Demeter Ervin (MDF)
DEMETER ERVIN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csodafegyver-e ez a törvény? tették fel többen a kérdést, illetve az önkormányzati bizottság ülésén már a Belügyminisztérium előterjesztője is előrebocsátotta, hogy nem csodafegyver ez a törvény. Erre utalt már az előterjesztő belügyminiszter úr, és az előttem szóló is.Meglátásom szerint ez már valamilyen formában a beismerését jelenti annak a ténynek, hogy ez a törvény és a vele szemben támasztott elvárások nincsenek összhangban. Természetesen mindenki el fogja mondani az érveit és álláspontjának igazolását, de örömmel tapasztalom, hogy a Belügyminisztérium is látja az összhang hiányát.
Valószínű, hogy az elvárások sem kristályosodtak ki az elmúlt időszakban ezzel a törvénnyel kapcsolatban, mert a műhelymunkában is már többször változott a törvény neve. Bár egy ellenzéki képviselő nem lát bele pontosan a Belügyminisztérium műhelymunkájába, de azt tapasztalhattuk, hogy maga a törvény neve és ehhez kapcsolódóan vélhetően a tartalma is változhatott. Beszéltünk először önkormányzati csődtörvényről. Beszéltünk utána az önkormányzatok fizetőképességének helyreállítását szolgáló törvényről. S végül a harmadik változat került elénk, amelynek nem más a neve, mint a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény. Ezek az elnevezések bizonyára tartalmi elemet is magukon hordoznak.
Vajon miről kellene beszélni az önkormányzatok fizetőképességének helyreállítását célzó és ilyen szándékú törvény tárgyalásakor? Meglátásom szerint célszerű beszélni elsősorban arról, hogyan változott az önkormányzatok gazdasági helyzete a szocialista-szabaddemokrata kormány hivatalba lépése óta. Célszerű arról beszélni, egyáltalán miért van szükség önkormányzati csődtörvényre, avagy hogy mitől kerülhetnek önkormányzatok csődhelyzetbe. Harmadsorban érdemes arról beszélni, hogy mit várnak az önkormányzatok ettől a törvénytől. Negyedsorban arról, hogy mit kapnak az önkormányzatok ettől a törvénytől.
Az önkormányzatok gazdasági helyzete az elmúlt időszakban és folyamatosan, megalakulásuk óta romlott. Jelentősen romlott. Leegyszerűsítve azt akarom megfogalmazni, nőttek a feladatok, szűkültek a források. Ez gyakorlatilag az önkormányzatoknál egy eddig fel nem mért vagyonfelélési folyamathoz vezetett. Nagyon sok feladat sokszor helyesen kerül az önkormányzatokhoz, de olyan formában, hogy a feladattal járó finanszírozási problémák, feszültségek, hiányok egyúttal az önkormányzatokhoz kerülnek telepítésre. Példaként a tűzoltóságot tudom mondani.
Jelentősen rontotta az önkormányzatok gazdasági helyzetét az elmúlt időszakban az, hogy az intézmények és az intézményhálózat működési költségei sokkal nagyobb mértékben növekedtek, reálisan számolva is sokkal nagyobb mértékben növekedtek annál, mint ahogy ezt a központi költségvetés forrásai követni tudták volna. Ennek különösen káros hatása a legutóbbi időben a közel 30 százalékos inflációval igen jól szemléltethető.
Ezzel a kérdéssel a költségvetés tárgyalásakor foglalkoztunk, és gyakorlatilag a kormányzópártok részéről is elhangzottak olyan érvek és állítások, amelyek ezt elismerik és alátámasztják. Ennek részletesebb indokolását ezért most nem tartom szükségesnek.
Miért van szükség az önkormányzati csődtörvényre, avagy hogyan kerülhetnek csődhelyzetbe az önkormányzatok? Valóban, a nemzetközi példa nem nagyon ismer ilyen törvényeket. Amikor a belügyminiszter úrnak tettem fel ezelőtt több mint fél évvel a kérdést, hogy miért késik az önkormányzatok fizetőképességét helyreállító törvény, akkor nehézségként említette, hogy nem nagyon lehet nemzetközi példákat találni. Viszonylag egyedi és sajátos szabályozást kell nekünk alkalmazni. Ez tény és való, így van. Ennek az az oka, hogy Magyarországon az önkormányzatok gazdálkodása sok esetben túlmutat a közszolgálati feladataikon. Lehetőségei és kísértései túlmutatásuk révén sok esetben olyan feladatok, terhek, kötelezettségek felvállalását jelentik, amelyek kockázati elemet rejtenek magukban, és ezeknek a kockázati elemeknek a kezelése nem történhet piaci eszközökkel, hiszen a piac dönt majd a gazdasági életre életképes és életképtelen gazdasági szereplők között. Ennek a kockázatviselő képességnek az önkormányzatokat természetesen és értelemszerűen nem lehet kitenni. Hiszen egy önkormányzat mint hallottuk nem felszámolható, annak vannak kötelező feladatai, amelyeket el kell látnia.
Ez valóban hoz egy olyan helyzetet, hogy csődhelyzetbe kerülhetnek önkormányzatok. Valóban van arra példa, hogy gazdálkodási kockázat vállalása következtében jutott önkormányzat csődhelyzetbe. De szeretnék itt egy tévhitet eloszlatni, hogy kizárólag ettől kerülnek csődhelyzetbe önkormányzatok. S a sokszor emlegetett túlméretezett beruházások sem minden esetben a piaci kockázatvállalást jelenti.
