Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném kifejezni elismerésemet a Ház tisztikarának azért a kialakult helyzetért, hogy ezzel a számunkra igen jelentősnek tartott törvénnyel immár harmadik alkalommal a nagyobb nyilvánosságot jelentő kedd délelőtti televíziós adásban tudunk foglalkozni. Ezt valóban komolyan így is értem. Hiszen hallottuk a hozzászólásokból, az előterjesztést indokló expozéból, de a legszélesebb ívet átölelő hozzászólásból mint legutóbb Sasvári Szilárd fideszes képviselő úrnak a lakáspiacra gyakorolt jótékony hatását ecsetelő és minden megállapításában igaz hozzászólásából , hogy milyen nagy dologról van itt szó, hiszen a hiteléletnek, a magyar hitelélet normális kialakulásának egy bázisjogszabályát fogjuk elfogadni annyi sok évtizedes, hányatott, gyalázatos és nemszeretem sors után a zálogjog valóban a törvényes helyére kerül.Nem akarom elismételni mindazokat, amiket a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokaként a törvény érdekében elmondott Sepsey Tamás az elmúlt parlamenti ülésszakon, ezért talán fölösleges is lenne arra is hivatkozni csak egy pillanat erejéig hivatkozunk arra , hogy végeredményben a probléma a törvénnyel kapcsolatban talán éppen az, hogy egy kicsit késve került előterjesztésre, hiszen annak idején még az előző kormány dolgozta ki ennek a törvényjavaslatnak az elveit, és tulajdonképpen több mint másfél éve készen állt, és előterjesztésre várt.
Azt is tudom, hogy nemcsak a szervezeti megoldások közötti válogatási lehetőség, hanem önmagában a technikai feltételek biztosítása is nagyon sok kidolgozást igényel, és egy törvény mögött sokkal több van, mint a tisztelt parlament által javasolt, elfogadott, üdvözölt jogi rendezés, hiszen mint az imént hallottuk Sepsey Tamástól és mások is elmondták a törvény megoldását illetően a legvitatottabbnak nem magát a szabályozási célt, nem is magát a szabályozási módszert, hanem az intézményi biztosítékokat és az intézményekre bízását tartják.
Én is ehhez szeretnék hozzászólni, mert ha nem is vita, de eléggé jelentősen eltérő véleménykülönbségek alakultak itt ki, elsősorban az előterjesztő, a javaslatban szereplő javasolt forma és a hozzászólások, mindenekelőtt a Magyar Demokrata Fórum és a KDNP vezérszónokának egyező álláspontja alapján egy újabb állami törvényhozói segítséggel megteremteni igyekezett jogi monopolhelyzetbe hozás ellen.
Tisztelt Országgyűlés! Veszem a bátorságot ahhoz, hogy ennek a résznek a bővebb indokolása kapcsán annak az álláspontnak a támogatására hívjam fel figyelmüket, amely nem tenné lehetővé azt, hogy a háromszázvalahányas létszámú közjegyzői kar Magyarországon egy olyan monopóliumot kapjon ebben a törvényben, amely egyrészt a nyilvántartás, másrészt a hozzá kapcsolódó okiratszerkesztés kapcsán kizárólagosságot jelentő és minden más jogászi szabadfoglalkozáshoz képest indokolatlan előnyt jelentene.
(12.00)
Azért vehetem a bátorságot ennek az állításnak az itteni kifejtésére, mert Isépy államtitkár úrral együtt én magam voltam a legnagyobb támogatója annak négy-öt évvel ezelőtt, hogy a magyar jogintézményeket illető rehabilitási folyamatban a közjegyzőségeket oda, arra a helyre emeljük, ahol már régen kellett volna, hogy legyenek, és a szó szerint államosított közjegyzőséget a klasszikus magánközjegyzőséggel visszaállítsuk abba az állapotba, ahogyan azt a klasszikus magyar jogtörténet és jogrend megkívánja. Ehhez sok segítséget kaptunk itt a parlamentben, de azt is hozzá kell tennem, hogy ennek a munkának a véghezvitele nem lett volna egységes a közjegyzők igen erős nemzetközi egyesületeinek és a szomszédos Ausztria s más kormányok erre irányuló segítségének az igénybevétele és támogatása nélkül.
