Szabó Sándorné (MSZP)

1996. február 27.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány családpolitikájáról szóló vitanap reményeink és szándékaink szerinti legfőbb, a kormánypártok által is felvállalt és támogatandó célja az, közösen gondolkodjunk arról, ami közös ügyünk, a magyar nép ügye, ami nem kisajátítható egyetlen politikai erő által sem. A gondolkodás közös lehet, hiszen a családokat érintő döntések nem választási ciklusokhoz kötődnek. A családok ügye nem pártügy, noha politikai ügy, ha a politikát a közügyek intézésének tekintjük.Családpolitika. Elég sokszor elhangzott ez ma már, szeretném ezt a fogalmat értelmezni, és szeretném összefüggéseiben kezelni. Ebben az esetben tehát a családpolitika nem népesedéspolitika, nem ifjúságpolitika, nem szociálpolitika, nem foglalkoztatáspolitika, nem oktatáspolitika, nem egészségpolitika, nem területfejlesztési politika, hanem mindez együtt. Erre szeretném fölhívni a figyelmüket. Tévúton jár az, aki leszűkítve kezeli ezt a fogalmat. Mert maga a család is gazdag, sokszínű, tág fogalom. Apáink még úgy kérdezték egymástól: hány családod van, ami azt jelentette, hány gyereked.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a család érzelmi, vérségi köteléket jelent, egy olyan kis csoportot, amelynek sok megjelenési formája van az egyszülős, kétszülős, több generációs családon át az élettársi kapcsolatokat is magában foglalva. A család Victor Hugo szerint a társadalom kristálya. A család sok feladatot tölt be életünkben és állandóan változó feltételek között kell működnie. A politika felelőssége: mindig a lehető legtöbbet juttatni a társadalmi újratermelést végzőknek, úgy adaptálva a szociálpolitikát a piaci rendszerhez és társadalmi következményeihez, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képességeihez igazodva építsen ki egy új jóléti rendszert.

Tisztelt Képviselőtársaim! A család, a mi saját családunk egyedi és megismételhetetlen, gondjaival, örömeivel, küzdelmeivel, bánataival, boldogságával. A harmadik évezred küszöbén álló mai magyar családnak sok feladatot kell megoldania, betöltenie. Béki Gabriella már elsorolta ezeket a funkciókat. Miután tudom, hogy ismétlés a tudás anyja, és nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, szeretném még egyszer elmondani, hogy nemcsak a gyermekvállalási funkciója működik a családnak, hanem van egy gazdasági funkciója, van egy szocializációs funkciója, van egy gondoskodó funkciója, érzelmi biztonságot adó funkciója és státuskijelölő funkciója is, ami azt jelenti, hogy a család társadalomban betöltött helye a gyerek számára örökítődik valamilyen úton-módon. Ha elvárjuk a családtól, lássa el mindezen feladatokat, ehhez segítséget kell nyújtania a társadalomnak, hiszen társadalmi feladatot lát el. Itt van a lehetősége, sőt kötelessége mindenkinek, hogy segítsen a családoknak. De már nem atyáskodó, paternalista módon, hanem egy korszerű, partneri felfogásban.

Vegyünk egy példát, a gyermekvállalást. Hazánkban házasságban született 1994-ben a gyermekek 80,6 százaléka, házasságon kívül 19,4 százaléka. A vállalt gyermekek számában is jelentős elmozdulás figyelhető meg. A száz családra jutó családtagok száma '49-ben még 339 fő volt, '94-ben ez 290 főre esett vissza. A gyermektelen családok aránya '49-ben 26,8 százalék, '94-ben több mint egyharmad, 33,9, a gyermekeseké '49-ben 60,3, '94ben 52,7. Az egyszülős családok aránya is növekedést mutat, '94-ben 13,4 százalék. A kétgyermekes családok aránya nőtt, a három-, illetve többgyermekeseké jelentősen csökkent. A háromgyermekes családok aránya '49ben még 9,3 volt, napjainkra ez 3,5 százalék. Egy döbbenetes adat került a kezembe, a négy- és többgyermekes családok aránya 8,7 százalék volt '49-ben, napjainkban ez 0,6 százalék.

