Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem kétséges, hogy a tisztelt képviselő úr következetes szószólója a földtulajdonosok jogainak, hiszen újabb interpellációjában ezúttal is a mederhasználat aspektusából ugyan, de szintén ezt a problémakört írja körül. Természetesen szívesen folytatom ezt az eszmecserét, bár nem hiszem, hogy az interpelláció intézménye volna a leginkább megfelelő formája az ilyen szakmai vitáknak.
Már a múlt alkalommal is jelezte a miniszter úr, hogy a földtulajdon, illetőleg a földtulajdonost megillető jogok terjedelmében az évszázadok során komoly változások mentek végbe. A civilizáció fejlődésének előrehaladtával, a gazdasági fejlődés és ennek eredményeként a tulajdoni viszonyok differenciálódásával egyre több, valamikor a földtulajdonhoz kapcsolódó jog önállóvá vált. A földtulajdon a kialakuló polgári társadalmakban már korántsem biztosított korlátlan uralmat sem a föld méhének, sem pedig a föld felszínének természetes képződményei fölött. A modern társadalmakban az együttélés követelményei, az egyre hangsúlyosabbá váló közösségi érdekek mint például a természeti környezet védelme is szükségessé tették a földtulajdonhoz fűződő jogok korlátozását.
A képviselő úr a ma még hatályos, a vízügyről szóló 1964. évi LXIV. törvényt idézte, mely szerint a vizek ideértve: a folyóvizek, a közcélú csatornák, a természetes tavak, valamint ezek medre, továbbá a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget az állam tulajdonában vannak. Ez a szabályozás teljes mértékben összhangban van a polgári törvénykönyv 172. §-ának b) és c) pontjában foglaltakkal, amelyek az állam kizárólagos tulajdonáról rendelkeznek. E szabályok alkotmányos alapja az alkotmánynak az a rendelkezése, mely szerint az állam kizárólagos tulajdonának körét törvény határozza meg.
Úgy gondolom, aligha szorul magyarázatra, hogy a törvény miért minősíti e sajátos tulajdoni tárgyakat az állam kizárólagos tulajdonába tartozónak. A felszín alatti vizek, azok természetes víztartó képződményei, a folyóvizek, természetes tavak, valamint értelemszerűen ezek medre is olyan természeti tárgyak, melyek az emberi élet természetes közegét, mindnyájunk közös létét szolgálják, azaz nem szabdalhatók fel és oszthatók meg pusztán a parti ingatlantulajdonosok között.
E helyzeten alapjában nem változtatott az 1996. január 1-jén hatályba lépő új vízgazdálkodási törvény sem, bár a tulajdoni kérdéseket a jelenleginél részletezőbb szabályok rendezik. Eszerint az ingatlan tulajdonosának tulajdonában vannak például az ingatlan határain belül lévő vízfolyások és az olyan természetes állóvizek, amelyek más ingatlanon elhelyezkedő vizekkel közvetlen kapcsolatban nincsenek. Az új törvény továbbá kifejezetten mondja azt is, hogy a természetes úton létrejött és a meder részét már nem képező eliszapolódáson, vagyis az úgynevezett parti növedéken összhangban a növedékre vonatkozó polgárjogi szabályozással kizárólag a parti ingatlan tulajdonosa szerezhet tulajdont. Abban a körben tehát, ahol az előbbiekben hivatkozott közösségi érdekekkel ez nem áll ellentétben, az új szabályok biztosítják a parti ingatlanok tulajdonosának természetes jogait.
Nyilvánvaló, hogy az emlegetett természeti tárgyak hasznosítása is csak a társadalmi közösség érdekeinek megfelelően történhet. Az ingatlan tulajdonosa csupán a jogszabályban meghatározott feltételekkel vízjogi engedélyköteles tevékenység esetén csak az engedély birtokában jogosult a meder használatára, illetőleg a meder hasznainak szedésére. (Folyamatos zaj.)
Összefoglalva: tehát az új szabályozás megfelel a korszerű vízügyi szabályozás követelményeinek, a közösség számára biztosítja az ésszerű és célszerű vízhasználatot, a partiingatlan-tulajdonosok számára pedig földjeik megfelelő hasznosításának lehetőségét.
(15.20)
Amiként azonban nem irányíthatjuk a vizek folyását, úgy a parti telkek tulajdonosainak is tudomásul kell venniük, hogy tulajdonosi jogosítványaik mindannyiunk érdekében végesek.
Kérem képviselő urat válaszom elfogadására. (Taps a kormánypárti padsorokban.)