Tirts Tamás (Fidesz)

1996. március 3.

TIRTS TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen már az előző parlamenti ciklusban is volt szerencsém a személyi szám és a hozzá kapcsolódó törvényjavaslatok tárgyalásával mint ellenzéki képviselő foglalkozni, és tulajdonképpen ebbe a sorba illeszkedik a mostani törvényjavaslat: a T/1876. számú, "a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módról és azonosítási kódokról" című törvényjavaslat is.Két héttel ezelőtt itt, a Házban elkezdődött a törvényjavaslat általános vitája, és azt kell mondjam, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha ez az állampolgárokat a későbbiek során komolyan érintő kérdéskör hogy úgy mondjam főműsoridőben kerül napirendre, de megértem azt, hogy nagyon sok más fontos törvényjavaslat is van.

A beterjesztett törvényjavaslat vizsgálata során célszerű figyelembe venni azokat az előzményeket, amelyek kapcsán ez a törvény megszületett, és ezeknek a főbb állomásait röviden felsorolom. Először is: az Alkotmánybíróság már az 1991/15. számú határozatában kimondta, hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyi azonosító kód alkotmányellenes, hiszen ezáltal az ugyanarra a személyre vonatkozó adatokat könnyen és biztosan lehet azonosítani, összegyűjteni egy olyan rövid, technikailag könnyen kezelhető kód segítségével, amely az akkori személyi szám volt, és ez adott esetben egy összekapcsolás során egy speciális személyiségképet is kirajzolhat.

Az egységes személyi kód kiválóan alkalmas különböző nyilvántartásokban fellelhető személyes adatok eseti összekapcsolására, ezzel tehát egy személyiségprofil kialakítására. A személyi szám mindezek miatt ellentétes az adatvédelemhez való jog elvével, ezen belül többek között az osztott információs rendszerek elvével, így sem az állami szféra, sem az államigazgatás egésze nem tekinthető olyan egységnek, amelyen belül egyetlen egységes személyazonosító kódot lehetne bevezetni vagy használni.

Tehát ez egy nagyon fontos kiindulási pont volt 1991-ben. Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény kimondja, hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel alkalmazása tilos. Vagyis a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló, szintén '92-es LXVI. törvény a személyi szám használatát 1995. december 31-ig engedélyezte használni. Eközben elkezdődött az egyes ágazatokban a személyi szám mellett az úgynevezett eltérő, ágazatspecifikus azonosítók használata, így például a társadalmi azonosító jel, a taj-szám is megjelent.

A fenti előzmények után ez volt az előző ciklusban jelentkezett a Bokros-csomagban mondjuk így az a durva támadás, ami az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatait illetően a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvénynek a személyi szám időbeli használatára vonatkozó korlátozó rendelkezése ellen szólt.

(18.40)

Mindezekhez képest úgy gondolom, hogy ez a most beterjesztett javaslat olyan úton indul el, ami mindenképpen üdvözlendő, és az előttem szóló frakcióképviselők, mind az ellenzék részéről tehát a két héttel ezelőtt ebben a témában felszólaló képviselők üdvözölték is azt, hogy most a törvényjavaslat alapvetően jó úton indul el, hiszen az osztott adatrendszerek, az osztott azonosítók elvén megy tovább.

Végül is azt kell hogy mondjuk, hogy mindez több mint öt éve húzódó és érzelmileg is erősen megosztó vitát eredményezett; hiszen mind az informatikusok, mind a jogászok között hatalmas vita támadt, hogy milyen módon és milyen mélységben lehet azonosító jeleket használni.

