Kovács Kálmán (KDNP)

1996. február 27.

DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Szétverie a kormány a magyar közoktatást? Ezt a kérdést a csepeli, a székesfehérvári, a szegedi és még számos más településen most folyó pedagóguselbocsátások és iskolabezárások, a tervezett debreceni pedagógussztrájk és a tervezett szegedi pedagógustüntetés indokolja. Tájékoztatom önöket, hogy ma délután 16 órától pedagógustüntetés lesz Szegeden, mert eddig megszüntettek 360 pedagógus álláshelyet, és a közművelődési iroda vezetője szerint ez fele a végleges adatoknak.

(15.10)

Azt is el kell mondanom, hogy a Deák Ferenc Gimnáziumból kiindulva aláírás-gyűjtő akció indult, amelynek eredményeként több mint 23 ezer aláírást adtak le a városházán. Ez azt bizonyítja, igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a társadalom nem közömbös, nem nézi jó szemmel az oktatásügy leépítését, és bármennyire is igyekeztek, nem sikerült a társadalom többi rétegét szembefordítani a pedagógusokkal.

A kormányzat ugyanakkor sikerpropagandája lázában nem figyel oda kormánypárti, MSZP-s önkormányzatok véleményére sem. Nem én mondom, hanem pontosan Szeged MSZP-s alpolgármestere fogalmazta meg a közgyűlés nyilvánossága előtt, hogy az oktatási normatívák emelése csak látszatintézkedés a kormányzat részéről, mert az önkormányzatokat sújtó egyéb elvonások miatt az oktatásra 11 százalékkal kevesebb jut. Önkormányzati szakemberek szerint ez nem szegedi jelenség, hanem országosan így van, ezért éljük most az iskolabezárások és pedagóguselbocsátások időszakát. Természetesen én nem fogalmazok olyan finoman, mint egy MSZP-s alpolgármester. Ezért az olyan normatívaemelést, amelyet a kormányzat végrehajtott, a szemfényvesztés, a politikai bűvészmutatvány kategóriájába sorolom.

De a kormányzat bátor. Ezt szintén nem a Kereszténydemokrata Néppárt hangoztatja, hanem kormánypárti oldalról halljuk unos-untalan. A viccbeli példabeszéd alapján ezt inkább súlyos látászavarnak kellene értékelnem. A kormányzat ugyanis képtelen belátni, hogy tevékenysége rövid és hosszú távon egyaránt katasztrofális színvonalcsökkenést okoz a ma még európai színvonalú oktatásunkban. Bízom abban, hogy nem ez a cél. A kormányzat bátorságának bizonyítéka viszont az, hogy az idézőjelbe tett piszkos munkát nem maga végzi el, hanem az önkormányzatokat kényszeríti erre. Ezért nem tudom az önkormányzatokat elmarasztalni, talán még Szeged önkormányzatát is megérteném, ha a város MSZP-s polgármestere, egyébként pedagógus, a választási kampányban nem azt ígérte volna, hogy ha megválasztják, akkor egyetlen pedagógust sem fognak elbocsátani. De a bátor ígérgetés szintén jellemző a kormánypárti politikusokra szinte minden szinten.

Csak egy példa, idézet az MSZP választási programjából: "A közalkalmazotti törvény szerinti A/1-es fizetési osztályt a minimálbérhez igazítva gondoskodik a pedagógusok bérének megfelelő szinten tartani" mármint az MSZP. Micsoda gyönyörű ígéret! Csak nem igaz! Ha át akarnám venni egyes kormánypárti képviselőtársaim kioktató, arrogáns modorát, most egészen más jelzőket használnék. Így szerényen csak annyit említek meg, hogy a minimálbér 14.800 forint, fokozatosan emelkedő, az A/1. kategória pedig évek óta 8.500 forint.

Bátor a kormány az egyre erősödő visszafelé mutogatásban is. Mert minél inkább rádöbben a kormányzat, hogy nem tud az előtte álló feladatokkal megbirkózni, ígéreteinek betartásáról nem is beszélve, úgy erősödik az előző kormányzat elmarasztalása. A tények viszont mást mutatnak. Az előző kormányzat például az óraszám csökkentéssel megmentett 4000 pedagógus munkahelyet, a jelenlegi kormány a már eddig megszüntetett pedagógus-munkahelyeken túl a tervezett óraszámemeléssel fenyegeti további 15-20 ezer pedagógus munkahelyét, családjának megélhetését. Természetesen mindenre van válasz. Egyik MSZP-s képviselőtársam korábban azt mondta, nem kellett volna populista módon óraszámcsökkentést végrehajtani. Én viszont azt mondom, az ígéreteket illik betartani.

Visszatérve a szegedi eseményekhez a kialakult helyzetért a kormányzat felelős, a kormányzat kényszeríti az önkormányzatokra az oktatásügy leépítését. Hogy ebben a nagy leépítésben itt-ott törvénytelenségek, szabálytalanságok is történnek, az lényegtelen. Mármint a kormány számára, hiszen a kormányzatot az Alkotmánybíróság döntése sem érdekli, nemhogy olyan kisebb törvénytelenségek, mint amelyek pontosan Szegeden történtek például az óvodai leépítésekben. Talán csak annyit: amikor a vezető óvónők a megbeszélésén felvetették az irodavezetőnek, hogy a további leépítések törvénytelenek és már egyes óvodák eddig is törvénytelenül működnek, azt mondta az irodavezető, hogy nem kell mindig a törvényességet emlegetni. Vagy azt mondta az MSZP-s alpolgármester, hogy a törvényesség betartásából nem lesz pénz. Szeged kormánypárti képviselői a kormány bizonyítványát magyarázzák ahelyett, hogy választóikat képviselnék.

Végezetül válaszolva a felszólalásom címében feltett kérdésre, hogy szétveri-e a kormány a magyar közoktatást, a válaszom, ha így folytatja, határozott igen. Ezért voltam kénytelen napirend utáni felszólalásomban a társadalom figyelmét erre a reális veszélyre felhívni, mert a pedagógusoknak, szülőknek, az egész társadalomnak fel kell emelnie a szavát a magyar oktatásügy, a magyar jövő érdekében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)