Surján László (KDNP)

1996. február 25.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is szeretnék bekapcsolódni ebbe, nem akartam külön kétpercest kérni. Úgy érzem, hogy ez a kis vita, ami itt elindult, egy nagyon-nagyon lényeges kérdést hozott a tisztelt Ház elé. Egy olyan kérdést, amellyel az ÁSZ is foglalkozik a maga jelentésében, ugyanis nem hozható egy kormány olyan helyzetbe, hogy a postás szerepét kelljen eljátszania egy törvényjavaslattal kapcsolatban.Azt gondolom, hogy a kormánynak meg lett volna a módja arra, hogyha szakmailag nem ért egyet mint ahogy tudtommal nem is ért egyet az önkormányzatok által elképzelt megoldással, akkor egy alternatív variációt hoz be, A- B-variációban hozza be a törvényt ide a Házba; ennek semmifajta jogalkotási akadálya vagy hivatalos tilalma tulajdonképpen nincsen. De talán nem is ezzel kellene foglalkoznunk.

Azt hiszem, azt mindannyian elismerhetjük, talán a módosító indítványt benyújtó képviselők is... ahol meg kell mondanom, hogy én nagy emberi szimpátiával figyeltem azokat az őszinte szavakat, amelyeket Kiss József képviselőtársam az általa benyújtott módosítás kritikájaként elmondott. Ez egy kicsit arra emlékeztetett, hogy ugye mostanában farkasok szoktak megszökni különféle helyekről Magyarországon... (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Visszament!).., és a farkasoknak van egy olyan szokásuk, hogy amikor az egymással folytatott csatáikban az egyik feladja, akkor odakínálja a nyakát mintegy elharapásra; és ilyenkor soha nem harapja át a másik ha még jól tudom a biológiának ezt a részét. Tehát akkor nem illik most nekem az odakínált nyakat harapdálni... (Zaj, derültség.) Kérdés, hogy a farkastörvények érvényesülnek-e vagy nem érvényesülnek. Sajnos a farkastörvények bizonyos fokig érvényesülnek, de megpróbálok egyéb testrészek felé... (Derültség, zaj.).., itt hallottuk már a krokodilt, a pápuák krokodilját; élénk testrészharapdálás tört ki tb-költségvetés ügyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök a vidám hangulatnak, de azért ismerjük el, hogy valójában a helyzet egyáltalán nem vidám. Az én papíromon úgy szerepel, hogy a helyzet tragikomikus. Eddig most inkább a komikussága jött ki talán azért a tragikusságáról is essék szó. De hogy lezárjam ezt a blokkot: tulajdonképpen úgy érzem, hogy a következő évet ki kellene arra használni, hogy ennek az egész társadalombiztosítási költségvetésnek a készítési módját, bemutatási rendszerét egyszer s mindenkorra, most már az önkormányzatiság néhány éves tapasztalatának birtokában lerendezzük. Nem hiszem, hogy a kormánypártoknak legyenek éppen bármely pártok kormányon kellemes megoldás az, hogy valós véleményüket képviselői módosító indítvány formájában kelljen beterjeszteniük. Ez nem volt kellemes korábban sem, nem kellemes most sem, gyakorlat volt bizonyos fokig régebben is, gyakorlat most is; azt hiszem, hogy itt, ezen a ponton meg lehetne találni azt a konszenzust, amely ezt a kérdést rendezi.

Ha ezt mint szándékot továbbvisszük, és egy kicsit még triumfálunk azon, hogy most végül is még csak február van, mennyivel előrébb járunk, mint egy évvel ezelőtt, akkor egyfajta fejlődést is láthatunk, és akkor jövőre talán már idén fogjuk megtárgyalni a jövő évi költségvetést. Hiszen ez az egyik nagyon lényeges cél, méghozzá hadd ismételjem unos-untalan azt, amit az előző parlamentben is, az akkori ellenzék gyakran ismételt: nemcsak az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tárgyévi költségvetést az előző évben kellene meghozni, hanem az is, hogy a nagy állami költségvetéssel együtt, egy időben. Talán azt fontosnak tartanám, hogy külön jogi testben, sőt én azok közé tartozom, akik az egészség- és a nyugdíjágazatot is külön jogi testben szeretnék látni. De ezt a három anyagot egyszerre kell beterjeszteni, és még az is lehet, hogy a zárószavazást egy napon kell megtartani.

