Bernáth Varga Balázs (FKGP)
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A T/1680. számú, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat olyan intézkedések meghirdetésére és megvalósítására irányul, amelyek a gazdaságpolitikai feltételrendszerbe részben beilleszthetők. Miért is csak részben? Mint ahogy az Állami Számvevőszék véleménye is aláhúzza, az államháztartási törvény 86. §-a értelmében a társadalombiztosítás költségvetési előirányzatait a központi költségvetési törvénnyel egy időben kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni. A társadalombiztosítási javaslat 1995. szeptember 30-ai határidővel nem lett benyújtva az előírások szerint, aminek legfőbb okát a biztosítási önkormányzatok és a kormány közötti véleménykülönbségekben kell és lehet keresni.
A társadalombiztosítási alap pénzügyi vonatkozásában lényegében három fő részre tagolódik: a Nyugdíjbiztosítási Alapra, az Egészségbiztosítási Alapra és a tartalékalap költségvetésére.
(19.00)
A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi és kiadási előirányzatai a következőképpen alakulnak:
A bevétel együttes előirányzata 601 milliárd 538 millió forint. Ez a szám csak akkor igaz, ha a 16 milliárd 400 millió forint kintlévőséget be lehet hajtani. Az alap kiadása 601 milliárd 430 millió forint. 108 millió forint a különbözeti egyenleg.
A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinél az alábbiakat prognosztizálták: nő a havi átlagkereset, ennek hatására emelkedik az egyéni járulék is, a munkanélküli ellátások csak 10 százalék körül mozognak. Jelentős járulékbevételt jelent a gyes, gyed a katonai szolgálat fedezetére.
A bevételeknél, mint említve lett, több mint 16 milliárd forint a behajtandó kintlévőség. Erről szükséges és indokolt néhány mondatot szólni.
Az elmúlt időszakban a sajtóban is igen sokat foglalkoztak e témával. Az írott sajtó hasábjain megjelenő cikkek arról tanúskodnak, hogy a tb behajtandó kintlévőségei dőre álomnak bizonyulnak.
Mint ismeretes, a társadalombiztosítás külső szerveket vesz igénybe kintlévőségeinek behajtására. Az akció mégsem kecsegtetett sok sikerrel, mivel több év alatt felgyülemlett adósságot kell behajtani, az adósok köddé váltak és nehezményezik a behajtók is, hogy alacsony a behajtási járulékuk, ami nem kellő ösztönző hatású.
Megítélésem szerint bizonyos jogbizonytalanság és joghézag is van, hogy a magyar jog biztosítani tudta a lehetőséget azok részére, akik ezen adósságot felszaporították. A másik: megkérdőjeleződik, hogy kiknek a feladata ezen adósság behajtása, függetlenül attól, hogy alacsony vagy magasabb jutalékösszeget fizetnének ki.
A társadalomban igen nagy viták dúlnak a társadalombiztosításról. Többen úgy fogalmaznak, hogy az a problématömeg, amit ma társadalombiztosításnak, ezen belül nyugdíj- és egészségbiztosításnak nevezünk, egy kiismerhetetlen massza, amelyhez mindenki ért, de senki nem tud vele mit kezdeni. Ez egy feneketlen hordó. Nincs a világon annyi pénz, amennyit le ne tudna nyelni. Többek szerint ez már egy igazságát elhagyott, költséges, bonyolult, ám az igényeket ki nem elégítő struktúra.
Mit jelenthet ez a gyakorlatban? Kevés a nyugdíj, túl kevés a bér, magas a járulék, drága a gyógyszer, drága az orvos és az orvosi ellátás. A gyógyüdülések lehetősége leszűkült, az egyén bekerülése egyre nagyobb összegbe kerül, bár ez nem igény kérdése, mindinkább gazdasági lehetőség.
