete, egy olyan testület, amely megadott feladat ellátására tölti be alkotmányos szerepét, és amely a maga véleményét köteles az Országgyűlés elé terjeszteni.

Kérdezem én, hogyha egy teljesen új javaslat kerül elénk az ismert és tolerálható kormányzati megoldással, képviselői módosításként , akkor hol, mikor és hogyan kap helyet az új számvevőszéki vélemény. Mert félreértés ne legyen: ha megváltozott az előterjesztés, akkor nyilvánvalóan ahhoz nem társulhat az előző, a mostanitól eltérő szöveghez fűzött számvevőszéki vélemény! Akkor a lényegileg mindenki által, a benyújtók által is elismerten új kormányjavaslat új számvevőszéki mérlegelésre, új számvevőszéki véleményadásra és a megismert véleményt megfontoló képviselők állásfoglalására, majd döntésére tarthat és tart is számot.

Tulajdonképpen be is fejezem, tisztelt Országgyűlés. Ennek a megoldásnak a szükségességére hívtam fel a figyelmet, bízva és remélve, hogy a kormány nem fogja mellőzni, nem is mellőzheti egy ilyen számvevőszéki véleménynek a bekérését. Nem mellőzheti, mert az elhangzottak után mellőzhetetlen, hiszen formailag könnyített módon, de egy új kormányjavaslatról van szó. És a Számvevőszék amelyről hadd mondjam el itt, hogy megalakulása után ismételten volt alkalmam nyilatkozni a munkájukról egyre magasabb szintű általános tevékenysége keretében nyilván a tőle telhető legrövidebb idő alatt, a tőle telhető legnagyobb pontossággal és a számára kötelező alkotmányos felelősséggel fog véleményt mondani.

(16.50)

A kormánynak és az Országgyűlésnek közös feladata, hogy legyen fogadókészsége ennek a kötelezettségnek a teljesítése során a megfelelő eljárásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)