Amikor tehát mindezek ismeretében néhány évvel ezelőtt a közjegyzői kar jogaiba visszahelyeződve talán indokolatlanul, de mégiscsak a realitásokat figyelembe véve, a magyar jogászi élet legnagyobb jövőt ígérő, perspektívájában legirigyeltebb foglalkozási részévé vált, akkor természetesen azt is vállalni kellett ennek a döntésnek a hátterében és ennek a döntésnek a következményeként, hogy igen, lesz egy olyan jogászi foglalkozás, amelynek egy limitált száma alapján a működési kör és a terület egyfajta monopolhelyzetet fog jelenteni más jogászi területekhez képest. Mert természetesen a hagyatéki eljárásoknak a nyomán kialakuló jogi helyzet lebonyolításához közhitelű, valóban korábban állami feladattal egyenértékű felruházást kell hogy kapjanak a közjegyzők, és nyilvánvalóan azt sem lehet lehetővé tenni, hogy korlátlan számban működjenek Magyarországon közjegyzők. Éppen e rendkívül fontos közbizalmi jellegű jogi munkakör ellátásához fűződő szempontok miatt vállaltuk tehát azt az önök, a parlament döntése alapján, hogy néhány száz közjegyző lesz Magyarországon, nagyjában-egészében a bíróságok illetékességi területéhez és a bíróságok tagozódásához viszonyított formában.
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a modern közjegyzői munkának már remélhetőleg mind nagyobb, és remélhetőleg egyszer majd túlnyomó részét nem az a klasszikus és statikus közjegyzői munka fogja jelenteni, amely a hagyatéki eljárásokon keresztül a bírósági ügyekhez képest azzal párhuzamos munka, hanem a gazdasági élet vérkeringésében akár a cégbejegyzésre szoruló, akár az ingatlan-nyilvántartásra szoruló okiratok tekintetében a közjegyzők azonos képzettségű és azonos gyakorlattal, rutinnal rendelkezők körét is feljogosítja, mégpedig magasabb értékű okiratok szerkesztésére, mint az ügyvédséget.
Mindezt vállaltuk, tisztelt Országgyűlés, azt azonban, úgy gondolom, az akkori törvényhozási szándék nem vállalta és nem előlegezte meg, hogy ezzel a jelen törvényjavaslattal egy újabb hatalmas monopóliummal ruházzuk fel a közjegyzőséget, mégpedig olyan megoldással, mint ahogy azt az imént Sepsey Tamás képviselőtársam hangsúlyozta, hogy a kocsit is és a lovat is odaadjuk. Magyarul, a zálogjogra vonatkozó, közhitelességet igénylő okiratok szerkesztésének monopóliumát egyfelől csak a közjegyzők számára tesszük lehetővé, kizárva a közel tízezer ügyvédet ebből a körből, másfelől magát a nyilvántartást is a közjegyzőségnél helyezzük el. Ezzel nyilvánvalóan úgy kapcsolva össze a két kérdést ahogyan Sepsey Tamás mondotta , hogy az egyiket a másik nélkül nem vállalhatja el a közjegyzői intézmény. Nem hiszem, hogy olyan erősek lennének a közjegyzői kamarák, vagy olyan megoldásban gondolkodnának, gondolkodtak volna, hogy csak pusztán a nyilvántartás végett ragaszkodnának annak a nyilvántartási rendszernek a kiépítéséhez és birtoklásához, amelynek a Közbeszerzési Értesítőben fel is emelem, hogy jobban lássák a televíziónézők... (Felmutatja a folyóiratot)... hangot adnak. Ilyen, visszaélésszerű anomáliák történnek meg a magyar közéletben, hogy a Közbeszerzési Értesítőben még a parlamenti tárgyalást megelőzően egy köztestület hirdetést, ajánlati felhívást tesz közzé egy még meg nem született, meg nem vitatott törvényben esetleg őket megillető intézmény kiépítésével kapcsolatban. Ez nagyon furcsa, tisztelt képviselőtársaim, ezt mindenképpen szóvá kellett itt tenni.
