Bernáth Varga Balázs (FKGP)
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS, az Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Dornbach képviselő úrral a tekintetben, hogy egy magas színvonalon készült jogi tervezet, törvénytervezet van a parlament asztalán. Én azonban jobban örültem volna annak, ha ennek a törvénytervezetnek a benyújtására nem került volna sor. Ha okait vizsgálnám, hogy miért került erre sor, azok nyilvánvalóan adottak. Én azonban azt hiszem, ha a prevenció időszakát is tekintjük, az önkormányzatok életében az elmúlt fél évtized alatt szinte alig volt, vagy egyáltalán nem is volt ellenőrzés. Én azt hiszem, a prevenció időszakában is szükséges lett volna az önkormányzatok gazdasági feltételeivel, gazdálkodásával foglalkozni, és akkor talán megelőzhető lett volna, hogy ennek a törvénytervezetnek a becsatolására kerüljön sor.Nyilvánvalóan akkor ehhez kapcsolódik még az is, hogy az önkormányzatok gazdálkodása tekintetében egy felelősségi rendszernek is kell lennie. Hisz az önkormányzatok működésének első négy éve kifejezetten sikeres volt, rendkívül sok figyelemre méltó eredményt hozott, országszerte ezerszámra valósultak meg kisebb-nagyobb beruházások nagyon jelentős lakossági áldozattal, kiváló helyi szervezőmunkával. Mindez olyan módon történt, hogy gazdálkodásukban nem jelentkeztek vagy nem mutatkoztak különösebb problémák, különösen gazdasági téren. Egyre többen igényeltek ugyan az úgynevezett "önhiki"-keretből, és előfordultak vis maior-ügyek is; azonban a gazdálkodás sokáig zökkenőmentes volt. Megjegyzem: így és ezzel magyarázható, hogy különösebb igény nem merült fel egy önkormányzati csődtörvény megalkotására.
1994-től a helyzet fokozatosan megváltozott; egyre több önkormányzat került gazdaságilag mind súlyosabb helyzetbe, ugrásszerűen megnőtt az "önhiki"-s önkormányzatok száma és a segítségükre fordított pénzösszeg. Az elmúlt esztendőben pedig már több önkormányzat teljesen fizetésképtelenné vált, csődhelyzetbe került. A csődök okaira persze van magyarázat, és ezzel az illetékeseknek sokkal behatóbban kell foglalkozniuk.
Tudjuk, hogy egy-egy önkormányzat nem számolható föl, hiszen településeket nem lehet megszüntetni, az emberekről gondoskodni kell. Ezért egyet kell érteni azzal, hogy önkormányzatok adósságrendezési eljárását minél előbb megnyugtató módon és nagyon precízen szabályozza ez a külön törvény.
A törvényjavaslat rendelkezéseit tekintve inkább eljárásjogi, részben pénzügyi, nagy részben pedig pénzügyi kérdéseket is érint. Hogy hosszú távon mennyire lesz alkalmas ez a törvény a kívánt cél elérésére, ezt nyilvánvalóan majd a gyakorlat fogja megmutatni. Mindenesetre e törvény szerkezete és felépítése logikusnak mutatkozik, látszik, megfelelően áttekinthető. Van azonban néhány vitatható vagy nem kellő alapossággal kimunkált rendelkezése. Ezek közül néhányat azért felsorolnék.
A törvényjavaslat rendkívül komoly szerepet szán a pénzügyi gondnoknak; kétségtelen, hogy nagyon sok múlik a munkáján: nemcsak komoly szakmai jártassága kell legyen, hanem megfelelő élettapasztalata, mondhatni úgy is, hogy diplomáciai érzéke, hiszen nagy-nagy körültekintéssel kell eljárnia.
Ilyen körülmények között célszerű, sőt szükséges, de mindenképpen kívánatos lenne a pénzügyi biztosok személyére vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok precízebb, aprólékosabb kidolgozása. Csupán egy példát említenék: véleményem szerint hiányzik a kizárt személyek közül a képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagja és annak hozzátartozói. Annál is inkább el kell ezen gondolkodni, mert más helyen a törvényjavaslat a későbbiekben nevesíti a képviselő-testület bizottságait, mint olyan szerveket, amelyek aktív, felelős résztvevői a válságkezelő folyamatnak.
