Rapcsák András (KDNP)
DR. RAPCSÁK ANDRÁS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Végtelenül sajnálom, de sem a belügyminiszter úr, sem az előttem szólók eufórikus hangulatát nem tudom osztani e törvényjavaslattal kapcsolatban. (Kuncze Gábor: Nem is vártuk el!) Sem ideológiailag, sem szervezetileg, sem szerkezetileg a törvényt nem tartom jónak a Kereszténydemokrata Néppárt nevében. El kell mondanom, hogy mint egy ajándékot, úgy adták át az önkormányzatoknak a csődtörvényt, illetve az adósságrendezési eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot. Valóban, ha jellemezni akarnám ezt az ajándékot, úgy néz ki, mintha valakinek a születésnapjára egy koporsóval kívánnánk tisztelegni. (Moraj a bal oldalon.) Rendkívül jó formában jeleníti meg ezt a gondolatot.
Ha jól emlékszem, bár nem írtam fel, belügyminiszter úr azt az idegen szót használta, hogy "preventív". Gyorsan megpróbáltam magamban lefordítani, ez megelőzőt jelent, de aztán segített Lamperth Mónika képviselő asszony, aki mondta, hogy bizonyos ijesztés is van ebben. Tájékoztatni kívánom a tisztelt Házat, tisztelt belügyminiszter urat, hogy amióta ez a kormány működik, azóta a polgármestereket, önkormányzati képviselő-testületeket nem nagyon lehet ijesztgetni. Nincs már mivel! Nincs szükség arra, hogy ez a törvényhozás ijesztgető törvényeket hozzon. El kell mondanom azt, hogy mint ijesztés a törvény talán olyan formában fog megmaradni a köztudatban, amennyiben a tisztelt Ház elfogadja ezt a törvénytervezetet, mint ahogy az anatómiai intézetben a különböző torzszülötteket, szörnyecskéket formalinban elteszik és mutogatják a hallgatók nemzedékének, ez a törvényhozási generációk számára is így fog megjelenni.
Tisztelt Ház! Miután ilyen szépen elmondtam az elejét, térjünk rá a konkrétumokra. A közvéleménykutatási adatok szerint közismert, hogy a magyar választópolgárok zöme hatékonyabbnak tartja az önkormányzatok működését és az önkormányzatok gazdálkodását, mint a kormányzat működését és a kormányzat gazdálkodását. Jobban szeretnék azt, ha a jövedelmek az önkormányzatoknál lennének felhasználva, hiszen ők, a választópolgárok a végső jövedelemtulajdonosok. Érthető az az igényük, hogy olyan önkormányzati finanszírozás alakuljon ki, amely lehetővé teszi adóforintjaik minél nagyobb hányadának helyi felhasználását. Elvégre mi célból választanák a helyi képviselő-testületet, ha annak hatalma jelképessé szűkül? Ők viszont közvetlenül el is számoltathatók a következő választásokon.
Ez a törvényi szabályozás tulajdonképpen egy adott helyzet alapján vált szükségessé. Ez a helyzet az, hogy a helyi önkormányzatok vonatkozásában talán nincs olyan terület, amely ne lenne súlyos válságban legyen az az alkotmányi jogi keretek szabályozása, vagy a gazdálkodásban akár a bevételi, akár a kiadási oldalon, vagy a vagyongazdálkodásban, a területfejlesztésben a felzárkóztatási és kiegyenlítési politikában, az önkormányzatok működésében. Zavar és zavarodottság jellemzi az oktatási hálózatot, a megszűnés réme fenyegeti az egészségügyi hálózat jelentős részét, a szociális ellátás fokozódó terhei és az általános forráshiány a tisztelt Házban már többször elhangzott , a támogatási rendszer folyamatos csökkentése egyre jobban megviselik az önkormányzatok fizetőképességét. Mindezek nem az adósságrendezés rémével hangsúlyozom, nekem nem lábad könnybe a szemem attól, hogy nem használjuk a csőd szót , hanem a csőd rémével fenyegeti az önkormányzatokat.
