Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A múltkoriban elmondtam már, hogy véleményem szerint a kelleténél is több kolonc terheli hazánkban a földtulajdont, és messze vagyunk ma még attól, hogy a szó igazi értelmében lehetne polgári földtulajdonról beszélni. Mostani interpellációmmal ebben a körben szeretném tovább folytatni az eszmecserét, amikor felhívom államtitkár asszony figyelmét, hogy a jelenleg hatályos jog nem biztosít mederhasználati, illetve úgynevezett parti növedéki jogot a vízparti földtulajdonosok számára.
A vízügyről szóló 1964. évi LXIV. törvény 11. § (1) bekezdése ugyanis így szól: "A vizek folyóvizek, folyók, állandó és időszakos vízfolyások, a közcélú csatornák, valamint ezek medre, továbbá a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget az állam tulajdonában vannak, és ezekkel az állam az e törvényben foglaltak szerint rendelkezik." Ugyanezt erősíti meg a 18. § (3) bekezdése is, amikor ezt mondja ki: "A mederszabályozási művek hatására keletkezett feliszaposodások az állam tulajdonában vannak."
Mindebből sokfelé származik összeütközés, torzsalkodás, vita, kiváltképp is az olyan vidékeken, mint Szatmár, ahol számos ér, csermely, patak és kisebb folyó szeli át a földeket, mert az emberek jogtudata szerint a meder közepéig illeti a tulajdonjog a tulajdonost, beleértve a parti fákat, gyékényt, nádast, bokrokat, sőt a vízben úszó halat és egyéb vadat is. A Kendékről tudniillik a Kende-családról , Móricz Zsigmondról és vízimalmáról híres Túristvándiban még nemrég is azzal ültek ki halászni az emberek, illetőleg az ilyen vízparti tulajdonnal rendelkezők, hogy saját halukat fogják ki a vízből.
Kérdezem ezért, milyen mértékben kívánják ebben a vonatkozásban figyelembe venni további jogalkotásunkban népünk igazságérzetét, illetve mit várhatnak ettől a vízparti tulajdonosok.
Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)