Keller László (MSZP)
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): (Mivel a mikrofonja nem működik, megvárja, amíg hordozható mikrofont tesznek az asztalára.) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előre elnézést kérek: néhány percben nem tudom elővezetni a Szocialista Párt mondanivalóját. Úgy gondolom, hogy ilyen fontos törvényről kicsit hosszabban illik szólni; különösen azért, mert az év első hónapjának utolsó napjaiban meglehetősen nagy vihar kerekedett, először a munkaadóknál, majd később a munkavállalóknál a személyi jövedelemadóval kapcsolatban. Addigra ugyanis feledésbe merült az a tény, hogy a kormány szinte az utolsó pillanatig folytatta az egyeztetést az érdekegyeztetésben részt vevő felekkel, és aztán a mindkét fél által támogatott módosító javaslatok kerültek benyújtásra a tisztelt Ház elé.Annak az általános vitában is hangot adtunk, hogy szerintünk sem szerencsés eltérő módon számítani a munkáltatók és kifizetők által kifizetett munkabérek adóelőlegét és az összes jövedelem adóját. De arra is felhívtuk a figyelmet, hogy olyan alternatív javaslat, amely az összes peremfeltételt egyidejűleg képes teljesíteni, a rendelkezésünkre álló idő alatt sem a kormánypártok részéről, sem az ellenzék részéről nem fogalmazódott meg.
Érdemes áttekinteni, hogy melyek voltak azok a feszültségpontok, amelyek kezelését a vihar kapcsán ismételten végig kellett gondolni. Az első csoportba kicsit önkényesen azokat a változtatási szándékokat sorolom, amelyek néhány ponton alapvetően kívánnák átalakítani a frissen elfogadott törvényt: a nulla kulcs visszaállítása, a legmagasabb adókulcs eltörlése. Ezek önmagukban szimpatikus javaslatok, csak éppen nem illeszthetők az elfogadott gazdaságpolitikai célrendszerhez.
A második csoportot jelentik azok a felvetések, amelyek miatt ugyan nem szükséges a törvény évközi módosítása, de kiegészítő értelmezéssel, iránymutatással a törvény alkalmazásának segítése indokolt.
(18.20)
Ebbe a körbe tartozik például a bér fogalmának megfelelő értelmezése azon jövedelemtípusokra, amelyeket ugyan az szja-törvény taxatíve nem sorol fel, de más törvény értelmében bérjövedelemnek minősülnek. Tipikusan ilyen jövedelemnek számít a bányajáradék, amelyet a társadalombiztosításról szóló törvény határoz meg bérként. De ide sorolható a munkabérek személyi jövedelemadó-előleg levonásának értelmezése is. Erre még hamarosan szeretnék visszatérni.
Végül a harmadik csoport azon problémákat öleli fel, amelyek kezeléséhez nem kerülhető el a törvény rövid időn belüli módosítása. A módosítás egyrészt azért indokolt, mert bár a törvényből a vitára okot adó kérdés rendezése kikövetkeztethető, de ezt nem tartjuk kielégítő megoldásnak. Másrészt a törvény végrehajtása során derült fény arra, hogy vannak olyan, főleg alacsony mértékű egyéb jövedelemre szert tevő személyek, akik esetében a törvény szerinti adóelőleg-levonás azt eredményezte volna, hogy ők hiteleznek az államnak, és mivel ilyen szándékot soha nem fogalmaztunk meg, elengedhetetlen a törvény módosítása.
Néhány gondolatot szeretnék megfogalmazni az adóelőleg levonásával kapcsolatos dilemmáról, illetve ezzel összefüggésben az APEH-állásfoglalásról. A probléma abból adódott az első hónap bérének számfejtését követően, hogy aki olyan értelmű nyilatkozatot tett az év elején, hogy a munkaviszonyán kívül más forrásból is származik jövedelme, és az nem osztalék, árfolyamnyereség vagy külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem, akkor az adóelőlegét az összevont jövedelemadó-tábla szerint kellett kiszámítani. Ha pedig az adóelőleg levonása eszerint történik, az adójóváírás csak az év végén lesz érvényesíthető.
