Bajor Tibor (MSZP)
BAJOR TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezet korábbi 5. §-a a kistérséget úgy határozza meg, hogy a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység, egymással intenzív kapcsolatban lévő önszerveződő, egymással határos települések összege.Ez az intenzív kapcsolat véleményem szerint nem más, mint a területfejlesztési önkormányzati társulás, és ennek a fogalmi tisztázására nemcsak a törvény megalkotása miatt van szükség, hiszen az állampolgárok jelentős része el sem hagyja gyakorlatilag ezt a kis térséget élete során, itt lakik, itt élnek szülei, rokonai, itt van a munkahelye, gyermekei iskolája. Ebben a környezetben érik őt mindazok a hatások, amelyek életminőségét meghatározzák.
Megalapozott területfejlesztésről csak akkor beszélhetünk, ha ezeket a kistérségeket komplex módon kezeljük, hiszen itt minden összefügg mindennel. Egy-egy folyamatból kiszakított fejlesztési program a kistérségek területén lehet ugyan látványos, de hatása erősen megkérdőjelezhető. Gondoljunk csak az utóbbi négy év gáz-, iskola- és szennyvíz-beruházásaira. Egy-egy kistérség megalakulását elősegíteni lehet, erőltetni azonban értelmetlen. A gazdasági-társadalmi folyamatok akkor is hatnak, ha ezt nem rögzítik jegyzőkönyvek. De ha azt akarjuk, hogy egy-egy kistérség megalapozottan fejlődjék, akkor igenis ennek a kistérségnek fel kell vállalnia, hogy társulást hoz létre, a kistérség egészére területfejlesztési koncepciót dolgoz ki vagy dolgoztat ki, és ennek alapján programot fogad el, sőt a megvalósulás érdekében összehangolják az érintett önkormányzatok rendezési terveit, pénzügyi lehetőségeit, úgy, mint ahogy azt a 10. §-ban javasoljuk.