Célszerű lenne továbbá az összeférhetetlenséget kiterjeszteni a 10. § (4) bekezdésben felsorolt személyekre, illetve azon szervek vezetőire és dolgozóira, például a tákiszokkal szemben.
A részletes vitában minden bizonnyal nagy hangsúlyt fog kapni az a negatív szabályozás, amely szerint válsághelyzetben az önkormányzat nem finanszírozhatja válságköltségvetéséből az olyan egészségügyi, szociális vagy oktatási intézményt, amelynek kihasználtsága nem éri el az 50 százalékot, illetve ahol a közszolgáltatás fajlagos kiadása 30 százalékkal meghaladja az előző évi országos átlagot. Ezek a szabályok akkor alkalmazandók, ha a szóban forgó településen intézménytípusonként csak egy intézmény üzemel. Megítélésem szerint a kihasználtsága elgondolkodtatóan alacsony. Az pedig nagy kérdés, hogy a fajlagos kiadásnál az előző évi országos átlag 30 százalékkal való meghaladása ténylegesen mit jelent, hova vezet, figyelemmel a jelentős inflációs rátára.
Azt is érdemes jól átgondolni, mi lesz a válságos helyzet akkor, ha ezeket az intézményeket többéves válság esetén egyáltalán nem finanszírozzák. Akkor tehát ezeket az intézményeket be kell zárni? Vajon ki fogja bezárni?
Végül: jó lenne átgondolni azt is, hogy a súlyos pénzügyi helyzet legtöbbször a legkisebb községeket érinti. Ilyenkor minden körülmények között ragaszkodni kell a törvényi elképzelésekhez, akkor is, ha az egyértelműen nagyon súlyos veszteséget jelent. Lehet úgyis fogalmazni, hogy az adott esetben és helyen messze 50 százalékos kihasználtság alatt is megéri-e fenntartani egy intézményt, nem más, hatékonyabb megoldásokat kellene inkább keresni?
Egyértelmű és teljesen indokolt, hogy adott esetben az önkormányzat válságköltségvetésében csak alapvető lakossági szolgáltatások és hatósági feladatok működési kiadásai szerepelnek. Ezeket a törvény a mellékletében sorolja fel. A mellékletben foglalt szolgáltatások nagy részének jogosságához, megalapozottságához nem férhet kétség, hiszen az ilyen helyzetbe került önkormányzaton belül is biztosítani kell az óvodai nevelést, az általános iskolai nevelést, oktatást, fenn kell tartani a körzeti egészségügyi szolgáltatást, üzemeltetni kell a közvilágítási berendezést, biztosítani a szükséges helyi közutakon a biztonságos közlekedést, a különböző veszélyhelyzetek elhárítását.
Ugyanakkor van néhány olyan feladat a felsoroltak között, amelyek alapvető jellege mindenképpen vitatható. Ilyen például az 5. pont szerinti helyi jelentőségű természeti érték bemutatása vagy helyreállítása. Az is valószínűtlen, hogy egy ilyen helyzetben lévő önkormányzat a kérdéses időszakban például köztemetőt létesítene.
Vannak a mellékletben olyan feladatok is, amelyek csak bizonyos önkormányzati típusok számára kötelezőek. Így például a 2. pont szerinti kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának biztosítása. A hatásköri törvény szerint a fővárosi, a megyei jogú és megyei önkormányzatok kötelező feladata, amely feladat egyébként ezzel a tartalommal és formában napjainkban már egyre inkább megkérdőjelezhető.
(11.20)
De ide sorolható a tűzoltás és műszaki mentés biztosítása is, ami eléggé közismerten körzeti jellegű, kötelező feladata mintegy 100 önkormányzatnak, vagyis nagy többségüknek. Szükségesnek tartom tehát az alapvető feladatok ismételt áttekintését és a szükséges pontosítások elvégzését.
Végül több szakértő részéről felmerült, hogy szükséges a különböző eljárási határidők gondos megvizsgálása. Általánosság szintjén ebbe nem kívánok előzetesen állást foglalni, hiszen elképzelhető, hogy némely határidők ésszerűen rövidíthetők, másokat viszont, éppen az önkormányzatok érdekében és a rugalmasabb, célszerűbb eljárás biztosítása céljából, esetleg meghosszabbítani is szükséges.
Ezekkel az aggályokkal, amennyiben ez a törvény módosítható, úgy a Független Kisgazdapárt támogatni tudja. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(Boros László helyét a jegyzői székben dr. Kiss Róbert
foglalja el.)