Az úgynevezett túlméretezett beruházások sok esetben és sok településen nem mást szolgáltak, mint az egészséges ivóvíz megteremtését vagy a szennyvíz elvezetését, esetleg gáz bevezetését. Megítélésem szerint ezek olyan felvállalt feladatok, amelyeket semmiféleképpen sem szabad egy túlméretezett kockázatvállalásnak minősíteni.
Csődhelyzetbe kerülhetnek azért is az önkormányzatok, mert szintén a nemzetközi gyakorlattól eltérően jelenleg forrásaik döntő többségét a központi költségvetésből kapják. Ezért azok nagyságrendje nem az elvégzendő feladatokkal, hanem a központi költségvetés helyzetével van arányban. Megfontolásra ajánlom és úgy gondolom, elérkezett az az idő, amikor felül kellene vizsgálnunk az önkormányzatok finanszírozási rendszerét. Ötéves tapasztalat áll mögöttünk, ami ezekre a kérdésekre talán érdemibb választ is adhatna.
Mit várnak, mit várhatnak az önkormányzatok ettől a törvénytől? Meglátásom szerint három fő elvárást kell támasztanunk e törvénnyel szemben. Az egyik: legyen egy megelőző ereje. Tehát igenis segítsen abban, hogy ne is kerüljenek az önkormányzatok csődközeli helyzetbe, illetve ezeknek a lehetőségét szűkítse minimálisra. Úgy hiszem, ebben a nemzetközi példák jó tapasztalattal szolgálhatnak.
Másodsorban tartalmazzon egy visszatartó, szankcionális elemet, pontosan azért, hogy a visszatartó ereje a gazdálkodás során megóvja attól az önkormányzatokat, hogy csődközeli helyzetbe kerüljenek. A napilapokban olvasott viták alapján tapasztaltam, hogy a törvény-előkészítés során ezzel a kérdéssel foglalkozott a Belügyminisztérium. Nagyon komoly szakmai vita alakult ki ennek a kérdésnek a rendezésére. Azt viszonylag szomorúan értékeltem, hogy megoldásként azt a módszert választották, hogy ezt a kérdést nem rendezik. Nem tudom, hogy ez a feladat nehézségének szólt és azért született-e, vagy pedig ezt tartják a legjobb megoldásnak.
Harmadik elvárás megítélésem szerint e törvénnyel szemben az kell legyen, hogy talpraállási esélyt adjon a fizetésképtelen önkormányzatoknak. Ami természetszerűleg kell hogy tartalmazzon egy eljárási részt, és ez a törvény erről, kizárólag erről szól. De kell hogy tartalmazzon valamilyen formában egy olyan anyagi segítséget, amely az önhibájukon kívül ilyen helyzetbe kerülő önkormányzatoknak a helyzetét kezeli. S tulajdonképpen felméri azt, hogy a feladatok, a kötelezően elvégzendő feladatok és a források megfelelő összhangban állnak-e vagy sem. Ezzel az elemmel nem rendelkezik ez a jelenlegi törvény.
Mit kapnak az önkormányzatok ettől a törvénytől? Kapnak mindenféleképpen egy védelmet a kötelező feladataik ellátására abban a helyzetben is, ha fizetésképtelen helyzetbe kerülnek. Bár meg kívánom jegyezni, hogy a törvény nem foglalkozik azzal a helyzettel, amikor a források a kötelező feladatok ellátására sem elegendőek. Ilyen bizonyára gyakori lesz olyan önkormányzatoknál, amelyek fizetésképtelen helyzetbe jutottak.
Végül ez az eljárási törvény nagyon helyesen tartalmaz egy egyezségi szakaszt és egy végrehajtási szakaszt. Az egyezségi szakasz tulajdonképpen helyes, részünkről támogatandó, hiszen egy intézményesített kísérletet tesz a fizetőképesség helyreállítására. Jogszabályban szabályozza annak a lehetőségeit, hogy ezt miként lehet előteremteni, végrehajtani.
A végrehajtás és tulajdonképpen az önkormányzat mobilizálható vagyonának bírósági úton történő felosztása megítélésem szerint már kevésbé jó megoldást jelent. Hiszen a fizetőképesség helyreállítása egy jelentős vagyoncsökkenés révén és nagy valószínűséggel csak időlegesen érhető el, mert ez a megoldás a probléma kiváltóját, a feladatok és a források összhangját nem teremti meg.
Összességében úgy látjuk, hogy ennek a törvénynek nagyon sokat kell a viták során javulnia ahhoz, hogy jó szívvel elfogadjuk. Tisztelettel kérem a kormányzat képviselőjét, legyen olyan igényes ezzel a törvénnyel, hogy ennek a három feltételrendszernek próbálja meg felkészíteni, mert a Magyar Demokrata Fórum akkor partner lesz ezeknek a szempontoknak az érvényesítésében és feltárásában, azoknak jogszabályi úton való megoldásában. Mert ha ennek a hármas követelménynek megfelel ez a törvény, akkor tudja csak az önkormányzatok igazi gondjait megoldani, és akkor van igazán értelme a munkánknak. Ebben a Magyar Demokrata Fórum partner, de ahhoz ezen a törvényen még nagyon sokat kell javítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)
(11.00)
(A jegyzői székben dr. Trombitás Zoltánt dr. Kávássy Sándor váltja fel.)