Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan törvényjavaslat fekszik önök előtt, amely meghatározó módon kihat a helyi önkormányzatok gazdálkodására. A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén megszüntet egy jelentős szabályozási hiányt, és megteremti az eljárás rendjét az önkormányzatok fizetőképességének helyreállításához. Szertefoszlat továbbá egy illúziót, egy, az önkormányzatok és hitelezőik körében elterjedt, de minden alapot nélkülöző hiedelmet, nevezetesen azt, hogy az állami költségvetés mindenkor helytáll az önkormányzatok adósságaiért. Ezek előrebocsátása után röviden szeretném jellemezni az önkormányzati gazdálkodás mai jogi helyzetét és gyakorlatát.
Közismert, hogy a hatályos önkormányzati törvény az önkormányzatok számára tág lehetőséget biztosít a gazdálkodásban. Kötelező feladataik teljesítésének sérelme nélkül önként vállalhatnak további közösségi közszolgáltatási feladatokat, gazdasági társaságokban tulajdonosok lehetnek, hiteleket vehetnek fel, kötvényeket bocsáthatnak ki, kezességet vállalhatnak, szabadon vállalkozhatnak. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy az önkormányzati törvény mint kerettörvény csak mérsékelten képes korlátok között tartani az önkormányzatok kötelezettségvállalásának körére és mértékére vonatkozó nagyfokú szabadságot. Törvényi korlátokat jelent többek között az, hogy hitel és kötvény fedezete nem lehet állami hozzájárulás és önkormányzati törzsvagyon; továbbá csak olyan gazdasági társaságban lehetnek tulajdonosok, amelyekben felelősségük korlátozott; vállalkozásaikkal, önként vállalt feladataikkal nem veszélyeztethetik a kötelező feladatok ellátását és finanszírozását; fizetésképtelenségük esetén pedig kizárólag a hatósági és az alapvető lakossági szolgáltatások ellátása finanszírozható.
A helyi önkormányzatok számos tekintetben rendkívül sajátos szereplői a piacgazdaságnak, mert alapvetően olyan közjogi jogalanyok, amelyek törvényben meghatározott közfeladatok ellátását végzik, és feladataik végrehajtásához közhatalmi eszközökkel rendelkeznek. Piaci szereplésük azonban amelynek célja a közfeladatok ellátásához szükséges források bővítése kizárólag a közfeladatoknak alárendelten történhet; jogutód nélkül nem számolhatók fel; a központi költségvetésből havonta rendszeres, törvény által garantált bevételekhez jutnak. Ezek a jellegzetességek egyben biztosítékul is szolgálnak ahhoz, hogy a helyi lakosság alapellátását az önkormányzat eladósodása ne veszélyeztesse.
Az önkormányzatok vázolt sajátosságai mellett a gazdasági élet ugyanolyan szereplői, mint más jogi vagy természetes személyek. Helyes, ésszerű döntéseik eredményét és előnyeit élvezhetik, hasznosíthatják településük gazdagodásához, fejlődéséhez. De a rossz döntés következményeit is viselniük kell az önkormányzatoknak, azaz a veszteség terheit nem háríthatják át sem más önkormányzatra, sem a társadalomra.
Tényként az állapítható meg, hogy a közel 3200 helyi önkormányzat döntő többsége megfelelően él gazdálkodási lehetőségeivel, körültekintően jár el, gondosan méri fel kötelezettségvállalási lehetőségeit, teljesítőképességét. Azonban az az önkormányzat és sajnos néhány ilyen már ismertté vált , amelyik ismételten olyan döntéseket hoz, amelyek következménye veszteség, és ennek kiegyenlítéséhez a szükséges fedezetet hosszabb távon sem képes önerőből biztosítani, fokozatosan fizetésképtelenné válik.
A fizetésképtelenség kialakulását előidéző okok közül utalni kívánok a legismertebbekre: a hitelfelvétel vagy kötvénykibocsátás kifizetéséhez szükséges pénzforrások nem megfelelő prognosztizálása, a beruházás eredeti költségvetésének jelentős túllépése, a piaci partnerek fizetésképtelenné válása, a vállalkozási tevékenység veszteségessége, önkormányzati kezességvállalás esetén a fizetési kötelezettség beállása mind-mind már az életből merített változatok.
Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos önkormányzati törvény szerint az önkormányzat fizetésképtelenné válását a hitelező kérelmére bíróság állapítja meg. Ez önmagában helyes, s amint már említettem, a gond abból ered, hogy jogilag az eljárás rendje szabályozatlan. Tekintettel arra, hogy a vállalkozói szférára vonatkozó csőd- és felszámolási eljárás, illetve végelszámolás szabályai itt nem érvényesíthetők, külön törvényben kell szabályozni a helyi önkormányzatok körében a saját gazdálkodás hibája miatt keletkező tartós fizetésképtelenség kezelését. Többek között azt, hogy az adósság rendezése esetén kinek, mikor, mi a feladata, joga és kötelezettsége.
Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a törvény némely szakmailag teljesen indokolatlan várakozások ellenére önmagában bizonyosan nem képes megakadályozni az önkormányzatok eladósodását. Az viszont várható, hogy a törvény preventív hatására megalapozottabb lesz az önkormányzati gazdálkodás. Egyértelművé válik ugyanis mindenki számára, hogy különböző költségvetési támogatással a kormány nem rendezi a helyi önkormányzatok fedezet nélküli kötelezettségvállalásait. Ez a felismerés azt eredményezheti, hogy az önkormányzati képviselő-testület, illetve a polgármester még átgondoltabb döntéseket hoz, a különböző pénzintézetek pedig körültekintő mérlegeléssel nyújtanak hitelt az önkormányzatnak, és a vállalkozókat is minden bizonnyal következetesebb magatartásra késztetik.
(10.30)
Következésképp a törvény óvja és figyelmezteti az önkormányzati gazdasági élet szereplőit.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az adósságrendezés ideje alatt az önkormányzatnak az alapvető közszolgáltatási és hatósági feladatokat el kell látnia. Erre fedezetet nyújtanak a központi költségvetésből az önkormányzatokat megillető bevételek. Az adósságrendezés megindításával az önkormányzat gazdálkodási mozgástere jelentősen szűkül. Ez idő alatt ugyanis többlet vagyoni kötelezettségvállalással járó döntést nem hozhat, vállalkozást nem alapíthat, újabb kötelezettségeket csak a válságköltségvetésben megjelölt feladatokra vállalhat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adósságrendezési eljárásnak a törvényjavaslat szerint két szakasza különül el egymástól. Az első az egyezségi szakasz.
Ebben a fázisban az adós önkormányzat és a hitelezők kölcsönösen igyekeznek mindent megtenni a fizetőképesség helyreállításáért. Ez alapvető érdeke mind az önkormányzatnak, mind pedig a hitelezőknek.
Az önkormányzat az egyezség érdekében a pénzügyi gondnok segítségével válságköltségvetést készít, reorganizációs programban meghatározza a költségvetési bevételeinek növelésében, illetve kiadásai lefaragásában rejlő tartalékokat, azok mozgósításának módját. Ha szükséges, akkor az értékesíthető forgalomképes vagyon mobilizálására is sor kerülhet.
A hitelezőkkel történő megegyezés érdekében az önkormányzat végső soron bankhitel felvételére is vállalkozhat. A likviditási hiteligényt azonban a pénzintézetek érthetően nagyon óvatosan és az átlagnál szigorúbban kezelik.
A hiteligény kedvező elbírálása érdekében a törvényjavaslat szerint az állami költségvetés visszterhes támogatás formájában vállalja vagy vállalhatja kamat megfizetését a hitelt nyújtó pénzintézetnek.
Amennyiben a helyi önkormányzat és a hitelezők nem tudnak egyezségre jutni, akkor kerül sor az adósságrendezési eljárás második szakaszára. Ebben a szakaszban a bíróság rendelkezik a vagyon felosztásáról, a pénzügyi gondnok pedig előkészíti és végrehajtja a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztást, a kielégítési rangsornak megfelelően.
Az adósságrendezési eljárás befejezését követően az önkormányzat tiszta lappal, de ha a második eljárási szakaszra is sor került, akkor vagyoni szempontból jelentősen karcsúsodva folytathatja gazdálkodását. Szűkös pénzügyi forrásai, abban is döntően a központi költségvetésből származó bevételei a kötelező feladat- és hatáskörök ellátásához elégségesek. Óvatos, előrelátó gazdálkodással azonban néhány év alatt újra megerősödhet, és esetleg később eredményesen vállalkozhat is.
A törvényjavaslatot a megnyilvánuló várakozások és érdeklődés miatt is széles körben ismertettük az önkormányzatokkal, kikérve véleményüket és javaslataikat. Természetesen a jogszabályalkotás során figyelembe vettük az országos önkormányzati érdekképviseleti szervek véleményét, javaslatait is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy ez a törvény elengedhetetlen az önkormányzatok gazdálkodásának megalapozottabbá tételéhez. Jó lenne, ha remélt kedvező hatását mielőbb kifejtené. Kérem képviselőtársaimat, hogy a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényjavaslatot annak megvitatása után mielőbb fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)