Bakonyi Tibor (MSZP)
BAKONYI TIBOR, a költségvetési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény módosítására benyújtott T/1978. számú törvényjavaslat tárgyalását a költségvetési bizottság ülésén nem jellemezték hosszú és éles viták. A negyvenhárom módosító javaslat zöme statisztikai jellegű volt. Azonban volt vita az előterjesztő képviselőjével, így például azon a ponton, hogy mikortól lépjen hatályba a törvény újrafogalmazott 34. § (1) bekezdése.A módosító indítvány által tartalmilag nem kifogásolt javaslat szerint a pénztárnak hosszú távú pénzügyi tervet három-, illetve ötévenként kell készítenie és nem mint most érvényes minden évben. Ez azért nagy könnyebbség a pénztáraknak, mert a hosszú távú terveknek egyébként sincs túl sok értelmük.
E tervkészítés során a pénztárfelügyelet például arra kíváncsi, hogy öt év múlva milyen összetételű lesz kockázati osztályok a nyugdíjpénztár portfóliója. De pénzügyi szakember legyen a talpán, aki képes megmondani, hogy az egyes kockázati osztályban szereplő vagyonelemek mekkora hozamot fognak hozni.
Azt viszont nem értette a bizottság, s le is szavazta az előterjesztőt, hogy ezen bekezdésnek miért csak 1998-tól kell hatályban lennie, miért nem jó erre 1997.
Az igazi vita az önsegélyező és egészségpénztárak kapcsán egy látszólag apró számviteli megoldásnak tűnő módosítás kapcsán volt. El kell mondanom, hogy a nézeteltérés nem kormánypárti és ellenzéki képviselők között zajlott, hanem a bizottság pártállástól függetlenül szavazta le az előterjesztőt és fogadott el módosító indítványokat.
Amiről szó van, a törvényjavaslatnak az a megoldása, hogy egészség- és önsegélyező pénztárak esetén legyen mód a pénztártag egyéni számlájáról szolgáltatás folyósítására, mint ahogy ez a nyugdíjpénztárak esetén is történik.
A bizottság egységesen utasította el ezt a gondolatmenetet, mert a nyugdíjpénztárak esetén a dolog lényege éppen az, hogy mindenki önmagának takarékoskodik, önmagának várományfedezetet képez jövendő kiegészítő nyugdíjára. Az egészség- és önsegélyző pénztárak esetén pedig az egyéni számla legfeljebb annyit jelent, hogy nyilvántartják: a pénztártagok befizették-e a tagdíjukat, mert ezen pénztárak esetén éppen a kockázatközösség az, ami a dolog lényege.
Az MSZP-SZDSZ módosító csomagja ezt a helyzetet úgy oldja fel, hogy az egyéni számlavezetést csak egészségpénztárak esetén engedélyezi.
(19.00)
(A jegyzői székben dr. Kiss Róbertet Nahimi Péter váltja fel.)
Mert az egészségpénztár szolgáltatásainak igénybevételében talán nem érdekelt a pénztártag, nem akar mindennap fogorvoshoz menni. Önsegélyező pénztár esetén viszont olyan "puha" szolgáltatások is vannak, mint például a gyermeknevelés támogatása stb.
Egyik nap a munkáltató befizet munkáltatói hozzájárulásként tb-mentesen egy összeget a pénztárba, másnap a pénztár kifizeti gyermeknevelési támogatásként. Ha a pénztár működési költsége alacsonyabb, mint az adókedvezmény mértéke, akkor a dolog már megérte. Érdemes megjegyezni, hogy a pénztári szolgáltatásra, önsegély ürügyén, jogcím bőven található. Csakhogy ez nem más, mint adóelkerülés, mert a pénztárak lényege kerülne süllyesztőbe: a pénztártagok önként vállalt kockázatközössége és kockázatmegosztása.
Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy a bizottság munkájában nem volt konzekvens. A hibát a kormánypárti módosító csomag beterjesztői követték el így én is. A csomag beterjesztői a fenti gondolatsor helyességéről az előterjesztő képviselőinek ellenében meggyőzték a bizottságot, s a gondolatsor következetes végigvitelét biztosító módosító indítványok tárgyalásakor mindig utaltak e tényre, következetességet kérve a bizottságtól s módosító javaslatukat a bizottság mindig meg is szavazta. E pontnál azonban a figyelem egy pillanatra ellankadt, a javaslatot 3:2 ellenében leszavazták, 18 tartózkodás mellett.
Az ellenzéki pártok szintén küzdöttek ezzel a problémával, s Farkas Gabriella képviselőtársam olyan jó megoldást talált, amely szintén elnyerte a bizottság támogatását. Így az egyéni számláról a pénztártagnak járó szolgáltatásokat egészségpénztárak esetén 60, önsegélyező pénztárak esetén 50 százalékban lehessen elszámolni.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását a szóban forgó módosításokkal együtt. (Taps az MSZP padsoraiban.)