Akkor nem fordulna elő most kiemelek az anyagomból egy olyan hibát, mint ami ebben az anyagban előfordul; itt néhány számra is szükségem van, úgyhogy bele kell néznem a papírjaimba , hogy ebben a költségvetésben most a módosítványról beszélek, tehát nem a kormányra, hanem Kiss József képviselőtársamra gondolok például a XI. fejezet 10. cím 4. alcím 3. kiemelt előirányzat az állami költségvetésben 800 millió forint, de mind az eredeti 1680-as számú költségvetésben, mind a módosítványban 1000 millió, tehát 1 milliárd forint szerepel. Egész egyszerűen nem vezetődött át, hogy erről az előirányzatról az állami költségvetés vitája során 200 millió forint lekerült.

Tehát nincs meg az összhang, nem végződött el az az aprómunka; ez a képviselői módosító indítvány nagy hátránya. Én ugyan tisztában vagyok azzal, hogy Kiss József képviselőtársam és munkatársa vagy társszerzője nem esti álmatlan óráikban állították össze ezt a módosítványt, ehhez nyilván kaptak kormányzati segítséget; de nem kapták meg azt a szokásos kontrollt, ami egy államigazgatási kormány-előterjesztésnél van, és ezért ilyen hibák vannak az anyagban. Ezeknek a hibáknak az utólagos kiszűrése nem feltétlenül lesz könnyű. Én most egyre rábukkantam, de nem állítom azt, hogy minden egyes tételt úgy át tudtam nézni, hogy ezzel garantálnám a hibamentességet.

A hibák sorából azért engedjék meg, hogy egy kicsit többet is hozzak. Elvi alapon azért ki kellene mondani azt, hogy törvénymódosításnak nevezni egy olyan irományt, amely az első betűtől az utolsóig megváltoztatja az anyagot, ez műfajilag nem stimmel. Alkalmam volt egy nem Magyarországon működő törvényhozóval beszélni más témákról, de ez is szóba került, és akkor az illető azt mondta, hogy "ha a hivatása magaslatán működne nálatok a házbizottság, akkor ezt nem engedi be". Nincs ilyen joga a magyar házbizottságnak, tehát messziről jött ember azt mond, amit akar, de mégiscsak az a helyzet, hogy ez egy nem szerencsés rendszer.

Ugyanakkor vissza kell térjek a múlt héten itt már előhozott problémámra: az ígéret arról szólt, hogy ezt az anyagot hétfőn vagy kedden, aztán később kedden vagy szerdán megkapjuk. Pénteken meg is kaptuk, és péntektől mostanáig, azaz hétfő délutánig kellett volna rábukkannunk az összes olyan hibára, mint amit az előbb említettem. Kérem, ez lehetetlenség!

Még van ugyan egy kevés további időnk, de az általános vita a gyakorlatban ma be fog fejeződni, még ha jogilag nem is zárjuk le. Márpedig elnézést kérek, tisztelt képviselőtársaim nekünk, ellenzékieknek alanyi jogunk és kötelességünk, hogy ezeket a hibákat itt elég nyíltan elmondjuk az általános vitában. Ha a hibára nyolc nap múlva fogunk rájönni, még beadhatjuk a csatlakozót, a részletes vitába még berakhatjuk azonban ennek az összefüggéseiben való tárgyalására már nincs lehetőségünk, ettől minket ez az utolsó percben jött megoldás tulajdonképpen megfosztott.

Elnézést kérek, ez nem felel meg a szokásos parlamenti rendszernek! Ez a tempó egyébként okvetlenül azt jelenti, hogy önök hibás törvényt fognak meghozni, mert úgy, ahogy ez már elhangzott más ellenzéki pártoktól nem hiszem, hogy ellenzéki oldalról ezt a törvényt támogatni lehet.

(18.10)

Holott a társadalombiztosítás költségvetése nem feltétlenül tartozik a parlament szokásos mondjuk táncrendjének megfelelően abba a kategóriába, hogy azt az ellenzék nem támogathatná. Sőt, nagyon is jó lenne, ha támogathatná, hiszen ezzel azt üzenjük az érintetteknek akik durván éppen tíz és fél millióan vannak, bár már kevesebben , hogy ebben az ügyben megegyezés van, nem kell félni attól, hogy kormányváltás során veszélybe kerül egyik vagy másik ellátási forma. Ez ilyen körülmények között sajnos nem valósulhat meg.

