Tímár György (FKGP)

1996. február 26.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos jogintézmény, amit a Ház napirendjére tűzött. Szeretnék azonban, ha röviden is, de rámutatni arra a két alapvető problémára, arra az okra, amiért itt van előttünk ez az önmagában egyébként igen fontos, aktuális és bölcs javaslat. Kérem, nem lehet vitás egyrészt az, hogy sajnos az embereknek a munka alapján kiszámítható és elvárható nyugdíjjáradéka, amelyért egy életen keresztül megdolgoztak, a jelenlegi sajnálatos, inflatorikus, inflációs viszonyok között nagyrészben elértéktelenedett. Ezt valamilyen formában meg kell próbálni kompenzálni, lehetőséget kell adni erre. Részint ennek a megoldását szolgálhatja ez a javaslat. Szeretnék viszont rámutatni egy másik nagyon lényeges szempontra, és nagyon örülnék, ha önök és a rádióhallgatók nem értenék félre, amit mondani fogok, mint ahogy sajnos, ma már előfordult a mi frakciónkat illetően egy félreértés.

Kérem, ha egy pénztárat létesít a törvény, ha az emberek jövedelmének, megtakarításának ezt a formáját is lehetővé teszi, akkor nem lehet eltekinteni annak a kérdésnek a megvizsgálásától, hogy a meglevő biztosítóintézetek elvileg miért váltak alkalmatlanná erre a feladatra.

Kérem, tudomásul kell vennünk, hogy sajnos külföldi kézbe kerültek a biztosítóintézetek, és eredeti funkciójukkal ellentétesen, az emberek biztosítói tagságának a megtakarítási eredménye részben, talán jelentős részben nem azt a célt szolgálja, amire fogalmilag egy ilyen biztosítóintézetet létrehoztak. Nem belföldre kerül, hogy úgy mondjam, a nyereség, hanem azokhoz, akik ebben a pillanatban ezeknek a részvénytársaságoknak a tulajdonosai: külföldre.

Szeretném, ha ezek az intézetek, amelyeket e törvény alapján fognak létesíteni, nem kerülhetnének külföldi tulajdonba sem most, sem a jövőben, mert ezzel meg lehetne akadályozni, hogy az a pluszeredmény, amelyet a hosszú éveken, évtizedeken keresztüli takarékoskodás eredményez, illetéktelen gazdasági tényezők kezére jusson. (Ungár Klára: Nincs tulajdonosa a pénztárnak!) Majd eladhatóvá válik ez csak egy apró módosítás, igen tisztelt képviselő asszony. Már láttunk olyat, hogy egy törvényt később módosítottak. Én erre szeretnék rámutatni, s nagyon örülnék, ha figyelné a szavaimat.

Kérem, ezen kívül még egy problémát, hogy úgy mondjam, jogdogmatikai problémát látok ebben a törvényjavaslatban. A 11. §-a rendelkezik az összeolvadásról. Ugyanakkor nincs teljesen kidolgozva, hogy az összeolvadás és egyéb variációk esetén vagyonarányosan kell ennek lebonyolódnia. Mert egyáltalán nem mindegy az, hogy az egyik biztosítóintézet befizetői milyen összeget raktak össze, esetlegesen milyen hátrányok elviselésére kényszerülnek, míg más intézmények igen eredményesen és nyereségesen gazdálkodtak. Úgyhogy az én megítélésem szerint ez az önmagában nagyon fontos és jó törvény kiegészítésre szorul ebben a tekintetben.

A javaslat elfogadását egyébként a Független Kisgazdapárt meg fogja tenni. (Taps.)

(19.10)