Miközben a törvény tételesen rögzíti az adóelőleg-levonás szabályait, ugyanezen törvényi szakaszban lehetőséget ad arra, hogy ezen túlmenően az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján kerüljön sor az adóelőleg megállapítására. Ezt pedig akkor lehet megtenni, ha az év végén az elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Nem történt tehát más, mint az, hogy az APEH, élve a törvényben biztosított lehetőségével, az adófizetők tudomására hozta, hogy milyen más, de törvényes számítási módot engedélyez annak érdekében, hogy a legoptimálisabb előleglevonásra kerüljön sor. Ezen számítási mód alkalmazásával azok az adózók is hozzájuthatnak az adójóváírás formájában igénybe vehető kedvezményhez, akik egyéb jövedelemmel is rendelkeznek. Persze, ezt akkor tehetik meg, ha a munkáltatójuk vállalja az egyéb jövedelmük folyamatos figyelemmel kísérését, és még van egy fontos feltétel, vagyis a munkavállaló hajlandó közölni azt, hogy mekkora az egyéb jövedelme, amit az előlegszámításnál figyelembe kell venni.
Ezzel kapcsolatban a törvénymódosítás során azt kellett mérlegelnünk, hogy elégséges-e eltérő számítási mód lehetővé tétele, vagy azt kötelezővé kell tennünk törvényi előírással. Amint azt a benyújtott törvényjavaslat is tükrözi, nem tartjuk elfogadhatónak a kötelezővé tételt. Nem, mert úgy ítéljük meg, a munkáltatóra nem szabad olyan kötelező feladatot róni, amellyel szinte adóhatósággá válna, másrészt egyetlen magánszemély sem kötelezhető arra, hogy a munkaviszonyán kívüli jövedelméről az adóhatóságon kívül másnak is számot adjon.
Tisztelt Ház! Most pedig szeretnék rátérni a fentebb említett harmadik csoporttal kapcsolatos kérdéskörre. Körülbelül 500 ezer nyugdíjas dolgozik a nyugdíj mellett munkaviszonyt létesítve. Az ő esetükben is megvan a lehetősége a munkáltatónak arra, hogy a bérjövedelemmel összefüggő, a bérrel arányos adójóváírást érvényesítse. De ez csak lehetőségés úgy ítéltük meg, hogy ez esetben a választhatóság helyett célszerű kötelezően előírni a munkáltató számára a munkavállaló szempontjából kedvezőbb előlegszámítás alkalmazását. A kötelező előírás nemcsak a nyugdíj mellett szerzett jövedelmekre vonatkozik, hanem azokra is, amelyeket a nyugdíjjal azonosnak tekintett jövedelmi forrás mellett szerez a magánszemély.
Ezzel is összefüggésben, bár a törvény egyértelműen kimondja, hogy az előleg megállapításánál figyelembe kell venni a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását, vagyis a nyugdíjra eső adóelőleg csökkenti az összes jövedelem adóját, az egyértelmű értelmezés érdekében szükségesnek tartjuk még pontosabban törvénybe foglalni, hogy a nyugdíjból és a vele azonosan adózó jövedelmekből nem kell levonni adóelőleget.
Szintén komoly kritikát kapott az összevont adóalapot képező jövedelmek 40 százalékos adóelőleg-levonása. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a jövedelemtulajdonosok jelentős köre valamilyen költségelszámolást érvényesít, így az ő esetükben a 40 százalékos adóelőleg-levonás másként kerül figyelembevételre. De kétségtelen, hogy vannak olyanok, akik alacsony, nem bérnek számító, egyébként adómentes jövedelem mellett tesznek szert egyéb jövedelemre, vagy például csak és kizárólag megbízási szerződésből származó jövedelmük van, és ez a jövedelem nem éri el azt a mértéket, amelyet a 40 százalékos adókulcs terhel. Akkor ezen személyek az adóhatóság felé év közben magasabb befizetést teljesítenek, mint ami az összevont adótábla szerint indokolt lenne.
Módosító javaslatunk, amelyet Gaál Gyulával közösen nyújtottunk be, és amely bírja a kormány támogatását is, arra irányul, hogy annál a magánszemélynél, aki írásban nyilatkozik arról, hogy az összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem haladja meg a 380 ezer forintot, a kifizető az alacsonyabb adókulcsokat alkalmazhatja az előlegszámításnál. Végül szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy bár a törvényjavaslat rendelkezéseit a kihirdetés napját követő hónap első napjától kell alkalmazni, de mivel a rendelkezések a munkavállalók számára kedvezőek, a törvény lehetőséget biztosít az eddig eltelt időszak levonásának korrekciójára.
Tisztelt Ház! Nem elegáns dolog év közben személyi jövedelemadó törvényt módosítani. A beterjesztett törvényjavaslat nem jelenti az eredeti törvény koncepcionális változtatását, ezért az eredeti törvény kiszámíthatósága sem szenved csorbát. Mindezekkel elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)