Ez az állapot a gyakorlatban több problémát vet fel. Ma a 15-60 éves népesség közel 40 százaléka él szociális juttatásból vagy más keresetéből. Az eltartottak 1990 óta megduplázódtak. Igen sok munkahelyi lehetőség megszűnt, megnőtt a munkából elbocsátott aktív keresők száma. Ez nagy tömeget jelent. A veszély elől vagy ezek hatására talán az emberek nyugdíjba, betegállományba menekülnek vagy az eltartotti státuszból ki sem merészkednek. Az emberek egy másik része növeli a fekete-munkaerőt, amely látszólagosan jól jön mint fekete, de tiszta kereset a munkavállalónak és a munkaadónak is. Ez a káosz jórészt átláthatatlan és átláthatóságára a tb politikáját is pénzügyileg javító gazdasági intézkedések egész sorozatát kell tenni.
A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinél tehát ilyen általános és speciális kérdésekre hívnám fel az előterjesztő szíves figyelmét.
Az Alap kiadásaira 1996-ban az alábbiak a jellemzők:
A nyugdíjak várhatóan 15 százalékkal emelkednek. Éppen az előzőekben röviden vázolt probléma kapcsán is várható a nyugdíjasok létszámának a növekedése, amelynek következtében alakul a 15 százalékos növekedés.
A kiadást növeli továbbá az egyre drágább postaköltség. Jó lenne, ha a nyugdíjbiztosító intézetek átvállalnák a postázást, így a költségek is csökkennének.
Minden évben, így 1996-ban is tovább nőnek az ingatlanok fenntartási és üzemeltetési költségei, így a nyugdíjbiztosítási önkormányzatnál is. Ez is növelni fogja a kiadásokat. Ezen túl a kiadásokat növelik a világbanki kölcsönnel, az ellenőrzési tevékenység ösztönzésével, a vagyongazdálkodási ráfordításokkal összefüggő kiadások is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Egészségbiztosítási Alap költségvetése a következőképpen alakul:
Az 1996. évi költségvetését 496 milliárd 154 millió bevételi és ugyanennyi kiadási előirányzattal tervezik, tehát nulla egyenleg állapítható meg.
Az alap bevételeit növeli a terhesgondozásra átvett összeg, a különböző késedelmi pótlékokból és rendbírságból, kártérítésekből befolyt összegek, a terhességmegszakítás finanszírozásának a magzati élet védelme céljából meghatározott összege.
Az alap kiadásait terhelik a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított összegek 215 milliárd forint értékben, továbbá a gyógyszerek, a gyógyászati segédeszközök árának társadalombiztosítási támogatása, az olyan súlyos betegségben szenvedők támogatása, mint a vérzékenységben szenvedőké, vagy még sorolható lenne ide többféle betegség.
A kiadások között szerepelnek a korhatár alatti rokkant- és baleseti ellátások, a terhességi, a gyermekágyi segély és a táppénzkiadás. Nem elhanyagolható a külföldi rendes és sürgősségi gyógykezelés költségeinek megtérítése sem, valamint a rendkívüli szociális támogatás előirányzata.
Ugyanakkor az Egészségbiztosítási Önkormányzat komoly gondokkal küszködik. Szakmai körökben is hallható, de a sajtó hasábjain is többször megjelenik, hogy ez a pénzügyi terv módosításra szorul. Mivel visszafogják a bérkiáramlást, ezért a biztosító járulékbevétele 10 milliárd forinttal kevesebb lesz az eredetileg tervezett előirányzatnál.
Csökken a bevétel a maguk után járulékot fizetni nem tudók egészségügyi ellátásáért, mert ezért a pénzügyi kormányzat nem normatív összeget, hanem átalánydíjat fizet.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a tiszteletdíjak utáni járulékfizetési határozatot, ezért is hatmilliárd forinttól esett el az Egészségügyi Alap.
Az egyes fogászati ellátások ingyenessé tétele is további finanszírozást tételez fel. Eltörölték a betegszállításban 1995-ben bevezetett 100 forint lakossági térítést, s ez 500 millió forint kiesést jelent a biztosítónak.
Az Egészségbiztosítási Önkormányzat azt javasolja, hogy ne növeljék tovább a munkaadók és a munkavállalók terheit, ne emeljék tovább a társadalombiztosítási járulékot.
Javasolják továbbá, hogy az állam 26,8 milliárd forint normatív biztosítási díjat fizessen a munkajövedelemmel nem rendelkezők után.
Növelné a bevételt, ha az állam kötvénykibocsátással rendezné a tb-alap hiányát.