Mit tud tenni ebben a helyzetben a családpolitika, tudva azt, hogy a gazdaság nehéz helyzetben van és tudva azt is, hogy a szükség nagy úr. Egy biztos, képviselőtársaim, a hálószobai döntésekre nincs igazán hatása. Az anyasági juttatásokat kell kiterjeszteni és a kormányprogramnak megfelelően a gyest munkaviszony- előzménynélkülivé tenni és az összegét a lehetőségekhez képest valamelyest emelni. Miniszter úr említette, 9600 forintban állapították meg az összegét.

(10.20)

A rendszer másik eleme a gyes és a gyed egységesítése, szintén a rászorultak felé történő nyitással. A gyed korábban a középrétegek számára magas összegű ellátást nyújtott a gyermek gondozása idején. Ezt, sajnos, a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudjuk tovább vállalni.

A családtámogatási rendszer harmadik, legtöbbet vitatott eleme a családi pótlék. Miután tudjuk, hogy nincs annyi forrás, hogy mindenkinek továbbra is lehetne alanyi jogon juttatni, lépnünk kellett. Ez egyidejűleg három problémát vetett fel, amelyeket legyünk őszinték úgy gondolom, nem is igazán sikerült 100 százalékosan megoldani. Ezért örültem annak, hogy a miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy áttekintésre kerül a családi pótlék rendszere.

Az egyik ilyen gond, ami a családi pótlékkal felvetődik, hogy a jelen helyzetben igényelni kell és nem biztos, hogy az igazán rászorultak tudják ezt, illetve kitöltik majd a papírt, és egyáltalán eljut-e hozzájuk ez. A másik: a rászorultság mérése. Jó az egy főre jutó jövedelem mint mérőszám, de ahol nem tiszta a képlet szürkegazdaság, feketegazdaság és hasonló , ott azt hiszem, ez további gondokat vet fel. A harmadik számomra ez is gondot jelenthet -: hogy a keletkező megtakarítást nem kapják meg a ténylegesen rászorulók, például a legszegényebb 20 százalék, akiknél a családi jövedelemben a családi pótlék majd 10 százalékot teszi ki.

A családi pótlék alanyi jogon jár továbbra is, tehát nem sérül az alanyi jogosultság a három- és többgyermekeseknél. Tudjuk azt, hogy a többi család esetében egy jövedelemkorlát került bevezetésre. Szeretném felhívni a figyelmet arra és számoljanak egy kicsit velem , hogy 1995-ben a havi bruttó átlagkereset havi 38.900 forint volt, ami nettó 25.891 forintnak felel meg. Egy kétkeresős, kétgyermekes családban, ha mindkét kereső a nemzetgazdasági átlagkeresettel rendelkezik, akkor az egy főre jutó nettó jövedelmük 12.945 forint, tehát sajnos bőven jogosultak a teljes összegű családi pótlékra.

Készültek számítások arra is, hogy a különböző típusú és különböző jövedelemmel rendelkező kétkeresős családok közül milyen jövedelemnagyság és milyen jövedelemösszetétel mellett maradnak ki a családi pótlékból. A számítások szerint egy kétkeresős kétgyermekes család havi 120 ezer forint feletti bruttó együttes jövedelem mellett marad ki az ellátásból. A kétkeresős egygyermekes család 90 ezer forint feletti együttes bruttó jövedelem felett esik ki ebből.

Ezek azok a számítások, amelyek alapján elmondhatjuk, hogy az új családipótlék-rendszer a valóban rászoruló, alacsony vagy közepes jövedelemszinten élő családokat nem érinti hátrányosan. Másik oldalról nézve ugyanezt: a családok mintegy 10 százaléka esik csak ki a rendszerből.

A családi pótlék új rendszerének megfogalmazása, bevezetése, azt hiszem, tanulsággal is szolgál. Intő példa arra, hogyan nem szabad kommunikálni egy tervezett lépésről. Először a rászorultság gondolatának bevezetése váltott ki óriási ellenállást, majd az összeghatárok. Úgy gondolom, valahol érthető is volt ez a negatív fogadtatás, hiszen szerzett jogokat vett vissza, illetve ezeket csorbította. Az előbbi számadatokkal remélhetőleg sikerül bizonyítanom, sokak számára nem jelent veszélyt a családi pótlék elvesztése. Az már a jövő gondja kell legyen, és szerintem a nagyon közeljövőé, hogyan lehet a legrászorultabbakon jobban segíteni, persze a gazdaság teherbíróképességét is figyelembe véve. Hiszen tudjuk, mint Béki Gabriella említette, a magas gyermekszám nagy eséllyel juttatja a családot a szegénységi küszöb közelébe vagy az alá.