A most a Belügyminisztérium által előterjesztett személyazonosító jel helyébe lépő azonosító módokról és kódokról szóló törvényjavaslat indoklása szerint követi az Alkotmánybíróság vonatkozó előírásait, így szabályozási koncepcióként az ágazatspecifikus azonosítók használatát kívánja meghonosítani. Ennek során az alábbi alapelveket emeli ki:

1. Csak az ágazatspecifikus nyilvántartási rendszerek alkotmányosak.

2. Több személyazonosító kód együttes és kötelező használata ugyanarra a célra alkotmányellenes.

3. Miután az azonosító kódok használata a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozását jelenti, csak akkor lehet alkotmányos, ha megfelel annak a követelménynek, hogy a korlátozásnak elkerülhetetlenül szükségesnek, a cél elérésére alkalmasnak és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányosnak kell lennie.

4. A személyes adatok felhasználása az adatalanyok számára világosan áttekinthető legyen.

Megítélésünk szerint nem kétséges, hogy ezek az alapelvek megfelelnek az Alkotmánybíróság előírásainak. A kérdés azonban az, hogy elegendőek-e ezek az alapelvek vagy kiegészítésre szorulnak. A Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint nem elégséges, ha a szabályozás pusztán csak az alapelveknek felel meg; mindenképpen ki kell egészíteni a garanciák megfogalmazásával.

Az, hogy három ágazatspecifikus azonosítót hoz létre ez a törvényjavaslat tehát az adóazonosító jelet, a személyazonosító jelet és a társadalombiztosítási azonosító jelet , önmagában még nem alkotmányos, illetve ha csak egy rendszer lenne, az sem feltétlenül lenne alkotmányellenes. Hiszen egy adatbázison belül is meg lehet oldani a belső adatvédelmet, ami kizárja az illetéktelen beavatkozást.

Nem tartjuk elégséges garanciának a törvényjavaslat azon rendelkezését, hogy a törvényben nem szabályozott kérdésekben a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló '92. évi LXIII. törvény, továbbá az adatkezelőre vonatkozó törvény általános rendelkezései az irányadók. Hiszen ez a törvény is csak általánosságban rögzítette az adattovábbításra, illetve az adatkezelésre és az adatkezelések összekapcsolására vonatkozó követelményeket, és nem tartalmaz részletes szabályokat például a kapcsolási kódok képzésére ez egyébként egy teljesen új fogalom, ami most megjelenik a törvényben, erről mindenképpen kell és érdemes még beszélni -; illetve nem tartalmaz pontos, részletes szabályozást az adatkezelések összekapcsolásának időtartamára vonatkozóan.

Mint önök is tudják vagy emlékeznek rá, az Alkotmánybíróság többször hangsúlyozta, hogy önmagában személyes adatokat tárolni meghatározott cél nélkül szintén alkotmányellenes. Ez utóbbival kapcsolatban az Alkotmánybíróság 46/1905. (sic!) határozatában elvi jelleggel mondta ki, hogy az adatállományoknak az olyan összekapcsolása, ahol az adat útja már nem követhető, nem felel meg a garanciális követelményeknek, hiszen ez akadályozza az adatalany alkotmányos jogérvényesítését arra vonatkozólag, hogy ő tudja követni, hogy mi is történik a személyes adatával.

Mindezekből következik a kapcsolati kód alkalmazása, ami szerintünk, az itt leírtak szerint nem alkotmányos, magyarán: ennek a további kidolgozása mindenképpen szükséges. Hogy egy példával is megvilágítsam: a 26. § éppen azt az esetet szabályozza a beterjesztett törvényjavaslatban, amikor egyébként a taj-számot az összekapcsolásra felhasználó szervek mégis kapcsolati kódként alkalmazzák, mert ez gyorsabb.

Ezenkívül a taj-szám a 26. § szerint, a tb-törvényre való hivatkozással mind a bűnüldöző szervek, mind pedig az adóigazgatási szervek számára átadható. Ilyen értelemben a kapcsolati kód ez az új fogalom törlésének a szabályai nem egyértelműek. Vajon milyen adatigénylés után kell törölni a kapcsolati kódot, és milyen igénylésnél kell újat alkotni? Ezeket a kérdéseket meggyőződésünk szerint ebben a törvényben kell szabályozni; illetve amennyiben ennek a részletes szabályozása nem történik meg, a magunk részéről a kapcsolati kód bevezetését ebben a formában nem tartjuk megalapozottnak.

