Szili Sándor (MSZP)

1996. március 4.

SZILI SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk reménye és legfőbb vágya, hogy az ország békés életét semmilyen veszély legyen az emberi tényezőktől függő vagy attól független ne fenyegesse, ne veszélyeztesse. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy országunk biztonságát érhetik olyan civilizációs vagy természeti eredetű katasztrófák, amelyek hatásai ellen az adott esetben fel kell lépni.

A társadalom nagy többsége, amikor az országunkat fenyegető veszélyről beszélünk, azonnal háborús konfliktusra gondol, és valójában ez nem így van. Ma a közvetlen és reális veszélynek a katasztrófák és az úgynevezett küszöb alatti válság- és krízishelyzetek tekinthetők. Ennek megfelelően azonban a háború veszélye csökken, de nem zárhatjuk ki teljesen, ezért idegen hatalom támadásával, helyi jellegű konfliktusokkal továbbra is számolnunk kell. Nem zárható ki alkotmányellenes, erőszakos cselekmények előfordulása vagy a természeti, illetve technikai jellegű katasztrófák bekövetkezése sem. Ezt az álláspontot támasztja alá a nemzetközi szervezetek, köztük a NATO biztonságpolitikai irányvonala, amelynek értelmében új kihívásra, vagyis a polgári válság- és krízishelyzetek megoldásában való eredményes közreműködésre is fel kell készülnie a katonai és védelmi jellegű szervezeteknek és maguknak az állampolgároknak is.

Ezeket az előbb említett, országunk biztonságát fenyegető helyzeteket az alkotmány tételesen felsorolja, és a rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet, illetve a váratlan betörés, az úgynevezett minősített időszakok alkotmányos tényállásban rögzítettek. A veszélyeket azonban soha nem szabad eltúlozni, de nem szabad lekicsinyellni sem, mert könnyen úgy járhatunk, mint az egyszeri pásztorfiú, aki ok nélkül kiabált farkast, s mikor valóban megtámadták, akkor nem vették komolyan.

Az alkotmány előírja az ország szuverenitásának, határainak, közrendjének és közbiztonságának a védelmét. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a kormány és az Országgyűlés eleget tett-e az ország biztonságát szolgáló jogalkotási kötelezettségének.

Az elmúlt évek jogalkotási folyamatán végigtekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a gazdasági jogalkotás primátusa mellett az ország védelmét, biztonságát szolgáló jogalkotási területen is értünk el eredményeket, de megítélésem szerint az időbeli késlekedés, illetve egyes jogterületeken, például katasztrófaelhárításban megmutatkozó joghézagok miatt nem lehetünk teljesen elégedettek. A jogalkotás eredményei között említhetjük, hogy az Országgyűlés elfogadta a honvédelemről szóló törvényt, mely az ország biztonságát szolgáló komplex védelem sarkalatos jogszabályának tekinthető; megszületett a rendőrségről, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény. Ebbe a sorba illeszkedik a most tárgyalt polgári védelemről szóló törvényjavaslat is.

Az ország védelmét és biztonságát szolgáló törvények közt a polgári védelmi törvény sürgős elfogadását indokolja a reálisan jelentkező veszélyek mellett az a tény, hogy a gazdasági-társadalmi változások a régi jogszabályok alkalmazását lehetetlenné teszik. Elegendő itt pusztán arra utalni, hogy korábban a védelem gazdasági alapja állami tulajdonra épült, amely mára arányaiban nagyságrendekkel módosult.

Az Országgyűlés biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveit érvényesítve határozottan körvonalazódik az a kormányzati törekvés, amely az országot veszélyeztető minősített helyzetek felszámolására rendelt fegyveres erők és rendvédelmi szervek mellett a védelmi felkészítés és az országmozgósítás, vagyis az országvédelem azonos fontosságú szereplőiként kezeli a civil szféra erőit nevezetesen a védelmi feladatokat ellátó igazgatási és önkormányzati szerveket , a nemzetgazdaság védelmére mobilizálható erőit, és végül, de nem utolsósorban a lakosság életét és létfenntartását szolgáló anyagi javak oltalmazását végző polgári védelmet.

A nemzetközi egyezményekből, a genfi konvenció létéből következik, hogy a polgári védelem szervezet- és feladatrendszerének megszületését a háború áldozatai, a védtelen polgári lakosság oltalmazásának szükségessége miatt a nagy világégések, a háborúk szomorú következményei ösztönözték. Ennek megfelelően a polgári védelem a magyar jogrendszerben is a honvédelem része, s mint ilyen, adott esetben meghatározó jelentőségű a támadó fegyverek elleni védekezésben. Mégis a törvényjavaslat nagy erényeként szeretném kiemelni, hogy korszerű módon, a fegyveres összeütközésekre történő felkészüléssel azonos súllyal kezeli a katasztrófák által okozott károk elhárításának kötelezettségét, a lakosság békeidejű oltalmazását. Ennek szellemében a polgári védelem szervezet- és feladatrendszere a honvédelemről szóló törvény komplex biztonságpolitikai, honvédelmi felfogását követve a minősített időszakok mindegyikére, azaz a fegyveres összeütközéssel járó rendkívüli állapot és szükségállapot mellett a katasztrófahelyzetekre és a minősített időszak kihirdetését nem igénylő, úgynevezett küszöb alatti válság- és krízishelyzetek kezelésére egyaránt felkészül.