Szó esett már a kétperces viták és Szabad György felszólalása alkalmával arról, hogy bizony itt véleményezési problémák is vannak. Itt előhozom azt a gondomat, amely az önkormányzatok véleményének kikérésével kapcsolatos. Ugyanis akik áttanulmányozták ezt a törvényjavaslatot, azok pontosan látták, hogy itt bizony önkormányzati jogok változnak. Hogy csorbulnak, azt még nem mondtam, azt mondom, hogy változnak. De azért csorbulnak is! Ugyanakkor a tisztelt Ház tudja, hiszen eléggé konszenzussal szavazódott meg, hogy működik egy ellenőrző bizottság, amely a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási ágazat gazdálkodásának problémájával foglalkozik. Ezek a módosítások, amik itt most le vannak írva, tulajdonképpen elébe mennek ennek a vizsgálatnak. Ebből a vizsgálatból derülhet ki az, hogy az önkormányzat jogosítványait szűkíteni kell, érintetlenül kell hagyni, vagy netán bővíteni is lehetne. Úgy érzem, hogy itt most egy szűkítés bekövetkezett és egyfajta prekoncepció érvényesül, hiszen még nem fejeződtek be azok a vizsgálatok, amelyek végleges választ adhatnának. Hogy közben az ÁSZ elindított egy jogi folyamatot, az egy dolog, ez még személyi kérdés, és különben is bírósági döntés előtt nem szabad elővételezni, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, akivel kapcsolatban bármifajta jogi eljárás folyik. Úgyhogy egy kicsit elsietettnek érzem ezeket a részeket, és azt gondolom, hogy mindenképpen vissza kell majd térni az önkormányzatok, jelesül az egészségbiztosítási önkormányzat mozgáskörére akkor, ha ezek a vizsgálatok befejeződnek.

Az már szinte megint nem a tragikus, hanem a komikus részéhez tartozik a dolognak, hogy az a példány például, amit a futár hozzám kihozott, jelentős táblázataiban és oldalaiban olvashatatlan, nem azért, mert már elöregedett az olvasószemüvegem, hanem azért, mert sajnos az. Ez a "hamar munka ritkán tökéletes" képe. A beterjesztő képviselő úr lelkesen bólogat... (Dr. Kiss József bólint.)..., talán módja lesz elintézni, hogy kapjunk egy pótpéldányt esetleg olvasható formában, hiszen nagyon furcsa dolog lenne, ha olyan törvénymellékletet szavazna meg, emelne törvényerőre a tisztelt Ház, amelyet fizikai okokból nem is olvasott. A bólogatásból úgy gondolom, hogy nem az én egyetlen példányomról van szó. (Dr. Kiss József: Nem!) Köszönöm a segítséget a kormánypárti oldalról, igyekszem meghálálni.

Azt már elmondottam, hogy sajnos az egyik izgalmas problémát, a múlt, a várható jelen és a jövő együttes bemutatását a módosítás sem oldotta meg. Vannak tehát formai problémák. Valójában az új módosító indítvány indoklása nem győzött meg arról, hogy okvetlenül az egészet kellett volna módosítani, de azt belátom, hogy ez egyszerűbb volt. Van egy félelmem: a kormánynak módja lesz egy módosító indítvány támogatásával nagyon egyszerűvé tenni a szavazást és akkor nagyon elnagyolódnak a részletkérdések.

Van az egész üggyel kapcsolatban egy hatalmas sürgetés. Ez a sürgetés a Valutaalappal való megegyezés, az OECD-tagság gondolatvilága körül forog. Amikor Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok akkori minisztere benyújtotta Magyarország jelentkezését a világ legfejlettebb országait tömörítő szervezetbe, amelyet betűszóval OECD-nek szoktunk rövidíteni, akkor nem gondoltam, hogy egy társadalombiztosítási költségvetés lehet esetleg az utolsó akadálya annak, hogy ez a tagság adott időpontban bekövetkezzék. Kicsit tamáskodom azzal kapcsolatban, hogy valójában ez az az alapvető kérdés, amelyen egy OECD-tagság megszavazása vagy meg nem szavazása állhat, és nem tudom, hogy a Valutaalap szakértői annyira rossz minőségű szakértők-e, hogy nem veszik észre, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat formailag ugyan eleget tesz a 17 valahány milliárdos kialkudott hiánynak, de ez nem megalapozott.

