Szabó György (MSZP)

1996. február 26.

SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr egy sajátos szeletét említette annak a problémának, amelyről itt a házon belül is és máshol is már volt alkalmunk szót váltani. Nevezetesen arról beszélek, hogy a magyar fekvőbeteg-intézmények szakmai és területi struktúrája nem felel meg az igényeknek. Nos, amit ön elmondott, valóban igaz: tény és való, hogy a WHO-ajánlásoknál lényegesen kevesebb pszichiátriai, mentálhigiénés ágy áll rendelkezésre. Az is igaz azonban, hogy ez a kevés ágy sem és ezt képviselő úr talán még nálam is jobban tudja egyenletes területi eloszlásban áll rendelkezésre: van, ahol felesleg van belőle, és van, ahol hiány.

Két lényeges dolgot szeretnék megemlíteni a válaszomban.

Az egyik az, hogy a Sportkórház kivételével semmiképpen nem történt olyan kezdeményezés a tárca részéről, amely pszichiátriai vagy mentálhigiénés osztályok megszüntetését célozta volna. Itt az intézménytulajdonosok, illetve az intézményvezetés kezdeményezésére történtek meg ezek a lépések. Hadd tegyem hozzá, hogy miután az önkormányzati törvény, illetve a XX. törvény az ellátási felelősséget ezekre a helyekre telepítette illetve az egyetem esetében autonómiáról van szó, amely a tárca kompetenciáját meghaladja , ezért ebbe direkt módon beavatkozni a tárcának nincs lehetősége. A megoldást hiszen képviselő úr a kérdésében feltehetően a megoldást keresi véleményem szerint akkor lehet megtalálni, ha valóban sor kerül azoknak a területi ellátási szakmai normáknak a megalkotására, amelyekről legutóbb éppen a parlamenti bizottsági meghallgatásom során váltottunk szót, és amely térségenként rögzíti, hogy egy-egy területen milyen mértékben, milyen mennyiségben van szükség különböző szakellátó kapacitások megtartására.

Azt hiszem, hogy ez tudja igazából ezt a gondot orvosolni. A két percem lejárt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)