Kis Gyula József (MDF)

1996. február 26.

DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen elnök asszony. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Miniszter Úr! Mint bizonyára ön is jól tudja, az Egészségügyi Világszervezet az "Egészséget 2000-re mindenkinek" programjában 20 elmeágyat javasol minden tízezer lakosra. Magyarországon ez az ágyszám 11,5. Ráadásul nincsenek meg azok az átmeneti nappali kezelőintézmények, éjszakai szanatóriumok, védett szállások, amelyek egy fejlett országban a 20 ágy mellett lehetővé teszik az intézetből kikerültek beilleszkedését a társadalomba. Egy-egy régióban nincsenek akut skizofrének ellátását lehetővé tevő, veszélyeztető állapotok kezelését lehetővé tevő osztályok, ágyak, illetve ami a legnagyobb gond nincsenek megfelelő gyerekpszichiátriai osztályok. Az elmebetegek száma kortól, társadalmi helyzettől, átalakulástól vagy visszaalakulástól, háborútól vagy békétől nagyjából függetlenül azonosnak tekinthető a népességben. Nem tudok róla, hogy Magyarországon valami olyan csodagyógyszer került volna forgalomba, amely ezeknek a betegeknek a hirtelen gyógyulását eredményezné. Ha tehát az ellátórendszer fele annyi, mint amit ajánlanak és ami működik másutt, akkor az elmúlt időben miért éppen ezt a szerencsétlen pszichoterápiát sújtják 1050 ágy megszüntetésével, egész lényeges és igen magas szakmai színvonalat képező osztályok bezárásával, mint a Szent János Kórház pszichoterápiás osztálya, a szigetvári kórház pszichoterápiás osztálya, a Sportkórház mentálhigiénés osztálya, a budapesti orvosegyetem oktatókórház pszichiátriai rehabilitációs központja?

Ha tehát nem lesz hely kezelni a betegeket, akkor ki felel azért, hogy ezek a betegek megfelelő gyógyultság nélkül kerülnek vissza a társadalomba? Kérem válaszát, miniszter úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.)