Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a jegyzék szerint utolsó ellenzéki képviselő megpróbálom kicsit össze is foglalni azt, amit ma délelőtt hallottunk. Egyrészt az az érzésem, hogy amikor a kormányprogramot elolvastuk, már akkor érezhető volt az, ami utána megmutatkozott abban, hogy az országgyűlési bizottság elnevezéséből a "családvédelmi" szó kivételre került, valamint abban, hogy a Családvédelmi Tanácsot megszüntették, vagyis hogy a családok kérdése egyszerűen a leszakadottak segélyezésére fog szorítkozni, miközben az átlagcsaládok helyzete sodródhat ebbe az irányba. Azt szeretném mondani, főleg kormánypárti képviselőinknek, hogy nem vallani kell a családpolitikát, hanem cselekedni. És mi a cselekedeteket próbáltuk meg számon kérni épp úgy, mint az a bizonyos karikaturisztikus mondás mondja, amikor a tanárnak azt mondja a szülő, hogy a gyerekemet nem szagolni, hanem nevelni kellene. A családpolitikára nagyon gyakran hallottunk már olyan választ, hogy pénzügyi megfontolások miatt nincs erre, nincs arra, nincs amarra lehetőség. Nos, én azt hiszem, hogy az államélet működésére mindig elő tudjuk kaparni a pénzt, ha ezt fontosnak, döntő kérdésnek látjuk, akkor annyi pénzt, amennyit célszerű erre fordítani, annyit igenis kell és fogunk tudni biztosítani. Ha akarunk! A problémánk lényege tehát az, hogy a kormány egyszerűen a szociálpolitika részének tekinti a családok kérdését, és ez az, ami számunkra a gondokat okozza. Hiszen ami megnyilatkozik az intézkedésekben de most nem mehetek bele a részletekbe időhiány miatt, a gyed-gyestől kezdve a családi pótlék, pályakezdők önsegélye, lakás, gyógyszerár-támogatás stb téren , mind ennek a szempontnak a hiányát jelzi. Ez a mi gondunk. Amikor a kormány gyakran azt állítja, hogy ha valaki bírálja a szociálpolitikáját, az balról akar előzni, az egyszerűen egy félrevezetés. Egyértelmű a felsorolt, ma megkapott példákból is, hogy egy családépítő, családvédő politikát próbál meg helyettesíteni egy folyamatos költséget jelentő, de a segélyezetteket helyzetükből kiemelni nem tudó szegénypolitikával. Annak idején sokan tréfálkoztak azzal, hogy a Népjóléti Minisztérium nevet adtuk a minisztériumnak. Azt hiszem, hogy most fenyeget az a veszély, hogy tényleg átkeresztelhetjük szegényügyi minisztériummá.
Közismert adat, és erre is volt már ma többször célzás, hogy a gyermekes családok között a legtöbb a szegény Magyarországon. Az a kérdés, hogy erre a helyzetre hogyan hatnak ezek az intézkedések. Itt megint nem látunk célzottságot. Esélyegyenlőtlenség az igazi gond. Ez az esélyegyenlőtlenség nem fedhető el azzal, hogy vannak Magyarországon olyan családok, ahol kétségtelenül az Internettel tud beszélgetni a gyerek. Én attól félek, hogy ez Tiszazugra még hosszú ideig nem lesz jellemző. Bár lenne egyáltalán jellemző valamikor, és ezek a hatások nyilvánvalóan nem lehetnek végletesek, mert azt talán mégsem gondolja senki komolyan, hogy a tévé valamikor a szoptatás feladatát átveszi az anyáktól.
A népességfogyással kapcsolatban szintén kapcsolódó kérdések vannak. Tudjuk, hogy míg 1970-ben a természetes szaporulat 31 ezer fölött volt, addig '94-'95-re a természetes fogyás érte ezt el. Ugyanakkor a betegségi mutatóink is borzasztóak. Ez és főleg a fogyás nem amiatt van, mert felzárkóztunk a jóléti társadalmakhoz, ezt nagyon jól tudjuk. Tehát meg kell keresni az igazi okokat és ezen kell valami módon segíteni, legalábbis ha hatékonyan javítani nem tud a kormány, akkor ne rontson rajta. Az az alapelv, hogy a halott ember nyilván nem termel értéket és a meg nem születő gyermek sem fog értéket termelni, ez tehát a gazdaság mozgatóereje nem lehet.
Többen kifogásolták azt, hogy nem voltak ma megnyugtatók a szavak, hanem nagyon is élesek voltak néha. Azt hiszem, nagyon álságos lett volna megnyugtató szavakat mondani, hiszen azt látjuk, hogy miközben az ország vagyonának egy átstruktúrálódása, durvább szóval azt is lehet mondani, hogy magáncélú széthordása folyik, addig a nevében is szocialista jelzőt viselő kormány éppen a legfontosabb közösségi feladatoktól vonta el a pénzt. Ezen az nem segít, ha cselekvés helyett olyan mondatokat hallunk éppen kormánypárti képviselőktől is, hogy tudnánk, kell, lenne, van szükség, alaposabban végiggondolandó. A Bokros-csomagot elég alaposan végiggondolták ebből a szempontból? Attól tartok, nem! Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)