Egy másik nagyon fontos probléma az az intézményi kör, amire a törvény kiterjed. Itt is lehetne példákat sorolni, és a módosító javaslatainkban ezt meg is tesszük, hogy melyek azok a szervek, amelyeknél a szabályozás megítélésünk szerint mind a taj-számnál, mind a szaj-, tehát a személyazonosító jelnél, mind pedig az adószámnál tehát az adóazonosító jelnél, hiszen ezek számok lesznek pontatlan, illetve megítélésünk szerint túlmutat az eddigi szabályozáson.

A törvényjavaslat indoklása szerint a beterjesztő Belügyminisztérium a korábban megalkotott '92. évi LXVI. törvényt vette iránymutatónak az intézményi kiterjedés körében, és az indoklásban azt mondja, hogy csak annyiban módosítja ezt a kört, amennyiben a három azonosító kódra való átállás szempontjából ez feltétlenül szükséges volt. Ugyanakkor ez az elv nagyon szép, de a gyakorlatban itt is pontatlanságokat lehet megfigyelni: például a 43. § a) és f) pontja, ami a népesség-nyilvántartás számára fontos, névvel ellátott azonosítóknak a gyűjtését engedte meg, eddig kifejezetten csak népesség-nyilvántartási célra itt a 43. §-nál beemeli a KSH-t, tehát a Központi Statisztikai Hivatalt. Ezentúl, amennyiben ez így marad, a Központi Statisztikai Hivatal is gyűjthet nem anonim adatokat. Itt egy teljesen világos ellentmondás van: vagy nem vette észre az előterjesztő, hogy ilyen pontatlanság benne maradt, vagy szándékosan ki akarja terjeszteni ezt a jogosultságot az intézményi körben a KSH-ra, csak akkor meg kéne indokolni és nem azt mondani, hogy ilyen kiterjesztés nem történt meg.

További problémánk, amire szintén módosító javaslatot nyújtottunk be: a társadalombiztosítási azonosító jelnek, a taj-számnak a használata és a kezelése belső azonosítóként, például a munkaügyi igazgatás szerveinél. Azt gondoljuk, hogy a munkaügyi igazgatásnak ezek a szervei nem lennének jogosultak belső azonosítóként kezelni a taj-számot adott esetben az illető természetes azonosítóit kéne hogy kezeljék. Megítélésünk szerint ez lenne az alkotmányos feltételek szerint való helyes megoldás.

Tehát az általános alapelvek és az úgynevezett intézményi kör után részleteiben is: a törvényjavaslat három azonosító jelet, három azonosító jelrendszerre való áttérést tartalmaz és ezt üdvözöltük is, mert valamilyen módon egy elmozdulás. Ebből a háromból a legkidolgozatlanabb hogy úgy mondjuk, a legtöbb problémát is fogja felvetni az adóazonosító jel bevezetése. Az eddigi tapasztalatok és meggyőződésünk szerint pontosan a társadalombiztosítási azonosító jellel, a taj-számmal kapcsolatos eddigi tanulságok mutatják amennyiben egy új kódot, új azonosító jelet fél évvel előtte nem próbálnak leellenőrizni, nem próbálnak a lakossággal közölni, ennek a bevezetése nagyon kaotikus lesz. Itt szeretnénk hangsúlyozni ha a tisztelt Ház nem lenne a tudatában , amennyiben ezt a törvényt elfogadjuk, '97 januárjától minden magyar állampolgárnak adóazonosító jele lesz.

