Szili Katalin (MSZP)
DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő Úr! A közös tudás érdekében engedje meg, hogy általánosságban néhány információval megkínáljam önöket, ugyanis nem tudom, hogy ön az építésügyi törvény tervezetének melyik variációját látta. Következésképpen nem tudom, melyek azok a kérdések, amelyeket vitat, hiszen ez a törvénytervezet még a kormány elé sem került, így tehát annak a szakaszaira még a kormány sem mondta ki a verdiktet. Olyan kérdésekre kér magyarázatot a képviselő úr, amelyek a jogalkotás e szakaszában pontosan, végérvényesen és kategorikusan nem válaszolhatók meg, hiszen ez a törvénytervezet még formálódhat. Ezért azt hiszem, hogy az interpellációs kérdésbe foglalt polémiánk dilemmává fog változni, s én is csak egy elképzeléscsokorral tudom megkínálni önt az ön által feltett kérdésekben.
Ennek kapcsán szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy az ön által felvetett feladatok ellátásához szükséges anyagi háttér tekintetében ez nem pluszfeladat a települési önkormányzatok részére, hiszen az 1964. évi III. törvény a ma hatályos építésügyi törvény 6. §-a kógens előírást tartalmaz az önkormányzatok részére a települések részletes rendezési terveinek összevont rendezési terveinek és általános rendezési terveinek a megalkotására. Tehát ez nem jelent új feladatot, hiszen egy harmincegy éves feladatról van szó, amelyet az 1990. évi LXV. törvény az önkormányzati törvény 8. § (1) bekezdése is megfogalmaz, hogy a településfejlesztés és településrendezés az önkormányzat feladata.
Elmondom a tisztelt képviselő úrnak, hogy amikor a parlament által elfogadott területi, területrendezési törvény országos érdekből kötelezheti az önkormányzatot hasonló eljárásra, akkor a törvény természetesen úgy fogalmaz, hogy ebben az esetben a szükséges pekuniáris hátteret is biztosítja számukra.
Engedje meg, képviselő úr, hogy az ellenőrzési jogkör tekintetében elmondjam, hogy az elsőfokú építési hatóság feladatává teszi az ellenőrzést, következésképpen a kauzalitásnak az első tételét vitathatjuk, nem a másodikat, hiszen azt mondjuk, hogyha az elsőfokú hatóság látja el, akkor arról kell rendelkeznünk, hogy ki az elsőfokú hatóság. Ugyanazt a dilemmát tartalmazza a törvénytervezet, amit a képviselő úr a felvezetésében elmondott, pontosan ezért határoz meg A-, B- és C-variációt, a legapróbb önkormányzatoktól egészen a városi önkormányzatok körzeteinek az ellátásáig. S azt hiszem, azzal a képviselő úr is egyetért, hogy hosszú távon nem tartható az a helyzet, hogy a Magyarországon lévő 3123 önkormányzat közül 1368 lát el elsőfokú építésügyi hatósági jogkört. Természetesen egyik sem ír elő társulás létrehozására kötelező érvényű törvényt.
A tervezet megerősíti és szakmai tartalommal tölti ki az önkormányzatok településfejlesztéssel és -rendezéssel kapcsolatos feladatait. A területi főtanácsok hatáskörével és az OÉF-fel kapcsolatosan azt hiszem, megint csak felesleges vitát folytatnunk, hiszen az építésügyi törvényt követően lesz értelme az új országos építésügyi szabályzat megalkotásának, és azt hiszem, a jogszabályi hierarchia is ezt kívánja tőlünk.
Ha megengedi a képviselő úr, kérdéseit javaslatnak fogom fel, és természetesen a tárca illetékes, törvényalkotással foglalkozó munkatársaihoz továbbítom. Arra kérem a képviselő urat, hogy a jogalkotás következő szakaszaiban tegye meg azokat az indítványait, amelyek kérdésként és elképzelésként még fennmaradnak, mert azt gondolom, hogy ebben a szűk tíz percben nem folytathatunk le vitát egy egész törvénytervezetről. Kérem, hogy fogadja el válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)