El kell mondanom, hogy gyakorlatilag minden magyar önkormányzat, a közel 3200 önkormányzat jogosan fordulhatna olyan kérelemmel a tisztelt Belügyminisztériumhoz, hogy önhibáján kívül került csődbe. Nem az a jellemző az önkormányzatokra, hogy felelőtlenül gazdálkodnak a rájuk bízott javakkal, nem az a jellemző az önkormányzatokra, hogy túlvállalnák magukat, hanem az a jellemző, hogy a településen élő polgáraik igényeit messzemenően kívánják kielégíteni. Nem akarok arról beszélni, hogy milyen önkormányzatbarát ígéretek hangzottak el, ezt a választási taktikát pusztán egy régi fogalommal, a szédelgő feldicséréssel kívánnám jellemezni. De ha bírósági eljárásra kerülne sor amiatt, hogy milyen alapon kerültek ezek az önkormányzatok ilyen helyzetbe és milyen ígéreteknek hittek, akkor azt hiszem, a bíróságok zömmel az önkormányzatoknak adnának igazat. Ezért az általam mélyen tisztelt belügyminiszter úrnak azt az indoklását, hogy a helyi önkormányzatok a kellően át nem gondolt gazdálkodás következtében olyan feladatok ellátását és finanszírozását vállalták, illetve vállalják, amelyek forrásai nem állnak rendelkezésükre, így az fizetőképességük romlását, gazdálkodásuk ellehetetlenülését vonja maga után, az önkormányzatok nevében nem tudom elfogadni, mert ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. (Kuncze Gábor: Nem is mondtam ezt!) Itt van az indoklása a belügyminiszter úrnak. Én mindig ügyelek arra, hogy csak az írásos anyagból idézzem önt. Az írásos indoklásban, ami önök előtt is ott van tisztelt képviselőtársaim, szó szerint ez szerepel. Ez a valóságtartalmát tekintve olyan, mint báró Münchausen vagy Háry János elmélkedései. Azért kerültek az önkormányzatok ilyen helyzetbe, mert az állami finanszírozás rendszere, az állami szerepvállalás felépítése olyan terheket rótt rájuk, amelyeket az önkormányzatok nem tudnak felvállalni. Ezért, próbálván elejét venni a várható katasztrófának, kialakulnak ilyen kvázi törvények, amely törvények betartásával és jogosultságával kapcsolatban erős kételyek támadnak.
Nem kívánom az előttem már elhangzott hiányosságokat kiemelni. De külön néhány dologra azért szeretném felhívni a figyelmet: azonnal lejárttá válik az adósságrendezési eljárás során az önkormányzat minden egyes adóssága. Ez ellenkezik a józan ésszel, ellenkezik a joggal, ellenkezik a jogbiztonsággal az ilyen megközelítése a dolgoknak, és ellenkezik az is, hogy a zálogjogot gyakorlatilag kiszakítva a polgári törvénykezésből ez a törvénytervezet másként kezeli. Rendkívül aggályosnak tűnik, hogy nincs meghatározva, illetve homályosan van meghatározva az, hogy a pénzügyi gondnok személyének kiválasztása milyen körből történik. Aggályosnak tűnik, mert itt lehetőség van ezen a politikailag érzékeny területen olyan politikai megfontolások szerinti élet-halál urát kiválasztani, akivel a demokrácia helyi letéteményeseit, az önkormányzatokat deformálni lehet. Ebben nem tudta a törvénytervezet megnyugtatni az önkormányzatokat.
(11.30)
A jelenlegi önkormányzati rendszer több oldalról felülvizsgálatra szorul. Nagyon jól tudjuk, hogy probléma van, hogy feladat- vagy forrásfinanszírozás oldalról közelítsük meg. Nyilvánvalóan feladatorientált szabályozásra, tehát egy új finanszírozási rendszer kialakítására van szükség.
Nagyon fontos probléma a helyi adók megosztásának problémaköre, amelynél külön ki kell emelnem, hogy az önkormányzatok által beszedett helyi adókat nem működésre kellene fordítani, hanem a speciális helyi feladatok ellátására, hisz ezt a célt szolgálják. És el kell mondanom azt is, hogy rendkívül széles körű lehetősége van az államnak szabályozásban, finanszírozásban, amely elejét vehetné a tömeges önkormányzati ellehetetlenülésnek.
Szeretném felhívni a tisztelt belügyminiszter úr és a tisztelt Ház figyelmét, hogy sorozatban hozzuk az önkormányzatok gazdálkodását érintő törvényeket: az auditálásról, a 70 százalékos saját bevételi korláttal a hitelfölvételről és sorolhatnám még tovább. Ezeknek a törvényeknek a hatását nem várjuk meg, hanem újabb és újabb törvényeket bocsátunk ki vagy tervezetünk kibocsátani, amelyek most már tényleg a valódi ellehetetlenülést, illetve a demokráciától idegen célok megvalósítását szolgálnák.
Kérem a tisztelt Házat, hogy ilyen formában és ilyen filozófiával ezt a beterjesztett törvényjavaslatot ne fogadja el, hanem magának az önkormányzatiságnak és a demokratikus államrendnek megfelelő megoldási módozatok kimunkálásában működjön közre.
Köszönöm a szót, elnök asszony, köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)