Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Először is válaszolni szeretnék önnek, képviselő úr, ez az első teendőm.Az ellentmondásos jogi helyzetet ön is jól ismeri, hiszen különböző jogszabályokat olvasott fel, amelyek különböző időkben keletkeztek, csak nem erre, a többpárti parlamenti demokrácia viszonyaira keletkeztek ezek a jogszabályok.
Ön felolvasott egy szakaszt, az 1987-ben kihirdetett 1077-es minisztertanácsi határozatból, ebből azonban kihagyott egy passzust, és ez a passzus felsorolja azokat a kivételeket, amikor egyértelműen nem kell kifizetni hathavi felmondási időt.
Én az ön jogértelmezésével sok tekintetben egyetértek. Nekem is az a jogi álláspontom, és ezt osztja a miniszterelnök úr is, akinek a megbízásából most a választ önnek megadom: nem jár végkielégítés. Annak azonban nincs meg a pontos jogi alapja, hogy a hat hónapra szóló felmondási időt is hasonlóképpen ítéljük meg.
A Horn-kormány eddig lemondó miniszter tagjai nem kaptak végkielégítést, hat hónapra szóló felmondási időre járó átlagkeresetet kaptak meg. Bokros Lajos esetében ez a kéthavi végkielégítési összeg 430 ezer forint körül van.
Szeretném hozzátenni, tisztelt képviselő úr, hogy az ellentmondásos jogi helyzet kialakulásának megvannak a maga sajátos okai. Ezen okok nem abban koncentrálhatók, hogy a Horn-kormány tagjai azon törnék a fejüket, hogy minél több pénzt tudjanak megszerezni esetleges lemondásuk esetén.
1994 végére elkészült az a törvényjavaslat, amely a jelenlegi szabályozásnál egyértelműbben, teljesen világosan rendezte ezt a kérdést. Ez a törvényjavaslat a kormány tagja és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvény. Szívesen rendelkezésére bocsátom, képviselő úr.
Nagyon szigorú szabályozást tartalmaz: háromévi hivatalbetöltés után lehetne csak jogosult a lemondó miniszter is hathavi felmondási időre, és más juttatásban nem részesülne.
Miért nem került ez a törvény a Ház elé? Azért nem került, tisztelt képviselő úr, mert 1994 őszén a parlamenti pártok azt az álláspontot foglalták el, hogy a napirenden lévő alkotmánybírósági törvény kapcsán, illetőleg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kapcsán két alkotmánymódosításhoz hozzájárulnak, és több alkotmánymódosítást nem vállalnak az új alkotmányozás beindulásával párhuzamosan.
Ha a tisztelt Ház úgy dönt, hogy ebben a kérdésben ezt az alkotmányozási moratóriumot felfüggeszti, akkor a lehető legrövidebb időn belül ezt a törvényjavaslatot a Ház elé tudom terjeszteni a kormány nevében. Amennyiben ez nem így történik, akkor fennmarad, fennáll ez a jogi helyzet egészen addig, amíg az új alkotmány nem határozza meg világosan a miniszterek felmondásának, lemondásának eseteit.
Valóban, ahogy tegnap ez elhangzott, a miniszterek jogállásáról és felelősségéről szóló törvény nem része az alkotmánynak, ezt senki nem állította. De ennek a törvénynek az elfogadása a jelenleg hatályos alkotmány keretébe elsősorban a miniszteri felelősséggel kapcsolatos új koncepció megvalósítása érdekében nem fér bele. Ez tehát az oka annak, hogy a jogi helyzet nem tisztázódott és nem vált egyértelművé.
Arról pedig szeretném önt is, képviselő úr és a közvéleményt is megnyugtatni, hogy ez a kormány senkinek nem kíván jogtalanul egy fillért sem kifizetni. Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a bal oldalon.)