(18.50)

Amennyiben ez kellően nincs bevezetve a köztudatba, amennyiben maga a rendszer erre nem készül fel, meggyőződésünk szerint bár egy helyes úton helyes elv szerint jártunk el az adóazonosító jelnek az általános gyakorlatba való átültetése nagyon sok problémát fog felvetni. Hogy csak egyet jelezzek mert holnapután a feketegazdaság témaköre szerepel majd a napirenden, nem elkalandozva a törvényjavaslattól például egy nagyon érdekes probléma, hogy 1987 óta van a személyi jövedelemadó-rendszer én azon szerencsések közé tartozom, akik bele is estek ebbe a rendszerbe és sokak szerint a magyar társadalom elég nagy része nem adófizető, miközben komoly, vagy legalábbis valamilyen jövedelmet termel. A tiszteletteljes kérdésem, hogy amennyiben ezt az adóazonosító jelet januártól tervezi bevezetni a kormány, a mostani nyilvántartások hogyan fognak eljutni azokhoz az eddig is adókerülő állampolgárokhoz ez egyes számítások szerint tízezres nagyságrendű , akikről jelen pillanatban az APEH-nek fogalma sincs. Ez egy nagyon komoly probléma, és azt hiszem, hogy ennek a végiggondolása legalább annyira idetartozik. Erre nézve a törvényjavaslat III. fejezete, amely az adóazonosító jellel foglalkozik, a legvékonyabb, a leggyengébben kidolgozott, és ilyen formában is számos problémát tartalmaz.

Kik használhatják majd ezt az adóazonosító jelet? Megint csak sok magyar állampolgárt fog izgatni, hogy az ő adóazonosító számára, adóazonosító jelére nézve ami tulajdonképpen kimutatja a jövedelmi viszonyait, változását a törvényjavaslat azt mondja, hogy az adóazonosító jel használatára, az adózással kapcsolatos nyilvántartás vezetéséhez más adóhatóság is jogosult. Ezt a teljesen általános megfogalmazást szintén nem tudjuk elfogadni. Még a taj-számnál is történt egyfajta felsorolás, hogy kik azok, akik használhatják. Ilyen értelemben egy részletesebb bontásra és egy konkrét megfogalmazásra itt ebben a törvényjavaslatban is mindenféleképpen szükség van.

Végezetül, a felsorolt problémákon túl, azt hiszem, megint csak egy nagyon fontos probléma, ami nyilvánvalóan a kormányt illeti, hogy megítélésem szerint az előző kormány sem állt a helyzet magaslatán, amikor az Alkotmánybírósággal és ezzel az új problémával: a személyazonosító jel kontra személyi szám problémával nézett szembe és halogatta a megoldást. Az mindenképp üdvözlendő, hogy most már valami elmozdulás történt, de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy milyen költségvonzatai vannak az új hármas azonosítójel-rendszer bevezetésének.

Ha jól tudom, Házszabályunk korábban utalt arra, hogy olyan törvényjavaslatoknál, ahol feltételezhetően milliárdos nagyságrendről van szó, legalábbis illenék utalni arra, hogy körülbelül a kormány milyen mértékben és milyen nagyságrendben képzeli el az ezen azonosítókra való átállást.

Szerényebb becslések 3 milliárd forintról beszélnek, a kicsit vadabbak akár 30 milliárdról is, és bizony ahhoz, hogy a tisztelt Ház megfelelő érdeklődés mellett megfelelő formában tudjon erről dönteni, a kormánynak illett volna valamilyen tájékoztatást adni a beterjesztett törvényjavaslathoz.

Összességében a javaslatot egy olyan tárgyalási alapnak tekintjük, ami adott esetben amennyiben a módosító javaslataink is megfelelő formában elfogadásra találnak, és ha az alkotmányossági problémákat is figyelembe veszi az előterjesztő akár a bizottsági vitában, akár később itt, a részletes vitában egy olyan út lehet, ami mindenképpen elmozdulást jelent, és ami meggyőződésünk szerint olyan elemeket tartalmaz, ami a jelen pillanatban alkotmányon kívüli vagy kaotikus állapotokat megpróbálja megoldani. A magunk részéről partnerek leszünk abban, hogy ezt a javaslatot minél jobban és minél jobbá tegyük. Köszönöm szépen. (Taps.)