Soós Károly Attila (SZDSZ)

1996. március 4.

SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését, amelyre, azt hiszem, megnyugtató választ fogok tudni adni.

A rendszerváltás után az Antall-kormány foglalkozott a megszűnt mezőgazdasági nagyüzemek területén lévő, azok hálózatáról ellátott tanyasi települések áramellátásával. A felmérések szerint ezeknek a hálózatoknak a felújítása több milliárd forintot igényel, amire a költségvetés nem tudott fedezetet biztosítani. Ennek megfelelően az erre vonatkozó kormányprogramot már a szakértői egyeztetés stádiumában elvetették annak idején.

Az ipari és kereskedelmi tárca következetesen képviselte ezt az álláspontot, hogy a villamosenergia-ellátásban részesülő tanyasi lakóházak és kommunális létesítmények folyamatos villamosenergia-ellátásáról, az ellátó hálózat tulajdonjogától és állapotától függetlenül, az áramszolgáltatónak kell gondoskodni. Ezt a korábbi és az 1994 nyarán elfogadott új villamosenergia-törvény is kötelezővé teszi. Ez a kötelezettség az áramszolgáltatónak a Magyar Energia Hivatal által kiadott működési engedélyében is előírásra kerül.

Az áramszolgáltatók programot készítettek a tanyasi hálózatok műszaki színvonalának javítására, a fogyasztók folyamatos áramellátásának biztosítására. Ezek a programok üzleti terveikben szerepelnek. A villamosenergia-törvény azt is előírja, hogy az áramot igénylő új fogyasztókat be kell kapcsolni, illetőleg a már meglévő fogyasztók többletigényét ki kell elégíteni. Ennek a törvényes feltétele azonban az, hogy a villamos energia árában nem megtérülő bekapcsolási, fejlesztési költségeket a fogyasztó hálózatfejlesztési hozzájárulás formájában megfizesse.

Tisztelt Képviselő Úr! Az első kérdésére az elmondottak alapján válaszolva lerögzíthetem tehát, hogy egyetlen tanyasi áramfogyasztó lakosnak sem kell félni attól, hogy az áramszolgáltatásból kizárják, feltéve persze, hogy az áramszámlát rendesen fizeti.

A második kérdésére azt tudom válaszolni, hogy az előző parlamenti ciklusban elfogadott villamosenergia-törvény alapján az is egyértelmű, hogy kinek milyen mértékben kell a hálózatfejlesztéshez hozzájárulnia új igények esetén. A kormánynak a maga részéről nincs lehetősége e fejlesztések finanszírozására.

Befejezésül: igaza van önnek, hogy azóta, hogy az interpellációját beadta, hosszú idő eltelt, és lényeges változás történt, nevezetesen széles körű privatizáció történt az energiaszektorban, de le kell szögeznem, hogy ez semmiféle változást az elmondottakban nem jelent.

A villamosenergia-törvény az előző parlamenti ciklus utolsó szakaszában került elfogadásra ön is megszavazta, mint akkor kormánypárti képviselő -; az a törvény írta elő mindazokat a törvényes kötelezettségeket, amelyekről én itt most beszéltem. És vélhetően ön ugyanolyan jól emlékszik rá, mint én, hogy abban a törvényben szó sem esett arról, hogy esetleg az állami tulajdonú áramszolgáltatónak valami más kötelezettsége lenne, mint a magántulajdonúnak.

Tehát ebből a szempontból teljesen érdektelen ezt többször elmondtuk már az energiaprivatizációval kapcsolatos különféle vitákban, tökéletesen érdektelen ezekből a szempontokból, amelyeket ön fölvetett az, hogy milyen tulajdonban van az áramszolgáltató. Az áramszolgáltatónak ezek törvényes kötelezettségei, illetve a privatizáció kapcsán elfogadott üzleti tervének az elemei, úgyhogy ezek meg fognak valósulni, tekintet nélkül arra, hogy időközben privatizáció történt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)