Véleményünk, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tisztelt Országgyűlés , de azt hiszem, hogy ennél szélesebb körnek is az a véleménye, hogy ez a monopólium a közjegyzők számára semmivel sem indokolható. Nem indokolható ugyanis a jogintézmény jellegével, a jogintézmény által elérni kívánt cél tartalmával sem, hogy csak és kizárólag közokirati jellegű, tehát közjegyző által készített okirat rendelkezzen a zálogjognak az alapításáról. Hiszen nagyon hosszú idő óta közismert, a közvélemény előtt nagyon jól ismert, és a magyar polgári jogban zökkenőmentesen gyakorolt intézmény az ingatlan-jelzálogok alapítása, ami most majd meg fog változni, különböző válfajai lesznek, és könnyebb lesz nyilván a jogok érvényesítése is, felelősebb lesz a kötelezettség vállalása. De még egyszer mondom, hosszú-hosszú idő óta a nagyon nagy értékű, számilliókat már a magánforgalomban is ilyen számok vannak érő ingatlanokra jelzálogjogot alapítani, és ezzel kapcsolatos okiratokat készíteni, vagy ezeket feloldani, vagy bármi mozgást csinálni ezekkel kapcsolatban természetesen közjegyzői okirat nélkül egyszerű okiratban, ügyvéd ellenjegyzésére szoruló okiratban is lehet. Ettől függetlenül nyilvánvalóan nyitva kell hagyni a lehetőséget az ügyfeleknek a gazdasági élet vagy a privát szféra szereplőinek , ha ők úgy gondolják, a jogaikat nagyobb biztosítékkal kívánják körülvenni, akkor készíthessenek erről a közjegyzők közokiratot. Azt hiszem, hogy ennek semmi akadálya nincsen, hiszen a közjegyzői törvény amúgy is lehetővé teszi ezt.
Úgy gondolom, egyáltalán semmi sem indokolja, hogy most megtörjék azt a hosszú-hosszú, sok évtizedes, rendkívül nagy jelentőségű gyakorlatot, amely mindenféle okirat szerkesztésére feljogosította a professzionista jogászi munkát végző ügyvédséget és ennek különböző, az ügyvédséggel egy tekintet alá eső változatait és válfajait, a szabad ügyvállalási lehetőséget, és ezt a fajta jogi piacát a jogi szolgáltatásoknak, a jogi szolgáltatásra irányuló termékeknek még egyszer mondom, nem is biztos, hogy minden szempontból alkotmányos módon.
Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozottan azt szeretnénk, ha az előterjesztő meggondolná az előterjesztésnek ezt a részét. Természetesen annak nem vagyunk egyáltalán ellenzői bár itt most Sepsey képviselőtársam teljesen jogosan fejtette ki azt a gondolatsort, hogy az egyiket a másik nélkül nyilván nem érdemes elvállalni a közjegyzői karnak , hogy a szűk cégbírósági kapacitás figyelembevételével a sokezres, hosszú hónapos vagy netán éves hátralékokkal dolgozó cégbíróságra ne tegyünk újabb terheket. Ilyen az ingatlan-nyilvántartási rendszer is bár ettől idegen terület, de tudjuk, hogy olyan, amilyen sajnos , s ha ez a közjegyzői karon belül kiépíthető, és miért ne lenne kiépíthető, nem vagyunk ellenzői, hiszen ez egy modern, jól gépesíthető, viszonylag kis létszámú és hangsúlyozottan szakjogászokat foglalkoztató köztestület. Valószínűleg adottak tehát a feltételek ahhoz, hogy a nyilvántartást elvállalják, s ennek az anyagi hátterét, a szolgáltatásért még fölszámítható, az ügyfelekre indokolatlan terhet nem rovó ellentételezését nyilván meg kell tudni találni. De a legteljesebb mértékben ellenezzük azt, hogy az okiratokat, a zálogjoggal kapcsolatos valódi jogászi tevékenységet a törvényjavaslat által szándékolt módon csak a közjegyzők végezhessék.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)