Dobos Krisztina (MDF)

1996. február 27.

DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy türelemmel és figyelemmel hallgattam a mai családpolitikai vitanapot és azt a kezdő mondatot, amit miniszter úr mondott, hogy a család fontosságát a kormány tudja és vallja. Ezután akár meg is nyugodhattam volna, de valójában úgy érzem, lehet, hogy a kormány tudja és vallja, de mélyen titkolja, mert nem tudjuk, hogy mit gondol a kormány. Nem tudjuk, hiszen képviselőtársaim, nemcsak ellenzékiek, hanem kormánypártiak is elmondták, hogy a jogalkotásban milyen problémák vannak. Elmondták, hogy az intézményrendszer milyen nehézségekkel küszködik, és elmondták, hogy az ellenőrzés gyakorlatilag nem működik. Én azonban mégis egyetlen egy kérdésről, a nevelésről szeretnék önöknek egypár mondatot mondani.Én úgy hiszem, hogyha a kormány tudja és vallja a család fontosságát, akkor ennek a kormánynak lehetősége volt, hogy kiadjon egy nemzeti alaptantervet, amiben szerepel a család, szerepel a családi életre nevelés. Ez mint ahogy kormánypárti képviselőtársam elmondta az óvodában kell hogy kezdődjön, hiszen a családok, az iskola és a különböző intézményrendszer közös működésében lehet csak a család értékét feltárni és erre nevelni. Ez a nemzeti alaptanterv, amelyik kiadásakor elsöpörte a nemzeti alaptanterv alapelveit, amely egy fejezetben a családi életre neveléssel foglalkozott, 259 oldalt tartalmaz, ebben a 259 oldalban 3, azaz 3 mondat szerepel.

(13.10)

Én úgy hiszem, hogy talán ezt a három mondatot fel kell önöknek olvasnom. "Tananyag: A család, mint életünk alapvető közössége. Minimális követelmény, amit mindenkitől el lehet várni, hogy tudja, hogy a család legfontosabb feladata a gyermekek nevelése, tudja, hogy a magyar népesség évek óta csökken." Ez a nyolcadik évfolyam tudásanyagát tartalmazza. De kell valamit tudni a 10. évfolyam után is a családról, mégpedig a következőt: "Házasság (Mint otthonteremtés, mint érzelmi, biológiai, gazdasági, jogi és erkölcsi szövetség, családtervezés)."

Én úgy gondolom, hogy még egy mondat, a harmadik mondat, ami talán nem untatja önöket: "Családi kapcsolatok (szülő és gyermek kapcsolata)."

Ha ez a kormány ezt a három mondatot tudta a családi életre nevelés kapcsán elénk tárni de nem elénk, hanem a magyar ifjúság elé tárni , akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy nem tudja, hogy mi a családi életre nevelés; nem tudja, hogy az óvodában miről kellene a gyerekeknek beszélni, nem tudja, hogy a kisiskolás korban milyen fontos a család és az iskola kapcsolata, hogyan kellene segíteni a sokszor csonka családokat, a sokszor nehéz helyzetben lévő családokat, hogy a következő nemzedék családszemlélete más legyen; nem tudja, hogy mit kellene a serdülőknek mondani, és azt hiszem, hogy ez a három mondat azt mutatja, hogy valójában nem is kívánja a jövőben sem a családok helyzetét megváltoztatni.

Én nagyon nagy örömmel hallgattam több kormánypárti képviselőtársamat, aki olyan kérdést vetett fel, hogy nem beszélünk arról, hogy a tudatban vagy a nevelésben mit kell tenni. Nem beszélünk róla, hiszen sem az iskolában, sem a médiában, sem az intézményrendszerünkben nem jelenik meg a család szerepe. De mit várhatunk akkor, hogyha így nevelkednek fel a gyerekeink? Mit várhatunk az elkövetkezendő időben? Én azt hiszem, hogyha ezen nemzeti alaptanterv alapján nevelkednek fel, akkor az elkövetkezendő, vagy azt követő kormányok miniszterei hasonló módon fognak tenni.

Végezetül, úgy hiszem, bár látom, hogy képviselőtársam haragszik azért, mert idéztem a nemzeti alaptantervből , úgy gondolom, hogy ez a tragédiája ennek a családpolitikai vitanapnak, hogy nem került szóba, hogy mit kívánunk a következő nemzedékeknek elmondani, és ezért a következő nemzedékek számára is rendkívül nehéz lesz a családok helyzete. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)