Aki azt hiszi, hogy ez a 24 milliárdos többletbevétel behajtási forszírozással meglesz, az vagy privatizációs bevételekre spekulál, vagy naiv, vagy valami olyan csodafegyver van a kezében, amelyet eddig még nem tárt fel. Én remélem, hogy ez az utóbbi. Tessék a Valutaalapnak is ezt mondani, hogy még az ellenzék is ezt reméli. De azért azt is tessék megmondani, hogy sem őket nem nézem naivnak, sem magamat.

Néhány milliárd kozmetikázás egy ilyen feltételezésnél tulajdonképpen belefér a játékszabályokba és még be is jöhet. Én a magam részéről a 24-et túl optimistának tartom. Annál is inkább, mert ez a 24 megítélésem szerint legalább 30, méghozzá azért 30, mert hiányolok még valamit. Nevezetesen nem látom, hogy az a megegyezés, amelyet a szakszervezetek és a kormány kötött, vagyis az egészségügyi dolgozók bérrendezése, milyen formában, milyen forrásból fog megoldódni. Erre nagyon hamar feleletet kellene adni! Ha nem a tb-költségvetés lesz a forrás, a kormány lelke rajta, bár üzemszerűen kell megoldani a kérdést, a most megemelt béreket jövőre is ki kell fizetni és azt csak ebből a rendszerből lehet kifizetni. Illő tisztelettel tehát meg kellene nyugtatni a szakszervezeteket, hogy nem tömeges elbocsátás lesz az a forma, amely ezt a kérdést megoldja, hogy nem csúcsintézmények bezárása lesz az a forma, amely ezt a kérdést megoldja, hanem valamifajta racionális megoldás, amely persze fog áldozatokat kérni mindkét oldalról. De nem mindegy ennek az áldozatnak a mértéke sem a létszámstopot illetően, sem ágyszám-pókert illetően, sem intézménybezárást illetően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzet alakult ki. Nem világos, hogy miért kellett kialakulnia ennek a nehéz helyzetnek, és most már 1990 óta nem is tudom, hanyadszor hatodszor kell azon gondolkodnunk, hogy mit tegyünk, hogy hasonló nehéz helyzet a következő időszakban ne alakuljon ki. Nem tudom, hogy milyen erős a kormányzati akarat ezeknek a kérdéseknek a világos rendezésére. Az a néhány jelzés, amely ebben a törvényformában van, arra utal, hogy van ilyen jellegű munka, amelynek most még csak a körvonalait láthatjuk. Az is biztos, hogy közelednek a társadalombiztosítási önkormányzatok újraállításának napjai. Hogy ez milyen formában történjék, ehhez szintén törvényt kell hozni, hiszen a rendelkezésünkre álló törvény csak az első választásról akart gondoskodni, felvetítve ezzel egy olyan jövőképet, amelyben a munkavállalói oldalról is delegációs rendszerrel lehet biztosítani az önkormányzati képviselőket. Ez a társadalmat kevésbé terheli, lényegesen költségkímélőbb és egy kicsit lélektani egyensúlyt hoz létre a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a gondolattal fejezem be mondanivalómat, hogy társadalombiztosításunk '96-os évi költségvetésének ügyében megítélésem szerint ebben az évben nem ez lesz az egyetlen törvény, amelyet a Ház meg fog hozni. Magyarán pótköltségvetés-íze van ennek az anyagnak, aminek azt hiszem senki nem örül, sem kormány, sem ellenzék, ugyanakkor nagyon erőteljesen törekednünk kell arra, hogy a költségvetés ne nyomorítsa el az érintetteket.

(18.20)

Ha még egyszer visszautalok arra a gondolatra, hogy most például csak úgy könnyedén döntünk arról, hogy valószínűleg kevesebb lesz a nyugdíjemelés bár kaptunk általunk is ismert, megnyugtató gondolatokat, hogy jogilag nem kizárt, hogy mégis több legyen. De akkor megint az a helyzet, hogy kozmetikáztuk a kiadásainkat. Tehát nagy horderejű döntéseket kényszerít ránk ez a helyzet néhány nap, legfeljebb tíz nap leforgása alatt. Ez megítélésem szerint elfogadhatatlan. Ezért ellenzéki oldalról az ehhez való hozzájárulás több mint kétséges.

Köszönöm, tisztelt képviselőtársaim, megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)