A családpolitika másik fontos eleme a központi költségvetési forrásokon kívül a települési önkormányzatok szociális rendszere. A települési önkormányzatoknak van lehetőségük a területükön élő családok segítésében.

A következő nagy segítőrendszer a családsegítő központok rendszere, amelyik azt hiszem tényleg aktívan és a családokhoz közeli módon tud a konkrét családi élethelyzeteken segíteni. Úgy gondolom, hogy a családpolitika valójában egy nemzedéki szerződést is megjelenít. A nyugdíjasok is, hasonlóan a gyermekesekhez, a családi pótlék keretein belül kell hogy segítséget találjanak. A szegénységi küszöb közelébe, illetve alá csúszott harmadik csoport a munkanélküliek csoportja, illetve családjuk. A foglalkoztatáspolitikáról, mint az aktív családpolitikai eszközök egyikéről később szól majd képviselőtársam.

A családpolitika nem egyenlő a segélyezéssel sem. Szem előtt kell tartani minden családpolitikával foglalkozónak azt a régi mondást, ne csak halat adj az éhezőnek, hálót fonni is tanítsd meg. E gondolatmenetnek megfelelően a kiegyensúlyozott területfejlesztés is szerves része kell hogy legyen a kormány által képviselt, a családok lecsúszását megállító politikának, döntéseknek.

A családok, úgy gondolom, gondoskodó funkciójukban a lakáskörülmények miatt gátolva vannak. Akinek a családjában előfordult például combnyaktörés, azt tudja, milyen hihetetlenül nehéz feladat elé kerül az egész család a beteg szülő ápolásának idejére. Az ápolási otthonok építése éppen emiatt is válik egyre halaszthatatlanabb fontosságúvá. A családszerkezet változása, a csonkacsaládokban élő, illetve veszélyeztetett fiatalok számának növekedése miatt reményeink szerint hamarosan, pontosabban talán már következő hónapban, a parlament elé kerül a gyermekvédelmi törvény, illetve a gyermeki jogokról szóló törvény.

Tisztelt Képviselőtársak! Említettem már, hogy a családpolitika nem lehet a pártpolitika eszköze. A családok folyamatosságot képviselnek a társadalmon belül, míg a politikai pártok ciklusokban gondolkodhatnak. Pontosan emiatt rendkívül fontos a szabadság kis köreinek, a civil szervezeteknek, az egyesületeknek a bekapcsolása a társadalom vérkeringésébe. Egy ilyen szervezetre jó példa az, amit mi Győrben 1987. júniusában hoztunk létre. Ez volt a Família Nagycsaládos Egyesület, büszkék is vagyunk rá, mert ez volt az országban az első. Országos hálózat alakult ki a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tevékenysége kapcsán. Működése során ez a szervezet ismertségre és tekintélyre is szert tett. Aktivitását mutatja a "nagycsaládos"-hozzászólás is a mai napon. Úgy gondolom, hogy mindaz, amit megfogalmaznak, hosszú távú céljainknak, társadalmi céljainknak is megfelelnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A családpolitikai vitanap meggyőződésem szerint csak akkor tudja kielégíteni a vele szemben támasztott elvárásokat, ha a parlamenti patkó mindkét oldalán a felszólalók a magyar családok ügyét közös ügynek tekintik. Ehhez szeretnék én innen is, most is segítő, tartalmas és konstruktív javaslatokat kérni, olyanokat, amelyek megvalósítására van remény és esély, tehát járható útja van, és nem olyat, ami ugyan jól hangzik, csak egy baja van, irreális. Ilyennek tartom például azt a javaslatot, amely a családi pótlékot a nyugdíjminimumra tervezné felemelni. Ennek költségkihatása 110 milliárd forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közös gondolkodáshoz felelős gondolkodás is kell. Erre kérem önöket, hisz ez a mi dolgunk ebben a Házban, és azt hiszem, ez nem is kevés. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)