Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mindenféle visszaélés elítélendő, de vannak olyan visszaélések, amelyek nemcsak elítélendőek, hanem visszataszítóak is. Ilyen általában az elesett ember sérelmére elkövetett visszaélés, de talán nem kell különösképpen indokolnom, hogy mennyire igaz, hogy nemcsak elítélendő, hanem visszataszító is mondjuk, ha egy gyermek sérelmére követnek el bűncselekményt, vagy visszaélést követnek el egy vak ember sérelmére. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ugyanilyennek minősítendő az elesett falusi emberek sérelmére elkövetett magatartás a hatalomban lévők részéről, azok részéről, akik tehetnének az elesettség felszámolása érdekében valamit, de mégsem tesznek, hanem önös érdekeiket helyezik előtérbe. Legyen szabad arra utalnom, hogy a vidék elesettségéről már rengeteg szó esett, és talán nem is kell erről különösképpen bizonyítékokat felsorakoztatni, hiszen egyértelmű, hogy a vidéki ember elesettsége és becsapottsága éppúgy fennállt a kárpótlással kapcsolatban, mint teszem azt a gázvezeték építése vonatkozásában, amikor árkokat ásattak velük, majd amikor elkészült a gázvezeték másoknak adták a tulajdont. Ugyanez igaz a villamosenergia-szolgáltatást illetően, és igaz a földjeikről a gyárakba űzött parasztság vonatkozásában, majd a gyárakból megint csak elkergetett parasztok vonatkozásában, akiknek viszont már az a lehetőség sem adatott meg, hogy a földjeikre menjenek, mert azt is elorozták tőlük.
Ilyennek minősíti a Független Kisgazdapárt azt az alaphelyzetet is, hogy a vidék elszigeteltségének feloldására sem a Ház, sem a kormányzat nem tesz igazán hatékony intézkedéseket, hisz elutasította az M3-as építésével kapcsolatos előterjesztésünket, és a tegnapi nap fogadtatása után az M5-ös továbbépítése tekintetében vagy akár a 44-es út sztrádává való szélesítésével kapcsolatban is az várható, hogy ezt az előterjesztésünket sem fogják támogatni, így pedig a vidék elmaradottságát nem lehet felszámolni.
Ami most már a konkrét megszólalás okát illeti: hadd utaljak arra, hogy a napokban 21-én és 22-én a Népszavában megjelent az exporttámogatásokkal kapcsolatos visszaélésekről két nagy beszámoló. Nagyon jól tudom, hogy vitatják ennek az adatait. Nem is kívánok belemenni abba, hogy igaz-e vagy nem, hogy a búzát addig utaztatták, amíg megrohadt, hogy állandóan felvehessék az exporttámogatást ez után, igaz-e, hogy ugyanezt tették a kukoricával, a paprikával. Azt hiszem, önmagáért beszél a tény, hogy a búzát átvették durván 800, 900, 1000 forintért, ma már 2000 és 2800 forint között mozog az ára. Azt hiszem, nem kell különösképpen bizonygatnom, hogy a sertéseiket felnevelő parasztok hogy jártak. Nem hinném, hogy bármelyik képviselőtársam kétségbe vonná, hogy ma már vannak 135 forintos kilogrammonkénti felvásárlási árak is, ugyanakkor nézzék meg a sertéshús budapesti piacokon lévő árát. De valamennyien emlékeznek arra, hogy a közelmúltban a naposcsibékkel kapcsolatos akciót illetően milyen elkeseredett hangulat volt itt a Ház előtt.
Tehát egyértelmű, hogy ma a mezőgazdaságban dolgozók a legkiszolgáltatottabb emberek, akik ellehetetlenültek, mert vannak búzalobbyk, cukormonopóliumok, dohánymonopóliumok, felvásárlók maffiái (Az elnök jelzi a felszólalási idő leteltét.) természetesen befejezem elnök úr, egy mondatot tessék még megengedni , a közbenső kereskedők maffiózó csoportjai, és ki tudná megmondani, miféle maffiózó csoportok.
Úgy gondolom, itt kevés a kormányzat akaratelhatározása, a Háznak éppúgy tennie kell a vidék elmaradottsága érdekében, (sic!) mint a pártoknak. (Mozgás és zaj a bal oldalon.) Ezért kérem igen tisztelt képviselőtársaimat...