Indítványozom a javaslatban szereplő nullszaldó ellenében az Egészségbiztosítási Alap sajtóban 40 milliárd forintra becsült hiányának további vizsgálatát.
(19.10)
Természetesen a felsorolt számok változhatnak. A hiány nőhet is meg mérséklődhet is. Ha az 1995-ös évben nőttek a keresetek, nőhet a társadalombiztosítási bevétel is. Ha a kalkuláltnál kevesebb a keresetkiáramlás, akkor kisebb lehet a tervezett nyugdíjemelés.
Az Egészségbiztosítási Alap költségvetését érzékelhetően több, előre nem látható tényező befolyásolja vagy befolyásolhatja. Nyilván ennek is tudható be ugyancsak a sajtóban megjelent, úgynevezett sárbogárdi kísérlet. Mint írják, az önkormányzat az egészségügyi alapellátással kapcsolatos kötelezettségekkel járó feladatok elvégzését a hozzá tartozó költségvetési támogatásokkal együtt átadta egy erre a célra alakult alapítványnak. Így az önkormányzat szerint ők is, az orvosok is, a betegek is jól járnak. Az önkormányzat megtakarítja a közalkalmazotti bérköltséget, mert az orvosok már nem közalkalmazottak, hanem vállalkozók, és így az utóbbiak magasabb jövedelemhez jutnak. Jól jár a beteg is, mert nem lesz kiszolgáltatva az önkormányzati rendelkezések szeszélyeinek, miközben az alapellátásban jobb körülmények között ingyenesen részesülhet.
Nos, itt azért vizsgálni kell az önkormányzati törvény azon szakaszát, ami kimondja: az egészségügyi alapellátás biztosítása az önkormányzatok kötelezettsége. Sejthető: pénzteremtő lelemény állhat a fenti egészségügyi vállalkozás mögött.
A társadalombiztosítási alrendszer összevont költségvetése alapján a közös érdekeltségi feladatok finanszírozására a Nyugdíjbiztosítási Alap rendszeres járulékbevételeinek 0,3 százaléka szolgálna. Ebből az együttes összegből kerülnek elkülönítésre a különös méltánylást érdemlő nyugellátás és az öregségi korhatárt el nem érő rokkantsági nyugdíjak is, valamint a rászorulók szociális támogatása.
Összegezésül: az alapok működését a javaslatban foglalt előirányzatok részben garantálhatják; ugyanakkor sok a bizonytalanság az egyes pénzforrások tekintetében. Az előirányzatok sokszor csak becsült, sőt jóslás jellegűek, nincs mögöttük konkrét számokon alapuló elemzés. Az alapok külön-külön történő működésének még nincsenek tapasztalatai, nem tudni, hogy a pénzügyi átjárások a két alap között nem okozhatnak-e esetenként presztízsvitákat. Mindenképpen meg kell vizsgálni az egyes helyi önkormányzatoknál az önkormányzati törvénytől eltérő egészségbiztosítási gyakorlatot, és a szükséges intézkedéseket még idejekorán meg kell tenni.
Még egyszer visszatérnék talán arra, hogy a társadalombiztosításnak kint lévő magas összege abból adódhat, hogy Magyarországon elég sok olyan jogszabály van, amely igen sok, úgymond, joghézagot tartalmaz. Nyilvánvalóan a kintlévőség összegéből valóban nagyon kevés forintra számolhat a társadalombiztosítás, mert ezek a vállalkozók, ezek a gazdasági társaságok már nem léteznek. Sajnos nincs felelősségi rendszer nagyon sok alapvető jogszabályban, és nincs felelősségre vonás, és nem is lesz felelősségre vonás a kintlévőségek behajtatlansága miatt. Ez egyébként nemcsak a társadalombiztosításnál, hanem a gazdasági élet más területén is tapasztalható. Tehát nemcsak a társadalombiztosítási törvénynek kell alaposnak lenni, hanem elsősorban azoknak az alapjogszabályoknak, amelyek lehetetlenné tennék, hogy egyes vállalkozók vagy gazdasági társaságok ily hatalmas összeggel tartozzanak a költségvetésnek.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)