Veér Miklós (MSZP)
VEÉR MIKLÓS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ígérem nagyon rövid leszek, hiszen az idő is erre kötelez. Én igazán csak a tartalmát tudom elmondani annak, amit mondani szerettem volna. Fel akartam sorolni és egy kicsit magyarázni azt a Maszlov piramist, ami az emberi szükségletek egymásra épülését mutatja be, erre már nincs idő. Szólni szerettem volna a családoknál a legfontosabb erőforrásról, a pedagógiai erőforrásról, arról a szeretetkapcsolatról, amire igazán építhetnénk. Ugyanakkor egy példát szerettem volna elmondani arról, hogy nemcsak pénzkérdés a családok pedagógiai segítése, hiszen a harmincas években a szüleimet összeadó, eskető pap egy kézikönyvet adott számukra, amiben a legelemibb, a legfontosabb szükséges információkat megkapták és egy jó kis mankó volt arra, hogy egy kezdő család hogyan nézzen a jövője felé.
A harmadik, amit még mondani szerettem volna, igen, vannak olyan államigazgatási tényezők ahogy Kökény Mihály mondta , akik nem igazán fogják fel szerepüket. Egy példát mondanék erre. Választókörzetem egyik városában ki volt írva, hogy amíg a városnak nincs költségvetése, addig a segélyezés szünetel. Ez nemcsak döbbenetes, felháborító, törvénysértő, hanem mindenképp az érzéketlenség iskolapéldája és a felfelé mutogatás tipikus esete, még az a szerencse, hogy ebben a városban az önkormányzatban csak az MSZP-s frakció van ellenzékben.
A lényeg, jó lenne, hogyha segíteni nem tudnak az önkormányzatok, akkor legalább ne ártsanak.
A mondandóm végére: én azt hiszem, hogy valamennyiünket meggyőzött ez a mai nap, hogy a családpolitika az a terület, ahol lehetséges a kormányzó pártok és az ellenzéki pártok kézfogása. Én József Attila gondolatai helyett most Váczi Mihályt idézem: "Érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz és te is tiszta, jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled, hogy szép dolgokért élsz és érdemes élned."
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)