Szájer József (Fidesz)
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb szó érte a Ház elejét, hogy egy MDF-es képviselőtársunk olyan kérdésről szólt, amely napirenden van. Ez egyébként abban az esetben sem volt igaz, hiszen Pusztai Erzsébet egy kormányrendeletről beszélt, amely éppen nincsen napirenden, én pedig őszintén mondom, nagyon szívesen lemondanék arról, hogy napirend előtt beszéljek arról a kérdésről, amelyről ismét szólnom kell, a miniszteri végkielégítések ügyéről, abban az esetben, hogyha napirenden lenne ez a kérdés, és az Országgyűlés ezt már tárgyalná.Tisztelt Ház! Az elmúlt héten a sajtóban, tegnap pedig napirend előtti hozzászólásban a Fidesz nevében tiltakoztam a minisztereknek kifizetett végkielégítések ellen; mert olyan kormánytagnak a jelenleg hatályos jog szerint, aki önként válik meg a kabinettől, nem jár végkielégítés és felmondási összeg.
Tegnap módom volt az ezzel kapcsolatos jogi érveinket kifejteni. Mivel azonban egy napirend előtti hozzászólás ötperces keretébe kevés fér bele, ma a kérdés politikai és erkölcsi vonatkozásaival szeretnék foglalkozni. Délután pedig, előre jelzem, egy interpellációt intézek a miniszterelnök úrhoz, hogy végre az ő álláspontjáról is világos képe legyen a közvéleménynek; hiszen mégiscsak ő a miniszter úr munkáltatója. Akkor majd a képviselőtársaink is szavazhatnak erről a kérdésről.
Tisztelt szocialista és szabaddemokrata Képviselőtársaim! Szemünk előtt igazolódik, hogy csak látszat volt, hogy önök két éve még tisztában lettek volna azzal, hogy a jogosulatlan végkielégítések, a hatalom rongyrázása megmérgezhetik e szegény ország polgárainak hangulatát. Ha jóhiszeműbbek vagyunk, akkor azt is mondhatjuk, hogy csak a hatalom zsírosbödönjei mellett változott meg homlokegyenest a fordítottjára egykori harsány szociális érzékenységük. Ha már önök ilyen feledékenyek, akkor megpróbálom felfrissíteni az emlékezetüket.
Menjünk csak időrendben; néhány idézet következik. 1994. április 6. Népszabadság, politikai hirdetés: Lesz-e tiszta közélet hangzik a kérdés. Fodor Gábor válaszol: "Igen. Az SZDSZ-kormány megakadályozza, hogy az adófizetők pénzét végkielégítésekre költsék. Jogunk van a tiszta közélethez." Az SZDSZ, mint látjuk, nem akadályozta meg.
Menjünk tovább! 1994. április 14. Vasárnapi Hírek. Idézem, Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: "Azt mondtuk, olcsó és tisztességes államra van szükség. Az adófizetők pénzét ne költsék végkielégítésekre, fölösleges tárca nélküli miniszterek autózásaira. Önöknek joguk van olyan kormányra, amely kizárólag az emberek és az ország hasznára figyel." A Horn-Kuncze-kormány, mint láthatjuk, nem ilyen kormány.
Ugorjunk tovább az időben. 1994. július l4. A helyszín az Országgyűlés, miniszterelnöki expozé, Horn Gyula-beszéd. Idézem: "Módosítani kell a végkielégítésről szóló törvényt. Elfogadhatatlannak tartjuk a sokmilliós végkielégítések gyakorlatát. Olcsóbb kormányzást és olcsóbb államot akarunk. Nem szabad urizálni egy parlamentnek és kormánynak abban az országban, ahol a lakosság nagy többsége rossz körülmények között él." A törvényt azóta sem módosították.
Tisztelt Ház! A helyszín és a szónok változatlan, 1995. június 20. Horn Gyula most Deutsch Tamás, fideszes képviselő kérdésére válaszol, aki Bokros Lajos 16 milliós végkielégítése iránt érdeklődik. Idézem: "Szeretném leszögezni, hogy a 16 milliós végkielégítést nem a pénzügyminiszter úr vette fel, hanem a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója. Önök nem tudnak egyetlen kormánytagot sem megnevezni, aki bármiféle prémiumban, végkielégítésben, vagy nem tudom, külön jutalomban részesült." De olvassuk csak tovább! Viszontválasz ugyanarra a fideszes kérdésre. "Tisztelt Képviselő Úr! Ismételten hangsúlyozom mondja Horn Gyula , ha bárki a kormányban vagy a kormányhoz közelálló, vagy az államigazgatásban dolgozó jogtalanul venne fel pénzt, az engem mérhetetlenül irritálna, és eljárnék az ügyben."
(10.00)
Tisztelt Ház! Ma már világos a Fidesz szerint és minden választópolgár számára is, hogy az MSZP-SZDSZ-kormánynak másfél év sem volt elegendő a polgárokat joggal felháborító végkielégítések rendszerének rendbetételére sőt a helyzetet tovább súlyosbították , sem az állami tulajdonú bankszférában, sem pedig az államigazgatás csúcspozícióiban. Ezért kaphatott végkielégítésként 16 milliót Bokros Lajos, 10 milliót Rusznák Miklós (sic!), egy egyébként a külföldieknek alig elsózható csődtömeg, a Budapest Bank két vezetője, hogy aztán újabb állami pozícióban találja magát. Ezért perelhetett sikeresen az Agrobankot csődbe vivő bankvezér, a büntetőeljárás alatt álló Kunos Péter 20 milliós végkielégítésért az állami adópénzekből konszolidált jogutódnál.
Tisztelt Kormánypártok! Önök becsapták a polgárokat! Tiszta közéletet ígértek, és mára még a korábbinál is mélyebbre süllyedt az ország a korrupcióban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból. Dr. Rapcsák András: Fel a fejjel! Rusznák Miklós dr. Szájer Józsefhez lép, aki ezt követően szólásra jelentkezik.)