Csapody Miklós (MDF)
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációm az 1992-ben Helsinkiben aláírt ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezmény hazai érvényesülését érinti.Ez az egyezmény szerves része annak a nemzetközi folyamatnak, amely egy új szemléletmód elterjedése révén közismertté tette a "fenntartható fejlődés" fogalmát és elveit, feladatként a XXI. századra. Ennek a folyamatnak melyet 1992 óta egy magas szintű ENSZ-bizottság koordinál a megvalósítása és kiterjesztése a környezetbiztonsági menedzsment feladata. Ennek pedig államigazgatási feladatként kell megvalósulnia oly módon, hogy az harmonizáljon a Magyar Köztársaság külpolitikai és honvédelmi alapelveivel, integrálva magába a civilvédelem más, nem kevésbé fontos részterületeit is.
A környezetbiztonság megvalósulásában alapkérdés a katasztrófamenedzsment megléte és annak szakszerű, hatékony működtetése, amit most azért vetek fel, mert e területen már igen jelentős magyar részeredmények vannak. Ezek egyike az ipari balesetekről szóló említett egyezmény is.
(16.00)
Sajnálatos ugyanakkor, hogy ezt a nemzetközi egyezményt fontossága ellenére, minden belőle származható előnyt és lehetőséget félretéve, Magyarország nem kellő figyelemmel és operativitással kezeli, annak ellenére, hogy létrejöttében az ötlettől a megvalósuláson át igen jelentős már említett magyar szakmai szerepvállalás történt.
Az egyezményt aláíró felek harmadik konferenciája, melyet '94-ben Budapesten rendeztek meg, jelentős nemzetközi sikert hozott. Magyarország kapta meg annak lehetőségét, hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága saját regionális iparibaleset-megelőzési koordinációs központját itt, Budapesten hozza létre és működtesse. Ennek az intézménynek nem kisebb a feladata, mint a helsinki egyezményt aláíró összes állam ipari baleseti nemzeti központjainak és nemzeti irányító pontjai munkájának a koordinálása.
Ilyen sikerek láttán azonban érthetetlen számomra, hogy a témát gondozó nemzetközi tekintélyű magyar szakemberek kezdeményezései és erőfeszítései miért nem kapnak pozitív kormányzati választ. Miért késik máig az egyezmény kihirdetése? Mi az oka annak, hogy az egyezményt a parlament a mai napig nem ratifikálta? Mi indokolja azt, hogy a környezetbiztonság e fontos elemének feladatrendszere még mindig nem fogalmazódott meg? Miért nem alakítottuk már ki az ipari balesetek megelőzésével, a következmények felszámolásával és a nemzetközi kapcsolattartással megbízott magyar nemzeti központot?
Summázva tehát, tisztelt miniszter úr: miért és meddig késlekedünk az ENSZ EGB regionális koordinációs központja létesítésében és működtetésben, mely hazánk nemzetközi tekintélyét és térségbeli hídfőszerepünket is erősíthetné?
Érdeklődéssel várom miniszter úr válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)