A polgári védelemről szóló törvényjavaslat megosztja a hatásköröket és a feladatokat. A védelmi igazgatás szervei a fővárosi, megyei, illetve helyi védelmi bizottságok , az államigazgatási jogkörben eljáró önkormányzati vezetők, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, polgármester, illetve a polgári védelmi szakmai feladatokat ellátó hivatásos polgári védelmi szervezetek és a polgári védelmi kötelezettség alapján létrehozott polgári védelmi szervezetek között. Az önkormányzati és védelmi igazgatási szervek gyakorolják az állampolgárokat érintő hatósági jogköröket, ellátják a közigazgatás-szervezési és koordinációs feladatokat, továbbá a polgári védelmi feladatokban részt vevő fegyveres erők, rendvédelmi szervek és önkormányzati szervek tevékenységének fővárosi, megyei, illetve helyi szintű összehangolását. A polgári védelem hivatásos és polgárvédelmi kötelezettségek alapján létrehozott szervei a védekezés szakmai feladatainak megtervezése és megszervezése mellett gondoskodnak a polgári védelmi feladatokban részt vevő állampolgárok felkészítéséről.

(12.20)

A javaslatot előremutatónak tartom azért is, mert olyan helyi jellegű katasztrófák, illetve katasztrófával fenyegető krízishelyzetek felszámolásának jogi alapjait, szervezeti kereteit teremti meg, ahol az időbeni helyi kezdeményezés és összefogás a komolyabb országos méretű katasztrófa bekövetkezését akadályozhatja meg anélkül, hogy szükségállapotot vagy más minősített helyzetet kellene kihirdetni.

A polgári védelemről szóló törvény mielőbbi megalkotásának szükségére figyelmeztetnek a közelmúltban bekövetkezett és katasztrófával fenyegető olyan helyzetek is, mint például a Felső-Tisza-vidék és a Körös mentén kialakult árhullám, a rendkívüli időjárás által előidézett közlekedési és ellátási problémák, továbbá a nemzetközi együttműködés fontosságát jelző, hatásaiban országhatárainkon átnyúló katasztrófák, mint például a kassai kohórobbanás volt.

A katasztrófák bekövetkezésének közvetlen és mindennapos veszélye miatt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jogalapok megteremtése mellett biztosítani kell az azonnali beavatkozással létrehozott polgári védelmi erők megfelelő felszereltségét is vegyvédelmi eszközök, műszaki mentőeszközök stb. , a katasztrófák elhárításában közreműködő erők koordinációjához szükséges vezetéstechnikai eszközök beszerzésének anyagi és költségvetési forrásait is. A polgári védelemről szóló törvény segítheti a katasztrófatörvény hiánya miatt létező jogi és bizonytalansági űr betöltését, a védekezés társadalmi megszervezését, egyben felhívja a figyelmet a katasztrófavédekezés jogi szabályozásának a fontosságára.

Tisztelt Országgyűlés! A polgári védelemről szóló törvényjavaslat az ország biztonságát és védelmét szolgáló jogrendszer elemeként biztosítja a civil társadalom aktív közreműködését az országot fenyegető veszélyek elhárításában, garantálja a polgári védelmi feladatok központi irányítását és szakszerű végrehajtását, ezért a törvényjavaslat támogatását és elfogadását javaslom.

Befejezésül szeretném a védelmi felkészítés és az országmozgósítás komplex rendszerének működésével kapcsolatban a honvédelmi bizottság alelnökeként szerzett személyes élményemet megosztani az Országgyűlés nyilvánosságával.

Az elmúlt évben érdemeinél kisebb publicitás mellett három, országos jelentőségű védelmi-biztonsági gyakorlatot tartottak, különböző minősített helyzeteket modellezve. Így a Győr-Moson-Sopron megyei védelmi bizottság a lakosság gazdasági javakkal történő ellátását, a gazdálkodó szervek mozgósításának gyakorlatát piacgazdasági körülmények között, a fővárosi és a XVII. kerületi védelmi bizottság ipari katasztrófa elhárítását, míg a Csongrád megyei védelmi bizottság az árvízvédelmi feladatokat gyakorolta. Ennek során a fővárosi, illetve megyei védelmi bizottság irányítása mellett lenyűgöző fegyelmezettséggel és szervezettséggel működtek együtt a fővárosi, a megyei és a helyi önkormányzatok, a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a polgári védelem és a tűzoltóság szervei, az árvízvédelem apparátusa, továbbá ami talán első hallásra meglepő lehet a gazdasági élet szereplői, a részvénytársaságok, külföldi tulajdonú vállalatok, szövetkezetek és egyéni vállalkozók.

Az itt szerzett tapasztalatok mindannyiunkat reménnyel tölthetnek el, mert az ország védelmének és biztonságának ügye képes a nemzeti konszenzus és összefogás megteremtésére. Ezúton is szeretném elismerésemet és köszönetemet kifejezni a védelmi-biztonsági gyakorlatok szervezőinek és minden résztvevőjének.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)