Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszinte örömmel hallgattam az eddigi vitát. Az abban foglaltak arról győztek meg, hogy a Ház valamennyi politikai ereje számára fontos törvényjavaslatot tárgyalunk.Abban bízva, hogy ha az igazi egyet nem értés, illetve vita csak a körül a kérdés körül körvonalazódik, hogy ki készítse az okiratokat és hol vezessék a nyilvántartást, és ha az összes többiben meg tudunk egyezni, akkor rövidesen szavazni lehet erről a törvényjavaslatról.
Többen megfogalmazták azt az aggályt, hogy indokolatlan monopólium teremtődhet a közjegyzőség számára, ha azt a jogosítványt megkapja, amely a javaslatban létezik. Csak emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat arra, hogy néhány ilyen monopóliumot nem is olyan régen az ügyvédségnek ez a Ház megszavazott. Gondoljunk akár a választottbírósági eljárásra, vagy a gyorsító csomagban a cégeljárásra, vagy a polgári perrendtartás módosításaira, ami teljesen természetes, és nem is kifogásolta akkor senki.
Valójában ez a monopólium, amelyet a közjegyzőség kaphatna, azokon az alkotmányos elveken nyugszik, amelyeket leginkább az Alkotmánybíróság fejezett ki igen élethűen és pregnánsan az 1994-ben meghozott határozatában, amikor is leszögezte, hogy a közjegyző tevékenységét az állam igazságszolgáltató tevékenysége részének kell tekinteni. Ilyenképpen tehát egy állami feladat ráruházható. Hogy ennek az állami feladatnak kvázi állami szervként hogyan tud eleget tenni, arra legyen elég azon érvek közül egyet-kettőt ismertetni, amelyet ugyanez a határozat tartalmaz, amikor is különbséget tesz az ügyvéd és a közjegyző jogállása között.
Ami egészen nyilvánvaló, hogy mennyire nem piaci szereplő a közjegyző, azt abból lehet levezetni, hogy a közjegyzőnek szabott díjai vannak, miközben az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya; miközben az ügyvéd kötve van a megbízó utasításaihoz, a közjegyző nem utasítható, hiszen független ügyintézői személyiség. De ugyanezek igazak a helyettesíthetetlenségre, a félképviselet korlátozásaira és egy sor olyan szabályra, amivel egy szigorúbb, inkább az állami feladatvállalás garanciát megteremtő tevékenysége felé mozdítja el a közjegyzőségre vonatkozó szabályozás a közjegyzőt.
Amikor ezt a javaslatot tettük, úgy gondoltuk, hogy ezek elég garanciát jelentenek ahhoz, hogy a közjegyző közhiteles módon vezetni tudja azt a nyilvántartást, amelyet ez a zálogjogra vonatkozó törvénymódosítás jelent.
Igaz az, hogy az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatosan ilyen szabályok még nincsenek, de azért nem egyedülálló: Európában és az emberi jogokat és a jogállamiságot igencsak régóta építgető országokban közokirat alapján lehet csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzéseket tenni olyan országokban például mint Belgium, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és Németország. Azt hiszem, ha az EU-konform szabályozás felé igyekszünk elmozdulni, és a jogszabályainkat nem egy-két hónapra, hanem hosszú évre előre, tartósan kíséreljük meg megalkotni, akkor talán egy érdemi vita után konszenzus teremthető ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)